Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varga Lívia:Geriátriai oktatás a sürgősségi orvosi szolgáltatások részére

2013.05.20

       Dolgozatomban a Geriatric Education for Emergency Medical Services” című kézikönyvet szeretném ismertetni. A könyv közel 400 oldalas, az Amerikai Geriátriai Társaság szerkesztette. Célja az, hogy segítségül szolgáljon mindazok számára, akik az idősek sürgősségi ellátásában dolgoznak. Fontos az, hogy ez a könyv csak ajánlásokat, útmutatókat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy az egyes tipikus szituációk milyen ellátást követelhetnek meg és nem standard, megkérdőjelezhetetlen állításokat. A kötet a legfrissebb orvosi forrásokból és konkrét tapasztalatokból, esettanulmányokból épül fel.

A rövid tartalom címszavakban:

-          Az öregedés

-          A korral járó természetes változások

-          Az idősekkel és gondozóikkal való kommunikáció

-          Az idősgondozással kapcsolatos kérdések

-          Buktatók

-          Váz-és izomrendszeri megbetegedések

-          Szív-és érrendszeri megbetegedések

-          Pszichiátriai megbetegedések

-          Egyéb orvosi szükségállapotok

-          A gyógyszerek összetevőivel és mellékhatásaival kapcsolatos ismeretek

-          A rossz bánásmód és elhanyagolás

-          Az életmód javítása

E fejezetek közül én „Az idősekkel és gondozóikkal való kommunikáció” témakörről írok részletesen a beszámolómban, mert úgy látom ma a legnagyobb problémát az idős betegekkel való kommunikáció jelenti. Az olyan világunkban, amikor mindenki a saját gondjával-bajával van elfoglalva, nehezen értjük meg egymást, a rohanó életmódunk miatt ingerlékenyek, türelmetlenek vagyunk embertársainkkal szemben és gyakran önzők is vagyunk. A sikeres kommunikáció a hatékony kezelés alapja. Ennek hiánya, vagy zavara súlyos következményekkel járhat nemcsak az idősek, hanem bármilyen életkorban lévő betegek esetében is. Az idősödéshez való viszonyunk ellentmondásos. Mindannyian szeretnénk megérni és megélni azt. Azonban amíg lehet, igyekszünk nem gondolni ezekre az évekre, de ez hiba, mert fel kell készülni rá, ezáltal elkerülhetjük az idősödés csapdáit és buktatóit. Sokan és sokféle módon adhatnak segítséget ebben a tanulási folyamatban. Nemcsak a bennünket körülvevő öregektől tanulhatunk, hanem a tudomány is segít: a geriátria (orvosgerontológia), gerontopszichológia ismereteit sok forrásból meg lehet és meg is kell ismerni. Keresni kell azokat az intézményeket, kommunikációs csatornákat és közösségeket, akik eljuttathatják hozzánk ezt a fajta ismeretet. (Hidyné, 2007)

Az időskori életminőség legfontosabb tényezői

Az időskori életminőség vonatkozásában a következő szempontokat emelhetjük ki:

1.      Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs ún. egységes öregedési minta.

2.      Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a normál öregedés következménye.

3.      A kapacitás beszűkülésével járó öregedés azonban megnöveli a kockázatok kialakulását, ezért fontossá válik a személyes életmód és adaptáció.

4.      Az idősek azért betegek, mert szervezetükben kóros folyamatok alakultak ki, és nem azért mert idősek.

5.      Az időseknél egy új betegség kezdete általában az egyén szervezeti rendszerének legérzékenyebb, illetve legsérülékenyebb „láncszemét” érinti. Ennek felismerése meghatározza az ellátás programjait.

6.      Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. „5 I”: immobilitás, inkontinencia, instabilitás, intellektuális hanyatlás, iatrogénia (orvosi ártalom).

7.      Mivel több működés belső egyensúlya (homeosztázisa) gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell számolnunk. Ugyanakkor a meghatározó változás célzott befolyásolása az egész rendszer zavarásának javulását eredményezheti.

8.      Több olyan tünet, mely fiatalabb korban betegségnek tekinthető, idősebb korban csupán a normál idősödésből származó panasz, jelenség.

9.      Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a kialakult tünetek mögött többféle betegség is meghúzódik, ezért nem tanácsos takarékoskodni az értékelésnél és a diagnosztikánál.

10.  Az idősebbeknél a már említett jellegzetességek miatt a diagnosztikai, a terápiás, a rehabilitációs stratégiák szakspecialitást követelnek, ami idősegészségügyi fejlesztési konzekvenciákkal jár. (Iván, 2004)

A kommunikációs képesség romlása az idősödéssel járó folyamatoknak is betudható. Változások mehetnek végbe a látásban, hallásban, szaglásban, ízlelésben és tapintásban. A kommunikációs zavarok jelentik a nemzetek elsőszámú problémáját. A tanulmányok azt mutatják, hogy több idős ember szenved ma hallás-és beszédkárosodásban, mint szív-és érrendszeri megbetegedésben, nemi betegségben, bénulásban, vakságban, vagy izomsorvadásban. Természetesen ez kialakulhat valamilyen betegség, például stroke következményeként is.

Mindezekből következik, hogy fokozottan kell ügyelnünk arra, hogyan kommunikálunk velük. Egy EMS (Emergency Medical Service) ellátónak meg kell találnia azt a hatásos utat, ami az idősekkel való együttműködést lehetővé teszi és „pozitívabb élménnyé” teheti a betegellátást. Megfelelő hangnemben kell beszélnie velük, türelmesnek, segítőkésznek kell lennie, de a legfontosabb, hogy figyelembe kell vennie fizikai, intellektuális és a pszichológiai korlátaikat.

A kommunikáció típusai közül a nonverbális kommunikáció (a szemkontaktus, a kézmozdulatok, a testtartás, az arckifejezés és az érintés) legalább annyira jelentős, mint a verbális. Az érintés fontos lehet súlyos, vagy ideges, összezavarodott idős betegeknél, mert megnyugtatja őket, de vigyázni kell, mert nem mindenki szereti, ha valaki megérinti. Ez függ a beteg kulturális környezetétől és világnézetétől. Gyakran sokkal több információt lehet kiszűrni a nonverbális jelekből, mint a szavaikból.

A hallgatás is létfontosságú kommunikációs készség. Ha egy EMS ellátó kérdést tesz fel az idősnek, mindig megfelelő időt kell hagyni a válaszra, amíg a beteg feldolgozza, értelmezi a kérdést. Ha ez sok időbe telik, meg kell győződnie arról, hogy a páciens valóban megértette-e a kérdést. Ezt úgy teheti meg, hogy megkéri, mondja el saját szavaival, hogy mit értett meg belőle. Ezek a „tesztelések” gyakran félreértésekre, vagy hallási problémákra világítanak rá. Fontos, hogy kiküszöbölje, vagy minimálisra csökkentse a kommunikációt zavaró tényezőket, mint például a televíziót, vagy a rádiót.

Törekedni kell az idősek bizalmának megnyerésére. Az első szó, mozdulat, meghatározhatja a kezdeti bizalom kialakítását. Az EMS ellátó mindig mutatkozzon be és legyen határozott fellépésű, hogy az idős meggyőződjön arról, hogy hozzáértővel van dolga, biztonságban tudhatja magát mellette. Nem szabad a pácienst a keresztnevén szólítani, mert ezzel megsértheti. Ha a vezetéknevét sem ismeri, akkor az „Uram”, vagy „Asszonyom” kifejezéseket ajánlatos használni. A lassú és érthető beszéd megelőzheti a félreértéseket. Kerülni kell az orvosi szakszavak használatát és mielőtt az EMS ellátó elvégzi a teendőjét, mindig el kell mondani mi fog történni, milyen eszközöket fog használni, ha kell a beteg kezébe is lehet adni például a sztetoszkópot. Nem szabad, hogy a fény a beteg szemébe süssön. Úgy kell elhelyezni, hogy kartávolságnyira legyen az EMS ellátótól. Nem szabad egyszerre túl sokat kérdezni, mert az idős beteg még jobban összezavarodhat. Az EMS ellátó hangja maradjon nyugodt, ha szükséges csak akkor beszéljen picit hangosabban, de soha ne kiabáljon. Bátorítsa a beteget a szabad beszédre és ne szakítsa félbe, hiszen akkor elfelejtheti mit akart mondani. Ezeket a tanácsokat azért is érdemes megfogadni, mert egy ilyen sürgősségi betegellátó helyzetben az idősek amúgy is idegesebbek, stresszesebbek. Azonban a páciens félelmének számos, mögöttes oka is lehet, melyekre dolgozatom végén térek ki.

A szembetegségek, mint például a hályog, vagy a stroke és cukorbetegség következtében fellépő látási problémák is elég gyakoriak az időseknél. A 65 év feletti korosztály 15%-ának vannak látási károsodásai. Az EMS ellátó feladata ilyen betegek esetében a következő: meg kell kérdeznie, hogy hol tartja a szemüvegét, ha szükséges, segítse feltenni azt. Emlékeztesse, hogy mindig tegye bele a szemüvegtokba, ha magával akarja vinni.

Az időseknek a hallásvesztés okozza a leggyakoribb kommunikációs zavart. Az USA-ban kb. 28 millió embernek van valamilyen mértékű halláskárosodása, ennek 80%-a visszafordíthatatlan. A 65 év felettiek 65%-ának van halláskárosodása, ezt a szakirodalom presbycusisnak nevezi. Ilyen helyzetben az emberek jobban megtanulják használni a testbeszédet, például a kézmozdulatokat, vagy jobban tudnak szájról olvasni. Az alacsonyabb hangokat jobban megértik, mint a magas hangokat, ezért érdemes a hanglejtésünket csökkenteni, ha egy nagyothalló pácienssel beszélgetünk. Ha az idősnek van hallókészüléke, az EMS ellátó segítheti betenni azt. Szükséges ellenőriznie, hogy az elemek benne vannak-e, illetve, hogy nincsenek-e lemerülve. Gyakran az idősek kiszedik az elemeket a hallókészülékeikből, amikor nem használják azt, hogy meghosszabbítsák az elemek élettartamát. A hallókészülék behelyezésekor ügyelni kell arra, hogy jól kövesse a fül alakját és szorosan illeszkedjen hozzá. Ha a beteg sípoló hangokat hall, az azt jelenti, hogy a hallókészülék nincs jól feltéve, vagy túl magasra van állítva a hangerő, vagy új illesztékre van szükség és ilyenkor a beteget látnia kell egy audiológusnak. Ha egyáltalán nem működik, ellenőriznie kell, hogy be van-e kapcsolva, az elemek benne vannak-e, nincsenek-e lemerülve, és a csöve nincs-e megcsavarodva. Ha a hallókészülék nagyon hidegben van, akkor sem működik addig, amíg szobahőmérsékletre nem kerül. Ha a forma nagyon szennyezett langyos szappanos vízzel meg lehet tisztítani. Azért nem szabad forró vízzel, mert hatására a műanyag megváltoztathatja az alakját. Vegyszert, acetont és alkoholt sem szabad használni, mert ezek mind tönkretehetik a műanyag felületét. Tisztítás előtt a formát le kell venni a hallókészülékről, sose szabad hagyni, hogy a hallókészülék vizes legyen. Miután megtisztítottuk a formát, alaposan át kell törölni és hagyni egy éjszaka alatt megszáradni. Akár hajszárítóval is meg lehet szárítani.

Az idősek műfogsora lehetővé teszi az érthető kommunikációt, enélkül a személy beszéde érthetetlen lesz, vagy csak motyogni tud és zavarban lesz, ha meg kell szólalnia. Az EMS ellátónak meg kell kérdeznie, visel-e műfogsort és ha engedi, segíteni neki betenni. Először a felsőt, aztán az alsót óvatosan a hüvelykujja segítségével. Azokat a betegeket, akik műfogsort viselnek és azt kívánják, hogy hanyatt fekve szállítsák őket a kórházba folyamatosan figyelni kell az út során, mert a fogsor kilazulhat és légúti akadályt okozhat.

Megközelítőleg az USA-ban 1 millió ember szenved beszédzavarban. A beszédvesztés és beszédzavar is nagyon gyakori az idős korosztálynál. Sokuknak nehézséget jelent tisztán és jól tagolva beszélni. Agykárosodás, gyengeség, bénulás, hallásvesztés mind hatással lehet azokra a funkciókra, amelyek lehetővé teszik az érthető beszédet. A beszédzavar esetében nem tudják a tárgyak, személyek neveit visszamondani. Nem tudnak szavakat mondatokká alakítani, vagy olvasni. A beszédzavarnak 4 típusát különbözteti meg a szakirodalom:

1.      általános beszédzavar, ami stroke következtében azonnal jelentkezik a betegnél, de gyorsan javulhat, ha nem túl kiterjedt az agykárosodás. Ennél a típusnál a legnehezebb kommunikálni, mert csak kevés szót tudnak megjegyezni, megérteni és kimondani.

2.      Broca’s beszédzavar: ezt a típust a „nem folyékony” beszédzavarral azonosítják, mert az ebbe a típusba tartozó betegek csak rövid, kevesebb, mint 4 szóból álló mondatokat tudnak alkotni. Korlátozott a szókincsük és a hangok kiejtése is nehézkesen, ügyetlenül megy nekik.

3.      Wernicke’s beszédzavar: a „folyékony” beszédzavarral azonosíthatjuk a 3. típust, hiszen a beszédre nincs hatással, csak a felfogóképességre. Tünetei közül szembetűnő lehet az, hogy képesek mondatatokat alkotni, de irreleváns, mondatokba nem illő szavakkal vegyítve is.

4.      Anómiás beszédzavar: Az ebbe a típusba tartozó betegek jól értik a beszédet, de képtelenek kifejezni magukat.

A demencia is az időskor egyik velejárója és ez a betegség is az egyén kommunikációs képességeire hat. Nehézséget jelenthet számára a dolgokat megnevezni, vagy kifejezni gondolatait és elvont fogalmakat alkotni. Néhány demenciával küzdő beteg nehéz természetű lesz, visszavonul, frusztrálttá, gyanakvóvá, paranoiássá, csalódottá, ingerlékennyé válik. Elfelejtik mit mondtunk nekik, vagy ők felejtik el beszéd közben, amit mondani szerettek volna. Ha ez a betegség előrehaladott, a nyelvi nehézségek még súlyosabbá válhatnak.

Egy beszédzavarral, vagy demenciával küzdő idős beteggel való kommunikáció nagy kihívást jelent a hozzátartozói és a gondozója számára egyaránt. Az EMS ellátó első feladata, hogy megkérdezze a gondozót, nehézséget jelent-e a betegnek beszélni, vagy koncentrálni, figyelni. Ha a figyelem megnyerésével van a probléma, akkor mindent meg kell neki mutatnia. Ha a betegnek a beszéddel van gondja, akkor az EMS ellátónak kerülnie kell a nyitott kérdéseket és csak feleletválasztós kérdéseket ajánlatos feltennie. A beteg kommunikációs szintjén beszéljen vele, de szem előtt kell tartania azt, hogy az időst felnőttként kezelje s ne gyermekként. Normál hangerővel beszéljen és hangsúlyozza a kulcsszavakat. Használjon főneveket, mintsem névmásokkal helyettesítse azokat, mert sokszor az ilyen betegek nem tudják, kire vonatkozik a névmás. Folyamatosan bátorítsa a beszédre, és dicsérje meg minden kommunikációs kísérletét, beleértve az írást és a gesztikulációt is. Hagyjon elegendő időt arra, hogy az idős felfogja a kérdést és kifejezhesse magát. Ha válasz közben elakad, elvész a gondolatmenetében, az EMS ellátó emlékeztesse az utolsó néhány szavára, amit mondott.

Sajnos, számos betegség van még, ami hatással lehet a kommunikációra. Például az apraxia, ami az akaratlagos, célirányos és rendezett mozgások tervezési zavara ép mozgásfunkciók mellett. Érinti az arcjátékot, a beszédet, a gesztikulálást és az eszközhasználatot. A Dysarthria is agyi eredetű betegség. A beszéd normális időviszonyai megváltoznak, jellemzőek a nyúlások, illetve a szótagok azonos tartamban történő megvalósítása is előfordulhat. Nehézséget jelent a pergőhang artikulációja és a zöngeképzés is. Parkinson-betegségben jellemző a gyors, hadaró ejtés, monoton hang, a szóvégek ejtésének gyengülése, az időviszonyokban bekövetkező változások pedig oda vezethetnek, hogy a beteg beszéde nem érthető.

Nemcsak az idősekkel, hanem az ápolójukkal, családtagjaikkal, és a kívülállókkal való kommunikáció is fontos, mert ezek együttesen teszik lehetővé a hatékony és szakszerű betegellátást. Fontos, hogy az EMS ellátó átfogó információkat kapjon, melyeket ezek a személyek adhatnak meg. A gondozó nagyon jól ismeri a beteget, így olyan dolgokat is elmondhat, amiket az idős nem tudna. Ha olyan esetben történik a hívás, amikor a betegre idegen talál rá és a beteg ájult, az EMS számára a kívülálló személy az egyetlen információforrás. Ilyenkor meg kell kérdeznie, mit látott pontosan, mennyi idő telt el azóta, hogy rátalált, segített-e neki még valaki, történt-e azóta változás.

Az idősek tudat alatt húzódó, mögöttes félelmei is csökkenthetik a kommunikáció hatékonyságát. Természetes, hogy nem szeretnék feladni függetlenségüket, saját otthonukban szeretnének maradni, ameddig csak lehet. Sokan nem tudatosítják magukban, hogy romlott az állapotuk és egy ponton túl már nem tudnak magukra vigyázni. Az egészségügyi ellátás drága és sok idős nem engedheti meg magának, inkább spórolni szeretne. Félnek attól, ha kórházba kerülnek, utána áthelyezik őket idősek otthonába, vagy ami még rosszabb, életük végéig kórházban maradnak. Ahogyan a gyermekekre, úgy az idősekre is jellemző a szeparációs szorongás. Amikor félnek távol kerülni azoktól, akikhez kötődnek, beleértve a háziállatokat is. Egy EMS ellátónak mindezekre is gondolni kell, amikor idegesnek látja az idős beteget. Ha érdeklődik afelől, hogy miért zaklatott és hagyja, hogy a beteg elmondja, ami a szívét nyomja, kialakulhat egy kölcsönös bizalom, ami az egészségügyi ellátás egyik legfontosabb tényezője.

Az időskor hajlamosít a gondokra, bajokra. Valós és vélt félelmek sűrűjében nem nehéz elmerülni ezekben. Egyik legnehezebb feladat, hogy a keserűség és a panasz hangjait leküzdve tudjuk és akarjuk meglátni a szépet, a jót és a mindennapok apró örömeit is. (Hidyné, 2007)

Összességében a hatékony kommunikáció nélkülözhetetlen az idős betegek ellátásához. Az alábbiakban láthattuk, hogy mennyi minden befolyásolhatja azt. Figyelembe kell venni az öregedéssel járó folyamatokat, az egyén eltérő sajátosságait és a kulturális értékeit. Az idős emberek érzékenyek, személyre szóló gondoskodást igényelnek, mert sebezhetőek és bizonyos értelemben kiszolgáltatott helyzetben vannak.

A könyv nyelvezete érthető, viszonylag kevés szakszót alkalmaz. Külön tetszett, hogy rengeteg képpel illusztrálták, melyek segítettek az események vizualizálásában. A színválasztás is megfelelő volt, külön rózsaszín táblázatba gyűjtötték az egyes részek összefoglalóit, melyek áttekinthetőbbé tették a korábban leírtakat. Az esettanulmányok rovatban pedig a valóságban megtörtént szituációkról olvashattam.  Ez a könyv nemcsak az egészségügyben dolgozók számára hasznos, hanem a laikusok számára is, akik jobban el szeretnének mélyülni e témában.

Felhasznált szakirodalmak:

Geriatric Education for Emergency Medical Services

http://books.google.hu/books?id=Z73O149TUXsC&pg=PT31&dq=education+gerontology&hl=hu&sa=X&ei=DC4OUanuL8qWhQfPu4G4Aw&ved=0CD8Q6AEwAzge

HIDY PÁLNÉ dr.: A sikeres öregedés. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet Folyóirata, 2007., V. évfolyam 4. szám, 13. o.

IVÁN LÁSZLÓ: Öregedés: Örök ifjúság? http://www.dura.hu/html/mindentudas/ivanlaszlo.htm  2013. 05. 20-i megtekintés