Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marczel Szabolcs: Reflexió Michael Haneke „Szerelem” (Amour/Love)

2013.05.20

Erről a filmről nagyon nehéz egy összegzést írni. Olyannyira sok érzelmet közöl, hogy az embert akaratlanul is kibújtatja az elemzői szerepből és magával ragadja egészen a végégi és még egy kicsit tovább. Első megnézésre nem is sikerült odafigyelnem mindenre, hiszen teljesen beleéltem magamat.

A filmet alapműnek tartom. Rendkívül jól dolgozza fel a demencia, és az időskorban felbukkanó mentális és egészségügyi problémákat. Sajnos, még napjainkban is, a demenciára úgy gondolnak, mint az időskor velejárójára és legtöbbször csak egy állapotnak titulálják és várják, hogy talán véget fog érni. A filmben is megfigyelhető, hogy pl. az ápolónők nincsenek felkészülve az ilyen jellegű gondoskodásra és nem rendelkeznek szakértelemmel.

Emellett minden olyan gondolatmenetet végigfuttat, amire ilyen helyzetben gondolhatnak a hozzátartozók. Szóba kerül a kórház, otthon, ápolónők fogadása, sőt még az eutanázia is. Személyes tapasztalataim alapján, úgy érzem, hogy nincs jó választás. A film ezt a nehéz és lélekölő szituációt minden momentumában jól érzékeltette.

Azért is nehéz beszélnem erről a filmről, mert fiatalon egészen máshogy állok a dolgokhoz, mint ahogy (már előre érzem) idősebben fogok. Térjünk át a film egyik legnagyobb etikai kérdésére. Georges gyilkos-e? Természetesen az. Megölte a feleségét, Anne-t. Ildikó csoporttársnőm nem tudja elítélni a férj tettét, én kicsit racionálisabban álltam a kérdéshez. Úgy vélem, hogy egy ember nem veheti el egy másik ember életét. Az eutanázia megoldás lehet, de a filmben nem hangzott el direktbe ez a kérés. Nem volt tiszta a kommunikáció erről a dologról. Megértem Georges-t, sosem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, de a személyes véleményem szerint nem volt joga megölni Anne-t.

Zárásként kiemelném a változatos motívum világát a filmnek. Nagyon tetszettek a hasonlatok, amiket például a galambbal, vagy a festményekkel írtak le. Én úgy vélem, hogy a galamb Georges megbékülésének a szimbóluma. Először, amikor berepült Georges nem fogja meg, elhessegeti, akár csak a gondolatot, hogy ártson a feleségének. Másodszorra elkapja a madarat, jelezve, hogy szüksége van a békére, amit aztán meg is kap. A festmények szimbólumát pedig én az idő múlásával feleltetem meg. Ezen a kettőn kívül is még sok rétege és motívuma van a filmnek.

Mindenképpen érdemesnek tartom megnézni. Nem túl hosszú film, a cselekmény dinamikusan halad és a dramaturgiai elemek is kiválóak. Nem a kedvenceim közé tartozik a dráma, vagy az ehhez hasonló filmek, de ezt mindenkinek csak ajánlani fogom.

 

Marczel Szabolcs

amour-poster-1.jpg