Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szattelberger Dóra: Az idősek és a média kapcsolata a mai Magyarországon

2011.05.04

Szattelberger Dóra: Az idősek és a média kapcsolata a mai Magyarországon

 

 

A geronto-andragógia igen aktuális és preferált terület napjainkban, ezért választottam írásom témájául. Bizonyára sokan tisztában vannak vele, hogy a Föld népessége fokozatosan öregszik, mivel az igen népes bébi-boom nemzedék (1960 és 1970 között születettek) egyre korosabb lesz, viszont a gyermekvállalások száma fokozatosan csökken, tehát nem születik annyi gyermek, amennyivel ellensúlyozni lehetne a leendő idősek számát. Fel kell készülnünk rá, hogy nemsokára az idősek rétege lesz a legnépesebb, az aktív korúak egyre kevesebben lesznek az előrejelzések szerint, tehát a mostani nyugdíjrendszer nem lesz sokáig fenntartható, szükség lesz arra, hogy 60 és 65 év felett is dolgozzanak az emberek. Ennek érdekében nagyon fontos az idős generációk igényeire figyelni és kielégíteni azt, illetve a munkaerőpiacnak is változásokon kell majd átesnie, hogy jobban tudjon alkalmazkodni az idősebb korosztályhoz. Az élethosszig tartó tanulásnak is nagy figyelmet kell majd fordítania az idős korosztályra, mert információs társadalomban élünk és nem elég az évekkel ezelőtt megszerzett tudás, hanem folyamatosan képezni kell magunkat, hogy tisztában legyünk az információs társadalom és a munkaerőpiac elvárásaival. Az idős generációk képzésében elsőként a digitális írástudást és az idegen nyelvtudást kell fejleszteni. Amikor a jelenleg 50 és 60 éven felüliek generációja tanult köz-, illetve felsőoktatásban, ezek a technikai vívmányok nem voltak ennyire fejlettek, mint manapság, és főként nem ezeken az eszközökön végezték a napi teendőket, továbbá a nyelvtudás sem töltött be olyan jelentős szerepet, mint napjainkban, mivel akkor még Magyarország nem volt tagja az Európai Uniónak és nem volt olyan jellemző az országok közötti átjárhatóság és együttműködés mint ma. Manapság a munka világában elengedhetetlen ezen kompetenciák megléte a sikeres munkavégzéshez. A tanulási attitűd megváltoztatását is nagyon fontosnak találom, mert sokaknak negatív élményei vannak a közoktatásból, és ezért nem akarják magukat tovább képezni és kihasználni a felnőttképzés adta lehetőségeket.

 


Fontosnak tartom az idős generációk érdeklődését szem előtt tartani a médiában is. Egyrészt furcsának tartom, hogy a televízió műsoroknál, illetve a rádióműsoroknál is kevésbé veszik figyelembe az 50 és 60 év felettiek igényeit, mint a többi, fiatalabb korosztályét. Az idősek (jelen esetben a 60 év felettiekre gondolok) körében éppen a legelérhetőbb korosztályról van szó, ők használják a legtöbbet a médiát, mert a társadalmilag inaktívaknak több idejük van televíziót nézni és rádiót hallgatni, mint mondjuk egy közoktatásban tanuló fiatalnak vagy egy dolgozó embernek. A televízió műsorok illetve csatornák nagyon sok igényt kielégítenek, sokféle műsor közül lehet válogatni, sőt, azt lehet mondani, hogy szinte mindenki megtalálja a neki tetsző műsort illetve csatornát. Többeknek feltűnt már, hogy az idős generációt sokkal kevesebb műsor célozza meg, mint a többit. Jó ötletnek tartanám egy kimondottan időseknek szóló televízió csatorna indítását, mely más korosztályok számára is szórakoztató műsorokat sugározhatna, például a régi magyar filmek nemcsak azoknak nyújtanak kellemes időtöltést, akiknek a fiatalságát idézi fel, hanem mások számára is szórakoztatóak lehetnek.

Másrészt, mert nagyon megnőtt az idős embereket sújtó sztereotípiák száma a médiában. Rengeteg olyan reklámmal lehet találkozni, amely rokkantnak, segítségre és gyógyszeres kezelésre szoruló szenilisként ábrázolja a 60 év feletti korosztályt. Nyilván ennek az ábrázolásnak is van igazságalapja, mivel sok idős ember tényleg segítségre és gyógyszerekre szorul, inkább az a probléma, hogy nem kizárólag így kellene ábrázolni őket, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg idős ember él a világban, aki egészséges, fiatalos és fiatalnak is érzi magát, mivel nagyobb egészségügyi problémája nincs. Ennek az oldalnak is ugyanennyire jelen kellene lennie, mint a másik, elterjedtebb ábrázolási formának. Azért is fontos lenne a pozitív ábrázolás, mert nemsokára túlsúlyban lesznek az idősek a többi generációhoz képest, és szükség lesz a segítségükre, hogy ne omoljon össze a gazdaság, ezért nekik is fontos, hogy elhiggyék magukról, hogy még tényleg fontosak, nem feledkeztek meg róluk, lehetnek céljaik az életben és ugyanolyan emberek, mint bárki más, nem kevesebbek semmivel sem a többi korosztálynál.

Az idősek számára készített televízió csatorna azért is hasznos lenne, mert egy-egy tudományos ismeretterjesztő műsor becsempészésével, mely olyan információkat közvetít, melyekre ezen korosztálynak szüksége van, az első lépés lehetne az élethosszig tartó tanulás elterjedésének az idősek körében. Az idősek anyagi és egyéb okokból az informális tanulást preferálják a többivel (non-formális és formális) szemben, ezért tulajdonítok nagy jelentőséget a médiának ebben a témában.

Sok idős ember él egyedül, özvegyen (főleg a 60 év feletti hölgyekre gondolok a nők hosszabb várható életkora miatt), sokszor az elmagányosodás veszélye is fennáll, ezért sokak legfőbb tevékenysége a médiafogyasztás, nem tudnak másokkal beszélgetni, nem ápolnak kapcsolatokat, esetleg már nem élnek barátai, rokonai. Ezért is fontos figyelembe venni ezt a korosztályt a különböző médiumok készítése során, mert vannak, akik számára nincs más mód, amivel leköthetné magát. Rengeteg témában és rengeteg embertípusnak készítettek már televízió csatornát, az idős korosztály is megérdemelne egyet.

 

Szakirodalom bemutatása

 

A geronto-andragógia témában, mivel egy viszonylag új tudományágról beszélünk, még nem olyan jelentős mennyiségű szakirodalom halmozódott fel, mint más andragógiai témákból, viszont jelen témából is nagyon jelentős alkotások születtek, felismerve ezzel a jelen gazdasági és társadalmi helyzet problémáit.

Általában a geronto-andragógiával foglalkozó könyvek első fejezetében a jelen kor gazdasági és társadalmi változásainak elemzésével találkozhatunk. Több könyvben is hangsúlyozzák, hogy néhány év múlva radikális változások következhetnek be ezen a két területen. Az első probléma, hogy a mai társadalom sokkal kevesebb utódot hoz a világra, mint 30-40 évvel ezelőtt. Ez a helyzet arra fog vezetni, hogy nemsokára eléri a nyugdíjkorhatárt az úgy nevezett bébi-boom nemzedék, vagyis az 1950 és 1970 között születettek. Ez azért jelentős, mert ennek a korosztálynak születésekor rendkívül sok gyermeket vállaltak a családok. Viszont a mai helyzetben, amikor nagyon kevés gyermek születik, meg fog fordulni a társadalmi piramis, mert túlsúlyban lesznek az idős generációk a fiatalabbakhoz képest, tehát nem tudjuk pontosan, hogy a jelen helyzetben alkalmas nyugdíjrendszer meddig lesz tartható. Be kell majd vonni a munkaerőpiacra a már nyugdíjba menő korhatárt is, különben összeomlik a gazdaság, mert az egyre csökkenő népesség nem tudná eltartani a jelentős mennyiségű időst (Schirrmacher 2007:43-52).

Problémát jelent jelen társadalmunkban, hogy úgymond „nem tudunk mit kezdeni” az időskorral, mint fogalommal. Régebben nem ismerték az emberek az idősség fogalmát, mert az átlagéletkor körülbelül 30-40 év volt. Itt nyilván nem is tudtak hozzászokni a mai értelemben vett idősséghez, mert akkor még nem létezett. Manapság viszont probléma, hogy már lett volna ideje az emberiségnek hozzászoknia az említett korosztályhoz, mert az életszínvonal folyamatos emelkedésével, az egyre javuló orvosi ellátással megnövekedett az emberek várható életkora, mely azóta is folyamatosan emelkedik (Schirrmacher 2007:175.). Mégis mintha nem akarnának ezen a helyzeten változtatni, az időseket, mint „koloncot” mutatják a televízióban, bármely műsor közben, műsoridőtől függetlenül. Az idős embereket is úgy kellene bemutatni a médiában, mint a többi korosztályt. Mivel szükség lesz rájuk a munkaerőpiacon, tovább, mint eddig bármikor, fontos, hogy elhitessük velük, hogy kortól függetlenül képesek dolgozni, tanulni és lehetnek céljaik, úgy, mint bárki másnak. Vagyis pont az ellenkezőjét kellene mutatni, mint amit ma lehet látni a reklámokban és különböző televíziós csatornákon.

A szakirodalom mindezek mellett beszámol még az ageizmus jelenségéről is, mely sajnos napjainkban eléggé elterjedt, nem csak hazánkban, hanem sok más országban is, ám több ország már tett is ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért, ami nálunk még sajnos nem annyira jellemző. Az ageizmus kor alapján történő megkülönböztetést jelent, és nem csak az idős korosztály megbélyegzése számít ageizmusnak, hanem akár bármely fiatalabb korosztály ellen irányuló megbélyegzés is. Sajnos ennek az általam választott témában, a médiában is nagy jelentősége van, mert naponta rengeteg reklámmal lehet találkozni, ahol az időseket gyógyszervásárlásra buzdítják. Ezzel is el akarják hitetni velük, hogy jelen szerek nélkül nem érzik jól magukat a bőrükben, talán élni sem tudnak nélkülük. Ez is sztereotípiának számít, mivel függőnek mutatják be őket, akik saját magukat sem képesek ellátni (Jászberényi 2009:57-67). „Napjainkban az öregeket igen gyakran fizikailag és mentálisan gyengének, aszexuálisnak és a társadalmi változásokhoz való alkalmazkodásra képtelenként mutatják be őket. Ez az életkori megkülönböztetés rontja az idős emberek társadalmi státuszát, s hozzájárul önbecsülésük csökkenéséhez.” (O’Sullivan 1994:125.o.)

Ezeken kívül a szakirodalmak arra is felhívják az emberek figyelmét, hogy ne higgyenek a reklámoknak, műsoroknak, melyekben, ha szabad így fogalmaznom „szemtelenül fiatal” párok, családok láthatók. Ez több szempontból is támadható ideálkép. Egyrészt manapság egyáltalán nem jellemző, hogy a fiatalok, ha egyáltalán összeházasodnak, 20 és 30 év között vállaljanak gyermeket, ez kitolódott napjainkban 30 és 40 év közé. Ráadásul már korábban említettem, hogy a gyermekvállalási kedv is igen csak megfogyatkozott. Másrészt ez az ideálkép senki számára nem pozitív, mivel az idős generáció is azt hiheti, hogyha nem felel meg ezeknek a társadalmi „elvárásoknak” akkor ő már nem része a társadalomnak, inkább igyekszenek elfelejteni, aki nem olyan tökéletes, mint a modellek a plakátokon. Ez az ideálkép a fiatalabb generációk számára sem jó, mert az ő önbizalmuk is igencsak megcsappan, mert folyton csak azt látják, hogy ez az elvárás, de ő máshogy néz ki, ezért neki is bizonyos szerekhez kell folyamodnia, hogy jobban hasonlítson a plakátokon lévő, ha mondhatjuk így „bábokhoz”. Nem is említve, hogy a médiának pont az a célja, hogy a reklámozott terméket megvásárolják, nemtől és kortól függetlenül, nekik mindegy, csak fogyasszanak (Shirrmacher 2007:75-77.).

Sok reklám van jelenleg a hagyományos médiában, ami nevetség tárgyának tünteti fel az időseket, azért hozzák ezt a korosztályt, hogy rendkívül sztereotip módon kigúnyolják őket. Ezen kívül több szórakoztató műsorban is szóba hozzák őket, hogy kinevessék őket, viccelődjenek rajtuk. Ez nagyon ízléstelen és előítéletekben is gazdag humor. Mindegyik korosztálynak vannak gyengeségei és erősségei egyaránt, de az rejtély, hogy miért csak az időseket gúnyolják. Másrészt az, hogy vannak feledékeny, nehezen mozgó idős emberek, az még nem azt jelenti, hogy az összes idősre ez jellemző. Vannak reklámok, melyekben tapasztalt tanácsadó szerepben jelennek meg, de ez a típus sajnos elég ritka a magyarországi hagyományos médiában. Többször kellene őket az utóbb említett szerepben feltűntetni. Manapság elfelejtik, hogy az idősek birtokában rendkívül sok felhalmozott tapasztalat van, melyet kemény munkával szereztek az évek során. Fel kell hívni erre az emberek figyelmét, hogy nem hagyjanak kárba veszni ennyi hasznos tapasztalatot és tudást, és ne gúnyolódásra „használják” őket (Jászberényi 2009:133-151).

Másrészt azt is több szakirodalom is említi, hogy régebbi korokban az idősség nem számított szégyennek, sőt, a bölcsességet, tudást és tapasztalatot kapcsolták hozzájuk. Gondoljunk csak a Vének tanácsára az ókori Görögországban (Schirrmacher 2007:100). Napjainkban viszont pont az ellenkezőjére fordult át minden, mert a legtöbbször nem a tiszteletet és megbecsülést kapcsolják jelen fogalomhoz, sokkal inkább a magatehetetlenséget, vagy mint vicc tárgyát. Már korábban említettem, hogy ez az időskép nem tartható fenn sokáig, az elkövetkező társadalmi és gazdasági változások miatt. A médiának is fel kellene ismernie ezt a problémát, és még időben változtatni az idősek megjelenítésén a médiában.

Sok lehetőség van az idősek számára, ami tanulással és aktív időtöltéssel kapcsolatos, már hazánkban is van számos lehetőség, például szinte minden településen/városban található számos nyugdíjasklub, ezen kívül az Idősek Önképző Akadémiájának munkája is jelentős. A jelentkezési számok is azt mutatják, hogy rendkívül nagy igény van az idősek körében az újonnan szerzett információnak, ezek az eredmények azzal magyarázhatók, hogy több alkalommal is meghirdettek előadásokat, előadássorozatokat időseknek, és szinte mindig többszörös túljelentkezés volt jellemző. Vannak különböző lehetőségek önkéntes tevékenységek végzésére, vagy klubba járásra, a szociális kapcsolatok fenntartása végett (Nyugdíjas Élet c. lap 2009 december-2010január-február 3. o, vagy a Korhatár magazin 2010/3-as száma 16-19. o.).

Pozitívnak mondható, hogy a nyomtatott sajtóban többször is lehet találkozni kimondottan idős generációkkal foglalkozó újságokkal, melyek az idős embereket érintő témákat veszik górcső alá, illetve az 50 év felettiek igényeinek megfelelően alakítják és szerkesztik azokat (mint például nagyobb betűméret és lazább szerkesztés). Ide sorolható például a Nyugdíjas Élet című magazin (melyet a HILD ad ki), illetve a Korhatár magazin és a Generációnk. Ezeket a magazinokat és újságokat lapozgatván több lehetőséget is lehet találni az élethosszig tartó tanulásra, hogy milyen képzőhelyek és művelődési lehetőségek vannak az idősebb korosztály számára. Ezeken kívül rengeteg aktuális téma, és a mindennapokban hasznosítható ismeret jelenik meg a különböző cikkekben, és sok érdekes írás is található a lapokban, melyek rendkívül szórakoztatóak az idős emberek számára.

Manapság már több internetes oldal is található világhálón, amely szintén az idős korosztállyal foglalkozik, bár azt sajnos hozzá kell tenni, hogy a számuk még mindig elenyésző a többi témához és a többi korosztályhoz szóló weblapok mellett. Ezek az oldalak is kimondottan az idős korosztály igényeihez igazodnak a nagyobb betűmérettel, és az őket érdeklő témák bemutatásával. A jelen oldalak főleg szórakoztató céllal készültek, és nem igazán foglalkoznak a munkaerőpiacon tartással, vagy akár az élethosszig tartó tanulással. Azt is el kell mondani, hogy Magyarországon a digitális írástudás rendkívül alacsony (4% alatti a 65 évesek digitális írástudása), és viszonylag kevés idősre jellemző, hogy rendszeresen használná az internetet, vagy legalábbis meg akarná tanulni a használatát. Azt is el kell mondani, hogy a mai internetes világban sem jellemző az 50 év felettiek jelenléte, egy kutatás szerint egy több tízezres internetes képtalálatból mindössze 10 és 20 között mozgott azoknak a képeknek a száma, ahol idős emberek jelennek meg. A külföldi országokban sokkal jelentősebb mennyiségű időseknek szóló internetes oldal található, mint Magyarországon, de azt is hozzá kell tenni, hogy külföldön az idősek digitális írástudása is magasabb, mint nálunk (Jászberényi 2009:121-132. o.).

Több könyvben is olvasható az a gondolat, hogy ne hagyjuk abba a tanulást semmilyen életszakaszban sem, mert a folyamatos ismeretszerzéssel megelőzhető a későbbi képességromlás, illetve ezeknek a képességeknek a gyors hanyatlása. Sajnos sok embernek nincs kedve tanulni, a közoktatásban történt sérelmek miatt, ezért fontos a tanulási módszerek és a tanulási környezet megváltoztatása, hogy az minél jobban eltérjen a közoktatásbelitől, így talán egy akadályt le lehetne küzdeni, ami az élethosszig tartó tanulás útjában áll (Jászberényi 2009:74-97).

Vizsgálatok magyarázzák, hogy körülbelül hatvan év felett növekszik az emberek érdeklődése a rádió és a televízió iránt, az internet elterjedése viszont nem jellemző idősebb korban. A kutatás bemutatja azt, hogy a legjelentősebb médiumtípus ebben a korban a televízió és a rádió, a könyvek újságok és magazinok mellett (Kollányi Bence & Székely Levente (2005) Hátrányos helyzetű csoportok az információs társadalomban, , utolsó letöltési ideje 2010 március 31.).

Köztudott, hogy az idősek szeretik a különböző szappanoperákat a televízióban, ezek a legsikeresebb műsorok (gondoljunk csak bele a Barátok közt című magyar szappanopera kezdeteire, és hogy mennyire régóta adják ezt a sorozatot a televízióban). A siker tényezői lehetnek: a minden nap azonos időpont, az azonos szereplőgárda, az egydimenziós jellemek, és végül, hogy kielégítik a felnőttekben is meglévő vágyat a mesék iránt (Mayer József et al 2005:69). A szappanoperák ezen jellemzőin gondolkodva könnyű párhuzamot vonni az idősek által preferált jellemzők és a szappanoperák jellemzői között. Mint például, hogy a szappanoperák úgymond beosztják az emberek idejét, rengeteg elmagányosodott idős ember él özvegyen, előfordul, hogy unatkoznak és, ezért keresik a programokat, melyek napról napra úgymond beosztják az idejüket. A másik fontos jellemző, hogy a szappanoperákban a főszereplők jelleme nem változik, az idősek pedig általában nem kedvelik a változást. A harmadik jellemző, melyet meg kell említeni az, hogy a szappanoperák elhitetik az emberekkel, hogy hétköznapi emberek hétköznapi életét látják, még ha nem is így van. Az idősek általában sokkal kíváncsibbak az egyszerű, hétköznapi emberekre, nem feltétlenül „sztárokat” akarnak látni. Ezen kívül még el lehet mondani, hogy könnyű a történetben eligazodni, az idősek is könnyen megértik a cselekvéseket, és könnyen fel is tudják idézni azokat.

Érdekes kérdés az idős kor definiálása a könyvekben, művekben, hogy melyik oldalról közelítik meg. Mint például Pöggeler elmélete az életkori szakaszokról, aki ezt a kort a kötöttségek alóli felszabadulásnak, a politikától való visszavonulásnak, az emberek önmagukba mélyedésének látja, ilyen kor az embereket főleg a konzervativizmus jellemzi, ilyenkor készítik életük mérlegét (Zrinszky 2008:18.o.). Egy ilyen vagy hasonló megfogalmazás, mely az időskort nem csak passzivitásként és betegségekre való hajlam jellemzőjével írja le, hanem mint az élete egy olyan szakaszában lévő embert, aki ugyan visszavonultan él, még képes alkotni, aki alkotni képes, az tanulni is képes.

Azt is vizsgálatokkal bizonyították, hogy az úgynevezett leépülés sem törvényszerű idős korban, az idősek is tudnak újat tanulni és aktívan tölteni nyugdíjas éveiket, esetleg dolgozni. Mert bár fiatal korban jobb eredményeket érnek el, idősebb korban viszont sok egyéb képesség fejlődik (például a kommunikációs képességek), és ott van a háttérben a megszerzett tapasztalat is, mely segíti őket a mindennapok során. Fontos, hogy végig, minden életszakaszban tanulással tartsuk formában magunkat, hogy megelőzzük az idős kori leépülést (Jászberényi 2009:66.o.).

Napjainkban elterjedt a gerontofóbia, mint jelenség, mely azt jelenti, hogy az emberek elkezdtek félni az öregedéstől az utóbbi időben, ezért tudnak eladni annyi ráncfeltöltő krémet és ezért járnak a nők plasztikai sebészhez szinte már húszéves koruktól, vagy használnak botoxinjekciót. Ez csak a média egyik reklámfogása, hogy elhitessék velünk, hogy szükségünk van ezekre a szerekre, hogy fiatalnak látsszunk. Pedig fontos lenne az embereknek elfogadni inkább a saját korukat, mint „meghamisítani” azt. Minden kornak megvan a maga szépsége és sokkal boldogabbak lehetnének az emberek, ha az éppen aktuális életkorban keresnék a szépséget, és nem a görcsös múlthoz való ragaszkodásban (Schirrmacer 2007:129-136.o.).

Ezen kívül probléma az is, hogy a gyerekek is úgy nőnek fel, hogy nem szívesen vannak idősek társaságában, mert már a mesékben és a rajzfilmekben is megjelenik a gonosz öreg néni, a boszorkány fogalma. Mivel ezekben a műsorokban nagyrészt (90%-ban) negatívan jelennek meg az idős személyek, ezért a gyerekek próbálják elkerülni az idős társaságot. Pedig fontos lenne, hogy már kisgyermekkorban megtanuljuk tisztelni az időseket, mivel a jövőben előreláthatólag igencsak megnövekszik majd a létszámuk a gyerekeké viszont csökkenni fog (Schirrmacher 2007:155-157. o.).

Probléma még a médiában az, hogy úgy mutatják be az idős embert mint aki már képtelen szexuális életet élni, pedig ez nem így van, vizsgálatok bizonyítják, hogy képesek rá, csupán a hormontermelés mennyisége változik. 2008-ban megjelent egy német film, a Wolke 9, vagyis Kilencedik mennyország. Ez a film azért különleges, mert talán először foglalkozik az idős korosztály szerelmi életével és szexualitásával (Jászberényi 2009:99-108.o.). Fontos lenne több olyan film készítése, melyben idősek a főszereplők, mert akkor az idős emberek is jobban elhinnék, hogy szükség van rájuk, velük is foglalkoznak. Jó lenne filmekben feltárni azokat a problémákat, melyek az idős korban lévő embereket foglalkoztatják, és megoldást találni ezekre, ez is lehetne egy lépés az idősek jobb önbecsülése felé.

Egy pár évvel ezelőtti kutatást is felhasználtam a írásomhoz, melyet Dr. Jászberényi József végzett 2007 december 24. és 2008 január 10-e között. Kutatásában azt vizsgálta, hogy a reklámokban milyen gyakran jelennek meg idős emberek, és a leggyakrabban milyen szerepekben. A végeredményben az jött ki, hogy a vizsgált reklámok mindössze 17,7%-ában szerepelnek idős emberek. Itt is leggyakrabban télapó (a szereplések 33,8%-ában Karácsonyi időszakban), statiszta (a teljes szereplés 22,4%-ában), értelmes tanácsadó (19,3%), és a vicc tárgya (22%) szerepben (Jászberényi 2009:134-137.o.).

Az idős emberek főbb szabadidős tevékenységei között az első helyen a televízió nézés és a rádió hallgatás állt, ez a két elfoglaltság rendkívül magas, a vizsgálat alanyai 90% fölötti arányban végzik ezen tevékenységüket a szabadidejükben, olyan más elfoglaltságok mellett, mint például az internetezés, melyet általában a megkérdezettek 0-1% között végeznek, vagy az olvasás, melyet a megkérdezettek 50-60%-a űz (Szémán & Harsányi 2003:44-45).

Az idős generáció tagjai, amikor megkérdezték őket, hogy legszívesebben milyen műsorokat néznek, előző interjúk szerint az időseket azon műsorok érdeklik a médián belül, melyben nincs erőszak. Szerintük, mármint több megkérdezet szerint is nagyon sok ilyen műsor megy manapság a televízióban, mely a fiatal generációknak nem tesz jót. Szívesen néznének viszont régi filmeket, vetélkedőket, zenés műsorokat illetve hírműsorokat. A sorozatoknál illetve az úgynevezett kibeszélő show-knál megoszlottak a vélemények, mert egyesek szerették nézni azokat, mások viszont ki nem állhatták. Többen voltak a megkérdezettek között, akik azért használják a médiát, mert nem sokat mozdulnak ki otthonról, vagy nem is nagyon mozdulhatnak ki, mert valamilyen betegség miatt (Dr. Nagy: 2008:93-135).

 

A módszer elemzése

 

Kutatásom egy empirikus hipotetikus kvantitatív induktív vizsgálat. Módszerének a kérdőívezést választottam, mert fontosnak tartottam, hogy minél több ember véleményét megtudjam a témában, így egy nagyobb embercsoport megvizsgálásával könnyebben vonhatunk le következtetéseket. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért beszúrom a kérdőívemet, melyet kitöltettem a vizsgálatom alanyaival. Végül ötven darab kérdőívet sikerült kitöltetnem a megkérdezettekkel.


 

 


Kérdések

 

1. Az Ön neme?

2. Az Ön életkora?

3. Szokott televíziót nézni vagy rádiót hallgatni?

4. Amennyiben nem, miért nem?

5. A nap mely időszakában nézi a televíziót, illetve hallgatja a rádiót leginkább?

6. Melyik műsorokat néz/hallgat leginkább?

7. Melyik csatornát/csatornákat nézi leggyakrabban az alábbiak közül?

8. Mely rádiócsatornákat hallgatja leginkább? (Többet is megjelölhet!)

9. Konkrétan milyen műsorokat néz/hallgat?

10. Mindig talál az érdeklődésének megfelelő műsort a televízióban illetve a rádióban?

11. Amennyiben nem talál, milyen műsorokat nézne/hallgatna szívesen?

12. Amennyiben indulna kimondottan időseknek szóló csatorna vagy rádióállomás, szívesen hallgatná/nézné azt?

13. Zavarják a műsorok közötti reklámok?

14. Ön szerint szoktak idős emberek megjelenni, szerepelni a műsorokban?

15. Amennyiben nem, Ön szerint miért nem?

16. Ön szerint hogyan jelennek meg az idős emberek a médiában?

 


A kérdőívek kiértékelése

 

A kutatásomban az idős generációkat vizsgáltam, vagyis a szakirodalom szerint az ötven év felettieket. A kiértékelés során négy fő csoportra osztottam az alanyok által kitöltött kérdőíveket. Először az ötven és hatvan év között lévőket elemeztem, őket nem akartam együtt vizsgálni a hatvan év felettiekkel, mert az utóbb említett korosztály nagy valószínűséggel már nyugdíjban van, vagy legalábbis nemsokára nyugdíjba vonul, ellenben az ötven éven felüliek nagy része, még általában gazdaságilag aktív. A hatvan év felettieknél azért nem alkalmaztam külön csoportbontást, mert nem minden korcsoportban állt megfelelő számú adat a rendelkezésemre, így sokkal jobban reprezentálják a valóságot a kapott adatok. Nemenként is külön csoportokat alakítottam ki, mert a férfiak és nők igényei mások a médiahasználtban is. Így összesen négy csoport jött ki, az ötven és hatvan év közötti férfiak, az ötven és hatvan év közötti nők, a hatvan év feletti férfiak és a hatvan év feletti hölgyek.

Az ötven és hatvan év közötti korosztály által kitöltött kérdőívek elemzésével kezdtem a kiértékelést. A médiahasználattal kapcsolatos kérdésre, hogy használ-e az illető bármilyen médiumot, kivétel nélkül igen volt a válasz az összes kérdőívnél. Ebből az adatból máris arra lehet következtetni, hogy napjainkban a médiahasználat az egyik legelterjedtebb informálódási és szórakozási lehetőség az idősek körében. Ennek számos oka lehet, például az, hogy úgymond költségtakarékos, vagyis viszonylag olcsón hozzá lehet jutni. Másrészt számos televízió csatorna létezik, szinte minden érdeklődési körnek megvan a maga csatornája (kivéve az idős generációknak, erre még később visszatérek, mert ennek a kérdésnek inkább a hatvan év feletti korosztálynál lesz jelentősége).

A hatvan éven felülieknél szintén az az eredmény jött ki, hogy kivétel nélkül mindenki használ médiát, ezért a kérdőívem negyedik kérdése úgymond kiesne, de egy úr mégis írt hozzá a szöveges részbe, bár nézi a televíziót, a műsorok nagy része tragikusan rossz, szinte csak valóság show-k mennek, ezen kívül a műsorok primitívek, emiatt a válasz miatt úgy gondoltam, hogy mégis fontos lehet jelen kérdés. Annak, hogy a hatvan év felettiek között is mindenki néz televíziót, illetve hallgat rádiót, az is lehet az oka, mint az ötven éven felülieknél, hogy manapság a média a legfőbb információforrás és szórakozási lehetőség. Azt is meg kell említeni, hogy a nyugdíjasok közül sajnos sokan élnek létminimum alatt, tehát nincs annyi jövedelmük, hogy abból a szórakozásra is jusson, sokan örülnek, ha a gyógyszerekre marad pénzük a havi költségek mellett, a média viszont „ingyen van”. (Zsigmond Király Főiskola, Geroedukációs konferencia 2. ülés)

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy az illető a nap mely szakában használja a médiát (a válaszadó itt több választ is megjelölhetett). A legkedveltebb médiahasználati időszak kutatásom szerint az ötven és hatvan év közöttiek körében az esti időszak. Ilyenkor a megkérdezettek 100%-a nézi a televíziót, illetve hallgatja a rádiót, férfiak és nők egyaránt. A második helyre a reggeli időszak került nők esetében 57%, a férfiak estében 42%-kal. A harmadik legnépszerűbb helyre pedig a késődélutáni órák kerültek, szinte egyenlő (42 és 41) százalékszámmal. A többi időpontban viszonylag kevesen nézik a televíziót az előbb említettekhez képest, itt az arány 14% és 28% között ingadozik. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a megkérdezettek nagy része dolgozik ezen időszakban, mert azok az időpontok voltak a legkedveltebbek, melyek munkaidőn kívülre estek. Csak egy-két válaszadó volt, aki napközben, munkaidőn belül is használja a médiát. Ez azzal magyarázható, hogy volt például a megkérdezettek között olyan úriember, aki sofőr, és a rádiót hallgatja a munkája során. Rajta kívül is volt olyan hölgy, aki megemlítette, hogy délelőtt inkább a rádiót preferálja, és este inkább televíziót néz.

A hatvan éven felülieknél a legkedveltebb időpont nem alakult másképp, mint az ötven és hatvan év közötti korcsoportban, náluk szintén az esti időszakban nézik legtöbben a televíziót, vagy hallgatják a rádiót. A második legnépszerűbb időpont a hatvan éven felülieknél nemenként eltérést mutat. A férfiak az esti időszak után leginkább reggel használják a médiát, tehát ez az időpont került a második helyre. A hölgyek esetében a késő délutáni időszak a második legkedveltebb. Így a harmadik hely is különböző, itt úgymond felcserélődtek az adatok, mert a harmadik helyen áll az uraknál a késődélutáni időszak, a nőknél pedig a reggel, tehát ugyanazok az időpontok jellemzőek nőknél és férfiaknál, csak más sorrendben. A többi időpont itt is nagyjából hasonló százalékot kapott, de egyik sem volt annyira magas, mint az előző eredményeknél. Ám itt is volt olyan alany, aki hozzátette, például, hogy nála egész nap szól a rádió, volt, aki éjszaka alvás közben hallgatja azt, és a hatvan éven felülieknél is volt, aki délelőtt inkább rádiózik, és délután inkább televíziót néz.

A következő kérdés a kérdőívemben arra vonatkozik, hogy leginkább milyen műsorokat néznek, vagy hallgatnak a médiahasználatuk során. Jelen kérdésnél is az ötven és hatvan év közöttiek kérdőíveinek kiértékelésével kezdem a bemutatást, azon belül is a férfiakkal. Ennek a csoportnak a körében népszerűségnek örvend a híradó, a sportműsorok és a különböző filmek. Legelső helyen a híradók, és a sportműsorok állnak, mind a két műsortípus 85%-ot kapott, tehát a férfiak körében ezek a legnépszerűbbek. Ezeket követik a filmek, melyek 57%-ot kaptak, bár ez jóval kevesebb, mint az előző szám, ez a műsor is igen sok idős embert érdekel. A harmadik legnézettebb/leghallgatottabb műsor pedig a riportműsor, melyet a megkérdezettek 42%-a néz-hallgat. Ezeken kívül a különböző reggeli műsorok és a sorozatok kaptak még 14%-ot, az úgynevezett kibeszélő show-kat, valóság show-kat, és tehetségkutató műsorokat a megkérdezettek közül senki nem nézi, 0%-ot kaptak. A nőknél más arányok jöttek ki, náluk első helyen a filmek állnak, melyeket a megkérdezettek 100%-a néz. Második helyre a híradó került 85%-kal, pont ugyanannyival, mint amennyi a férfiaknál is kijött, csak nálunk nem kapott semmilyen műsor 100%-ot. A hölgyeknél a harmadik helyre a sorozatok kerültek 42%-kal, mely sokkal jellemzőbb az adott korosztályban a nőkre, mint a férfiakra. Az ezeket követő, vagyis negyedik hely azonos aránnyal a reggeli műsorok illetve a tehetségkutató műsorok kerültek. Ezen kívül az egyéb résznél többen is megemlítették még a tudományos-ismeretterjesztő filmeket, ez szintén 28%-ot ért el, mint az előző két műsortípus. A kibeszélő show és a sport a nők körében kevésbé kedvelt, mind a kettő körülbelül 14%-ot kapott, míg a valóság show-kat a nők körében sem nézi senki, ez 0%-ot kapott, ugyancsak, mint az előző bekezdésben a férfiak körében.

Ezek után kifejtem, hogy a hatvan év felettiek mely műsorokat kedvelik a legjobban, itt szintén az urakkal kezdem. Náluk szintén a híradó a legnézettebb műsor, csak az a különbség az ötven és hatvan év közötti férfiakhoz képest, hogy itt ez a műsor 100%-ot ért el ellentétben az előző 85%-kal. Tehát állíthatjuk, hogy ezt a műsort kivétel nélkül mindenki nézi, vagy hallgatja a megkérdezettek közül. Az ezt követő legmagasabb százalékot kapott műsor a sport volt, ez az adat is megegyezik az előzővel, ami a férfiakat illeti, csak itt a sport kicsit kevesebbet kapott, mint az előbb, itt 66% mondta, hogy nézi/hallgatja ezt a műsort. Ezeket követik a különböző riportműsorok, melyek szintén elég magas százalékszámot értek el, ezeket a megkérdezettek 53%-a fordít figyelmet mindennapok során. A filmek 40%-ot kaptak, így ezek a negyedik legnézettebb műsorok, melyeket a reggeli műsorok követnek, melyekre 33% jött ki. Az egyébnél itt is írtak még a szöveges részhez műsorokat, melyeket szeretnek nézni, de én nem vettem bele a feleletválasztós részbe. Ilyenek voltak például a politikai műsorok (pedig politikával kapcsolatos dolgokat szándékosan nem tettem fel sem a kérdések, sem a válaszok közé), melyeket többen is írtak az egyéb résznél, 26%-ot kaptak végül. A hatvan év feletti férfiak körülbelül 20%-a néz sorozatokat, 6% pedig kibeszélő show-kat, valóság show-kat és tehetségkutató műsorokat. Az egyéb részhez még hozzátették a természettudományos és kulturális műsorokat is, melyek ugyanannyit, 6%-ot kaptak végül. Itt a hatvan év feletti férfiaknál nem volt egy olyan műsor sem a felsorolt válaszokban, amely 0%-ot kapott volna, míg ez az ötven éven felülieknél több műsorral is előfordult. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hatvan éven felüli személyek valószínűleg többet néznek televíziót, vagy hallgatnak rádiót, mert több idejük van rá amiatt, hogy már nyugdíjba mentek. Ezért fontos a két korcsoportot külön vizsgálni.

A következőkben a hatvan év feletti nők válaszainak kiértékelése következik, hogy ők milyen műsorokat néznek a televízióban, illetve hallgatnak a rádióban leginkább. Náluk is az első helyen a híradó áll 95%-kal. Ebből arra következtetek, hogy a valamennyi korcsoport számára, akit vizsgáltam, döntő többségben az informálódás a fő cél, kivéve az ötven és hatvan év közötti nőknél, ahol a filmek kerültek az első helyre 100%-kal. Ám visszatérve a hatvan év feletti hölgyekhez, náluk is kedveltek a filmek, melyek 57%-ot kaptak az alanyoktól, és ezzel a második helyre kerültek. A harmadik helyre a reggeli műsorok kerültek, a megkérdezettek 47%-a nézi, illetve hallgatja ezeket a műsorokat. Ezeket követték a sorozatok, illetve a riportműsorok, mind a kettő 38%-kal. 33%-ot értek el a tehetségkutató műsorok, és 24%-ot a kibeszélő show-k. A valóság show-k és a sportközvetítések egyaránt 9%-ot értek el a megkérdezettek körében. Az egyébnél megemlítették még a természettudományos és a zenei műsorokat, melyek körülbelül a megkérdezettek 14%-át érdeklik, ezen kívül szóba kerültek még a történelmi és a zenei műsorok, ezek viszont csak 9%-ot értek el. Említettek még ezeken kívül néhány műsort, de itt tényleg csak említésről van szó. Ilyenek például az oktatóműsorok, állatvilággal kapcsolatos ismeretterjesztő műsorok, nosztalgikus műsorok és az utazásról szóló műsorok.

Ezt követő kérdésem arra vonatkozik, hogy melyik televízió csatorna a legkedveltebb az idősek körében. Az ötven és hatvan év közöttiek férfiak estében a legnépszerűbb televíziós csatornák közé tartozik a Magyar Televízió 1 (58%), az RTL Klub (57%), és a Duna Televízió (55%). A többi csatorna elenyésző adatot kapott csak, még a TV2 az, ami 28%-ot ért el. Az egyéb résznél pedig felsorolták még a Sport 1 és Sport 2 csatornákat, az Eurosportot, a Hír TV-t és a Film +-t.

Az ötven és hatvan év közötti nők esetében ugyanez a sorrend jött ki a legkedveltebb csatornákra, mint az uraknál. Itt is a Magyar Televízió 1-es csatorna kapta a legtöbb százalékértéket, egészen pontosan 71%-ot. A második helyre az RTL Klub került (57%) a hölgyek esetében is, a harmadik legnépszerűbb csatorna pedig a Magyar Televízió 2-es csatorna, a TV2 és a Duna Televízió lett, mindegyik 42%-ot kapott. A többi csatorna nem kapott ezekhez hasonlóan magas értékeket, és az egyéb résznél megemlítették még az AXN-t, a Spektrumot és a National Geographic-ot.

 A hatvan éven felüliek esetében kicsit máshogy alakultak ezek az arányok. A férfiak esetében szintén a Magyar Televízió 1 lett a legnépszerűbb 80%-kal, ezt követte a Duna Televízió, mely 40%-ot kapott. Ezeket követően a harmadik az RTL Klub lett 34%-kal, ezt pedig a TV2 követte, mely 32%-ot kapott jelen esetben. A többi a felsorolt csatornák közül mind kis százalékértéket kapott, és még felsorolták az ATV-t, és a Hír TV-t.

A hatvan éven felüli hölgyeknél más sorrend jött ki, mint ami eddig nagyrészt jellemző volt, náluk ugyanis az első helyre az RTL Klub került, melyet a megkérdezettek 86%-a néz. Ezt a Magyar Televízió 1 követte 76%-kal, után pedig a TV2 (44%), és a Duna Televízió (42%). A többi felsorolt csatorna kis százalékokat kapott, ezért nem sorolom fel az összest, a Mellékletben viszont az összes érték megtalálható. Az egyéb résznél sok csatornát soroltak fel, mint például az ATV-t, a Spektrumot, a National Geographic-ot, a Story TV-t, az Animal Planet-et, a Poént, a Travel Channel-t és a Viasat 3-at.

Az ezeket követő kérdésem arra vonatkozik, hogy a megkérdezettek milyen rádióállomásokat hallgatnak leginkább. Jelen kérdésnél is az ötven és hatvan év közötti férfiakkal kezdem az elemzést. Itt a legmagasabb százalékértéket a Kossuth Rádió kapta, de az imént említett is összesen 45%-ot ért el. A második legmagasabb százalékértéket a Lánchíd Rádió kapta, melyre a megkérdezettek 42%-a mondta azt, hogy hallgatja ezt a rádiócsatornát. Ezeket követte a Petőfi Rádió 30%-kal, a Bartók Rádió pedig 15%-ot kapott végül. Jelen kérdésnél is volt egyéb rész, melynél kaptam is válaszokat. Említésre került még a Juventus Rádió (a megkérdezettek 28%-a hallgatja) és a Neo FM (melyet 14% hallgat). Több rádiócsatorna is, melyet felsoroltam, 0%-ot kapott, tehát senki nem hallgat olyan csatornákat, mint például az Inforádió, Klubrádió, Civil Rádió, Gazdasági Rádió és a Rádió Café.

 Az ötven és hatvan év közötti férfiak után az ebbe a korcsoportba tartozó hölgyekkel folytatom a kiértékelésemet. Náluk szintén viszonylag alacsony százalék jött ki (ezt a feltételezésemet arra alapozom, hogy a televízió nézésnél sokkal nagyobb százalékértékek jöttek ki) a legtöbb csatornára. 29% hallgatja a Kossuth Rádiót, és megállapíthatjuk, hogy ez a legmagasabb eredmény. Ezután az Inforádió következett, mint legkedveltebb rádiócsatorna, ezt az adót a megkérdezettek 28%-a hallgatja felmérésem szerint. Ezeket követi a Petőfi Rádió körülbelül 15%-kal, 14% pedig a Lánchíd Rádiót hallgatja. A többi általam írt válaszlehetőség közül több is volt, melyet senki nem hallgat, éppen úgy, mint a férfiaknál, és itt is öt olyan csatorna volt, éppen, mint a férfiak válaszainál az előzőekben. A legtöbb egyáltalán nem hallgatott csatorna megegyezett nemenként, csak egy eltérés volt, mert a nők egyáltalán nem hallgatják a Bartók Rádiót, mely a férfiaknál viszonylag népszerűnek számít. Viszont a nők hallgatnak Inforádiót, melyet a férfiak egyáltalán nem. Visszatérve a nők eredményeihez, még annyit fűznék hozzá, hogy ők is írtak még egyéb lehetőségeket a csatornák közé. Ilyen volt például a Sztár FM (14%), a Juventus Rádió (12%) és a Danubius (10%).

Most áttérek a hatvan év feletti korosztályra, melyen belül szintén a férfiak válaszaival kezdem. Náluk is a Kossuth Rádió a legnépszerűbb a felmérésem szerint, melyet a megkérdezett hatvan év feletti férfiak 66%-a hallgat. A következő legmagasabb százalékértéket a Klubrádió kapta, 35% hallgatja jelen csatornát, mely azért érdekes, mert az ötven és hatvan év közöttieknél sem a férfiak, sem a nők nem hallgatják az említett rádiócsatornát, ebből arra lehet következtetni, hogy a Klubrádió műsorai talán inkább a hatvan év feletti korosztályt célozzák meg. Visszatérve a hatvan éven felüliek eredményeire, a harmadik legnépszerűbb csatorna 26%-kal a Petőfi Rádió. Ezt követi 25%-kal a Bartók Rádió, és 23%-kal a Gazdasági Rádió, mely szintén nem volt jellemző az ötven éven felülieknél. 13%-os eredményt kapott az Inforádió és a Class FM, melyet az egyéb részben említettek meg. Náluk 0%-os eredményt a Civil Rádió és a Gazdasági Rádió, ezeket nem hallgatja senki az adott korosztályból.

A hatvan év feletti nőknél más eredmények jöttek ki, mint a férfiaknál, és az előző korosztálynál, mert eddig mind a négy csoportnál a Kossuth Rádió volt a legnépszerűbb, de annál a korcsoportnál, melyet most vizsgálok, a hatvan év feletti hölgyeknél a Klubrádió a legnépszerűbb a rádiócsatornák közül 57%-kal. Ezt követi a Kossuth Rádió 52%-kal, mely jelen esetben csak második lett. A harmadik helyre az Inforádió került, melyet a megkérdezettek 19%-a hallgat. 10% hallgatja a Bartók Rádiót, illetve a Juventus Rádiót, melyet az egyéb résznél írtak a válaszok közé. Az utolsó helyeken a Petőfi Rádió, Lánchíd Rádió és a Gazdasági Rádió állnak körülbelül mind 5%-kal. A hatvan éven felüli hölgyeknél a Civil Rádió és a Rádió Café azok, melyeket senki nem hallgat.

Összegzés képpen elmondható, hogy a rádióhallgatás kevésbé jellemző manapság az idősek médiahasználatára, mint a televízió nézés. Erre a következtetésre onnan jutottam, hogy a rádióhallgatásnál sokkal kisebb százalékértékek jöttek ki, mint a televízió nézésnél, ezen kívül pedig a televízió csatornáknál egy sem volt, amely 0%-ot kapott volna, a rádiócsatornáknál pedig több is. Illetve abban a korban, amelyben ők voltak fiatalok nagyon elterjedt volt a rádió, és teljesen más funkciója volt, mint ma, főleg informálódásra használták, kevésbé volt jellemző az a szórakoztató funkció, mint ami ma is jellemző, mert az utóbbi időben átalakult teljesen a rádiózás, ez is lehet ok, amiért kevésbé jellemző a rádiózás, mint a televíziózás.

A következő kérdésemben azt vizsgáltam, hogy konkrétan melyek azok a műsorok, melyeket szívesen néznek az idős korosztály tagjai, illetve, hogy saját szavaikkal milyen válaszokat adnak kérdéseimre, a továbbiakban még két ilyen típusú kérdés lesz, melyek később szintén kiértékelésre kerülnek. Ennél a kérdésnél, mivel nem felelet-választós nagyon különböző válaszok érkeztek, úgy is lehet mondani, hogy nem volt két egyforma, ezért a kifejtős kérdéseknél inkább felsorolás-szerűen tettem közzé a válaszokat, nem százalékszámítással. Az ötven és hatvan év közötti férfiaknál jellemző válasz volt a sportközvetítés, ezen belül is a football, a tenisz, a forma1 és a snooker az, amit leginkább kedvelnek, ezen kívül még a hírek, dokumentumfilmek, sorozatok, ismeretterjesztő műsorok, akciófilmek, horgászműsorok és a komolyzenei műsorok népszerűek még. Név szerint megemlítették meg a Híradó, a Napkelte, a Ma Reggel és a Rájátszás című műsorokat. Volt olyan válaszadó is, aki nem töltötte ki ezt a mezőt, de mindössze egy-egy ember volt (egy férfi és egy nő) mind az ötven és hatvan év közötti férfi, mind az ebbe a korcsoportba tartozó nő válaszadók közül.

 Az ötven és hatvan év közötti hölgyeknél sokkal több műsor került név szerint említésre, többek között sorozatok, mint például: A Palota Ékköve, McLeod lányai, Delta kommandó, NCIS – Tengerészeti helyszínelők, CSI – Helyszínelők, Csillagkapu, Atlantisz és a Jóban rosszban. Ezeken kívül többen megemlítették a Híradót, illetve egyéb ismeretterjesztő és szórakoztató műsorokat, mint például a Beugró, a Fábry show, Heti hetes Gálvölgyi show, Tények, Napló, Szólás szabadsága, Napkelte, Főtér, Gordon Ramsay – A pokol konyhája, Unokáink sem fogják látni. Előfordultak olyan válaszok is, amelyek nem konkrét műsorokat, hanem műsor típusokat említettek meg, több ilyen választ is kaptam. Ezek között szerepeltek például: útifilmek, sportműsorok, kalandfilmek, régi magyar filmek, természetfilmek és az egyik válaszadó a kutatásokat is említette..

A hatvan éven felüli korosztályban is előfordult pár olyan alany, aki nem válaszolt jelen kérdésre, üresen hagyta ezt a részt. Ilyen eset inkább a férfiaknál volt jellemző, itt kicsit kevesebb, mint a fele a megkérdezetteknek nem válaszolt a kérdésre. A válaszok között szinte minden esetben ott volt a Híradó, a Pódium (Szilágyi Tibor műsora), az Önök kérték, a Közbeszéd és a Megbeszéljük című műsor. Több sorozat is szerepelt a felsorolásokban, mint például a Jóban rosszban, Barátok közt, Delta kommandó, NCIS – Tengerészeti helyszínelők. Több kibeszélő show is előfordult a válaszok között, mint például a Mónika show és a Joshi Bharat. A hatvan éven felülieknél is volt olyan, aki nem konkrét műsorokat írt válasznak, hanem csak műsortípusokat írt. Kaptam ilyen választ is, hogy football meccs, kézilabda, kívánságműsor, sportműsorok, a Klubrádió bármely műsora, illetve az ATV politikai műsorai. Ezeken kívül egy úr tette hozzá a válaszaihoz, hogy ne sorozat és ne show legyen az, amit néz.

A következő vizsgált csoport a hatvan éve felüli hölgyek, és az általuk adott válaszok. Náluk a számos válaszadó mellet csak kevesen nem válaszoltak a kérdőív ezen kérdésére, mindössze két ilyen személlyel találkoztam az értékelés során. Itt is szinte minden alkalommal szerepelt a felsorolásban a Híradó. Ezen kívül több sorozatot soroltak fel az alanyok, mint például: a Klinika, Barátok közt, Jóban rosszban, CSI – Helyszínelők, NCIS – Tengerészeti helyszínelők, Delta kommandó, Csengetett, Mylord?. Sok úgynevezett beszélgetős műsort hallgatnak, illetve néznek, mint például Bolgár György műsora a Klubrádión, a Megbeszéljük című műsor, a Kabaré, a Gyerekektől felnőtteknek, Arcvonások, Ütköző, Határok nélkül, Vendég a háznál, Rádiójátékok, Kívánságkosár, Közbeszéd. Ők is néznek kibeszélő show-kat illetve valóság show-kat, előfordult például többször a Vacsoracsata, a Mónika show, Joshi Bharat. Közöttük is voltak olyanok, akik nem konkrét műsort írtak, mint például: Zenei műsorok, régi nagy magyar színdarabok, reggeli műsorok, természetfilmek, életrajzi filmek, régi magyar filmek, nívósabb műsorok, humoros filmek, sorozatok. Megemlítették még a Mindentudás Egyeteme című műsort is, melynek andragógusként nagyon örültem. Ezen kívül volt olyan, aki televízió csatornához kötötte a műsorokat, mint például a Viasat 3 vagy a Poén csatornák egy-egy műsora.

Következő kérdés a kérdőívemben arra vonatkozik, hogy a vizsgált korosztályok mindig találnak-e érdeklődésüknek megfelelő műsort a televízióban illetve a rádióban. Erre a kérdésre eléggé különböző válaszok érkeztek a megkérdezettektől. Legelőször jelen kérdésnél is az ötven és hatvan év közötti korosztály válaszait értékeltem, azon belül is a férfiakkal. A megkérdezettek 57%-a válaszolta azt, hogy talál az érdeklődésének megfelelő műsort a televízióban, illetve a rádióban, a maradék 43% nemmel válaszolt. Ennél a kérdésnél, és ennél a korosztálynál nem kaptam egyéb visszajelzést az igen vagy a nem válaszon kívül.

A hölgyeknél teljesen más volt a helyzet, náluk ugyanis azzal az érdekes ténnyel kellett szembenéznem, hogy az ötven és hatvan év közötti nők között, senki sincs, aki mindig találna az érdeklődésének megfelelő műsort, mert kivétel nélkül minden megkérdezett nemmel felelt a kérdésemre. Meglepő volt ez a 100%-os nem válasz, eszembe jutott a kérdőívem elején megkérdeztem, hogy használnak-e médiát a megkérdezettek, és erre a kérdésre szintén 100%-os választ kaptam, hogy kivétel nélkül mindenki használja a televíziót vagy a rádiót. Érdekes belegondolni, hogy kivétel nélkül mindenki használja a média eszközeit, manapság általában mindenkinek rendelkezésére állnak otthon a médiahasználatot lehetővé tevő eszközök, de az ötven és hatvan év közötti korosztályban a megkérdezettek körülbelül három negyede nem mindig talál az érdeklődésének megfelelő műsort a televízióban, illetve a rádióban.

A hatvan év feletti korosztály válaszainak kiértékelésével folytatom a kérdőíveim elemzését. A kérdés továbbra is ugyan az, hogy a megkérdezett idős korosztály tagjai mindig találnak-e érdeklődésüknek megfelelő műsort a televízióban illetve a rádióban. Ennél a korosztálynál teljesen más eredmények jöttek ki, mint az ötven és hatvan év közöttieknél. Itt is először a megkérdezett férfiak válaszait veszem górcső alá. 67%-uk válaszolta azt, hogy mindig talál az érdeklődésének megfelelő műsort a médiában. A maradék 33% válaszolta ennek ellenkezőjét, hogy ők nem mindig találnak olyan műsorokat, melyek felkeltik a figyelmüket. Ez az arány elenyésző ahhoz képest, akit mindig le tud kötni a média, mivel az igen válasz több, mint kétszer annyi volt, mint nem válasz. Egy megjegyzést is kaptam az igen-nem válaszokon kívül, bár nem volt ennél a kérdésnél egyéb rubrika, szívesen vettem az ilyen típusú megjegyzéseket, mert sokkal pontosabb választ nyújtanak, és jobb megismerést biztosít a megkérdezettek körében. Egy úr azt válaszolta, hogy szerinte nem elég színvonalasak a műsorok, és, hogy a műsorok nagy része a politikáról szól, és ha valakit az nem érdekel, akkor nehezen talál az érdeklődésének megfelelő műsort a médiában.

A következőkben a hatvan év feletti hölgyek válaszait fogom megvizsgálni. A nők 57%-a válaszolta azt, hogy mindig talál az érdeklődésének megfelelő műsort a médiában, a maradék 43% pedig azt felelte, hogy ő nem mindig talál olyan műsort a televízióban vagy rádióban, ami lekötné. A nők körében is kaptam egyéb megjegyzést az igen-nem típusú karikázós válaszokon kívül, még pedig egy megkérdezett hölgy azt válaszolta, hogy ő a rádióban mindig talál érdeklődésének megfelelő műsort, a televízióban viszont nem. Ezekből az előbb kifejtett válaszokból arra tudok következtetni, hogy a hatvan éven felüli korosztályt vagy jobban megcélozzák a műsorok, mint célközönséget, de lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy a hatvan év felettiek, vagyis a nyugdíjasok nagyon érdeklődőek, nyitottak az új ismeretekre és információkra, és ezért többféle műsort néznek vagy hallgatnak, mint az ötven és hatvan év közöttiek, akikre általában kutatásom szerint az jellemző, hogy nem mindig találnak az érdeklődésüknek megfelelő műsorokat a médiában.

A következő kérdés a kérdőívemben arra vonatkozik, hogy amennyiben nem talál az érdeklődésének megfelelő műsort a televízióban, illetve a rádióban, milyen műsorokat nézne szívesen. Ez a kérdés is kifejtős választ igényelt, ugyanúgy, mint a kilences, amely arra kérdezett rá, hogy az alanyok konkrétan milyen műsorokat néznek, illetve hallgatnak. Visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy milyen műsorokat néznének szívesen, több olyan személy is volt, aki bár azt írta, hogy nem talál az érdeklődésének megfelelő műsort, nem írt semmit ehhez a részhez. Főleg az ötven és hatvan év közötti férfiaktól kaptam kevés választ erre a kérdésre. Egészen pontosan egy úr válaszol, mégpedig azt, hogy lehetne több science fiction a televízióban, illetve több zenés műsor a rádióban, vagy egy hasonló rádiócsatorna, mint amilyen a Sláger Rádió volt, sok zenével.

Az ötven és hatvan év közötti hölgyek közül szinte mindenki válaszolt, csak két olyan alany volt, aki nem talál az érdeklődésének megfelelő műsort, mégsem válaszolt, de szerencsére ezen kívül is sok érdekes válasz érkezett. A válaszok között szerepeltek a természettudományos filmek, a vígjátékok, a krimisorozatok, a klasszikus filmek, az olyan oktatófilmek, ismeretterjesztő műsorok, mint a Mindentudás Egyeteme, illetve volt, aki egyszerűen annyit írt, hogy ő jó filmeket szeretne nézni a televízióban. Érdekes, hogy az ötven és hatvan év közöttieknél a válaszok, hogy mit néznének, vagy hallgatnának szívesen, inkább a televízió műsorokra vonatkoztak. A televízióból hiányoznak azok a műsorok, melyek érdekelnék őket. A válaszok alapján a rádió műsoraival többen elégedettek.

A következőkben a hatvan év feletti korosztálynál vizsgálom ugyanezt a kérdéskört. Jelen esetben is a férfiak válaszaival kezdeném, mely szerint szívesen néznének meghitt, történelmi, anekdotázó, illetve szakemberek által szerkesztett irodalmi műsorokat. Ezen kívül szóba jöttek még a természettudományi, vallási és ebben az esetben is a történelmi műsorok, melyekből a megkérdezettek szerint több kellene, mint amennyi most van. Volt, aki annyit válaszolt, hogy politikamentes műsort szeretne többet látni a televízióban, illetve hallgatni a rádióban.

A hatvan év feletti hölgyek körében már sokkal több választ kaptam, mint eddig bármely más csoportnál. Ők szívesen néznének koncerteket, színházi közvetítéseket, opera előadásokat, művészfilmeket. Ezen kívül sokan említették még az irodalommal foglalkozó műsorokat, a tudományos ismeretterjesztő filmeket, zenei műsorokat, vidám filmeket és erőszak nélkülieket. Szóba kerültek a régi úgynevezett tévéjátékok, mint például az Ők tudják, mi a szerelem című film, vagy sokan például szívesen hallgatnának magyar nótákat. Ezen kívül többen megemlítették, hogy a műsorok ideje néha a probléma, hogy szívesen néznének egy műsort, de olyakor adják a televízióban, amikor nem érnek rá, mint például a különböző filmes díjátadások. Ennél a két utóbb vizsgált csoportnál is meg lehet figyelni azt, amit már az előbb is említettem az ötven és hatvan év közöttieknél, hogy a most vizsgált korcsoport férfi és női tagjai is inkább a televíziós műsoroknál említették, hogy min változtatnának, a rádiós műsorok csak elenyészően jelentek meg a válaszok között. Többen is inkább a televízióra mondják, hogy nem az érdeklődésüknek megfelelő műsorokat sugároz, a rádióműsorokkal többnyire elégedettek voltak kutatásom szerint.

Az ezt követő kérdésem egy fikció, melynek középpontjában egy kimondottam időseknek szóló televízió vagy rádiócsatorna áll. A kérdés arra vonatkozik, hogy ha indulna kimondottan időseknek szóló televízió vagy rádióállomás, akkor az érdekelné-e a célközönséget, jelen esetben a megkérdezett ötven, és hatvan éven felüli korosztályt. Bár nem tudok róla, hogy lenne ilyen csatorna, vagy valaki indítani kívánna ilyet, pedig véleményem szerint nem elhanyagolható az idős rétegek kimondottan nekik szóló műsorokkal való megcélzása. Ahhoz viszont, hogy esetleg a későbbiekben indulhasson ilyen csatorna, először fel kell mérni az igényeket. A már jól megszokott sorrendben először az ötven és hatvan év közötti férfiak válaszaival kezdem az elemzést. 57%-uk mondta azt, hogy őt érdekelné egy ilyen csatorna, a maradék 43% válaszolt nemmel. Elmondható, hogy a többséget érdekelné egy ilyen csatorna, ám nem nagy a különbség a két számadat között.

Az ötven és hatvan év közötti nők esetében ez az arány máshogyan alakult, mert 86%-ukat nem érdekelné, ha indulna ilyen csatorna, és csak a megkérdezettek 14%-a lenne kíváncsi egy ilyen adóra. Összességében elmondható az, hogy az ötven és hatvan év közöttiek nagy részét nem érdekelné egy esetlegesen induló kimondottan időseknek szóló csatorna. Ennek különféle okai lehetnek. Ha idősekről beszélünk, akkor általában a hatvan év feletti korosztályra gondolunk főleg, vagy legalábbis azokra, akik már nyugdíjba mentek, viszont az ötven év felettiek még gazdaságilag aktívak, nincs annyi szabadidejük, mint egy nyugdíjasnak, ezen kívül pedig a két korcsoport érdeklődési köre is nagyban különbözhet.

Az ötven és hatvan év közöttiek válaszainak kiértékelése után áttérek a hatvan éven felüli vizsgált korcsoportra. Itt is az urakkal kezdem a vizsgálatom eredményeinek feltárását. Az eredmény itt is nagyon érdekes lett, mivel pont ugyanannyi alanyt érdekelne időseknek szóló csatorna, mint amennyit nem lenne rá kíváncsi, vagyis az arány pont fele-fele, vagyis 50%-50% lett. Jelen kérdésnél is érkeztek válaszok az igen-nemen kívül is, egy úr azt válaszolta, hogy kipróbálná, hogyha színvonalas lenne.

A hölgyeknél más arányok jöttek ki, náluk a megkérdezettek 71%-át érdekelné egy ilyen csatorna, 19%-ot pedig nem. A hölgyeknél is érkeztek egyéb válaszok, melyek még pontosabbá tették az eredményeket, valaki azt válaszolta még, hogy attól függ, hogy milyen lenne, illetve egy másik válaszadó azt írta még, hogy bizalmatlanul ugyan, de kipróbálná a szóban forgó csatornát. Megtudtam még, hogy sokan inkább a fiatalokat néznék, mert szebbek, illetve, hogy akkor nézné, ha nem csak egész nap gyógyszerreklámok mennének, és rokkantak lennének a képernyőn, hanem más oldalról is bemutatnák az idősebb korosztályt. Erre a kérdésre a hatvan éven felüliek körében összesen hárman nem válaszoltak a kérdezettek közül.

A témában való vizsgálódásom során felkeltette a figyelmemet az idősek és a reklámok viszonya, ezért fontosnak tartottam kérdőívemben rákérdezni, hogy mi az idősek véleménye a reklámokról, hogyan viszonyulnak hozzájuk. Következő kérdésem ezzel a témakörrel foglalkozik. A válaszok között három variáció volt a reklámokkal kapcsolatban: egyáltalán nem zavarnak, nem zavarnak, de nem is szeretem azokat, illetve nagyon zavarnak válaszokat adtam meg. Az ötven és hatvan év közötti férfiak körében senki nem válaszolta azt, hogy egyáltalán nem zavarnák a reklámok, viszont 57%-ot kapott az a válaszlehetőség, hogy nem zavarják őket a reklámok, de nem is szeretik azokat különösebben. 43% pedig válaszolta azt, hogy kimondottan zavarják a műsorok közötti reklámok.

Az ötven és hatvan év közötti hölgyek esetében szintén nagyon érdekes eredmény jött ki, mely erősen különbözik a férfiak eredményeitől. Itt ugyanis a megkérdezettek 100%-a válaszolta azt, hogy zavarják a reklámok a műsorok közben, a többi válaszlehetőség közül egyikre sem érkezett egyetlen válasz sem. Ebből az eredményből arra lehet következtetni, hogy kivétel nélkül mindenkit zavar a reklám a megkérdezett ötven és hatvan év közötti hölgyek körében, kimondottan rosszul viszonyulnak a reklámokhoz, melyek manapság a televízióban, illetve a rádióban adásba kerülnek. Ez egy részről érthető, mert senki nem szereti, ha megszakítják filmnézés vagy rádióhallgatás közben, viszont ha visszaemlékszünk, a második legnézettebb csatorna az RTL Klub, mely kereskedelmi csatornának számít, tehát sok reklámot adnak rajta a műsorok között.

A hatvan éven felüliek körében, a férfiak 60%-át zavarják a reklámok, 33%-át nem zavarják, de nem is szeretik azokat, és 7%-ot nem zavarnak a műsorok közti reklámok. A hölgyeknél körülbelül hasonló arány jött létre, csak más számokkal, náluk 62%-ot zavarnak a reklámok, 34%-ot nem zavarnak, de nem is szereti azokat, és mindössze a megkérdezettek 4%-át nem zavarják a reklámok műsorok közben, illetve a műsorok között. Megállapíthatjuk, hogy az embereket nagyrészt zavarják a reklámok az idősek körében. Beszélgettem a témában egy hatvan év feletti hölggyel, akinek véleménye az volt, hogy nem is maguk a reklámok a legzavaróbbak a műsorok között, hanem a műsorok és a reklámok közötti hangerő-különbség zavaró igazán. Már én is sokszor tapasztaltam, hogy a reklámok sokkal hangosabbak, mint a műsorok, tehát ilyenkor mindig a távirányító után nyúlunk, hogy lehalkítsuk, és hogy csatornát váltsunk. Ennek számos oka lehet, például, mert a reklámoknak általában célja, hogy kizökkentsen minket nyugalmunkból, melyben a filmek alatt kerülünk.

 A szakirodalom sokat foglalkozik az idősek megjelenésével a médiában, és általában azt a megállapítást teszik, hogy az idősek szinte egyáltalán nem jelennek meg a műsorokban, vagy ha igen, akkor is inkább negatív vagy mulatságos szerepekben. Erre voltam kíváncsi a vizsgálatom során, hogy ezt a problémát maguk az idősek hogyan élik meg, hogyan látják, feltűnik-e nekik is a jelenlegi helyzet. Ezért a tizennegyedik kérdésem arra vonatkozik, hogy szerintük megjelennek-e az idősek a médiában. Az ötven és hatvan év közötti férfiak és nők szerint is teljes mértékben megjelennek, mert mind a két esetben (férfiaknál és nőknél is) 100% jött ki eredményül. Állíthatjuk, hogy az ötven és hatvan év közötti korosztály szerint megjelennek idősek a médiában. Ezen csoportból ketten fűztek még válaszokat a kérdéshez az igen-nemen kívül, egy férfi és egy nő. Az úr egy kérdéssel indított, hogy hány éves kortól számít idősnek valaki, és azt írta, hogy hatvan éves korban megjelennek az idős generáció tagjai a médiában szerinte. A hölgy azt tette hozzá, hogy szerinte főleg betegként jelennek meg és gyógyszereket reklámoznak velük, ami cseppet sem pozitív.

Kíváncsi voltam a hatvan év feletti korosztály válaszaira is a témában, hogy ők hogyan élik meg ezt a helyzetet, észlelnek-e belőle valamit. Először a férfiak válaszainak kiértékelésével kezdem, nekik a 66%-uk mondta azt, hogy megjelennek a médiában, a maradék 33% pedig inkább úgy találta, hogy nem. A hölgyek 86%-a gondolja úgy, hogy az idősek megjelennek a médiában, a maradék 14% úgy gondolja, hogy az idősek nem szerepelnek műsorokban, illetve reklámokban. Ennél a kérdésnél is kaptam érdekes visszajelzéseket a lapok szélén. Például volt olyan, aki azt írta, hogy nem kellő mértékben, volt, aki szerint néha, vagy nem nagyon. Egy másik illető azt írta, hogy szerinte főleg régi filmekben jelennek meg idős emberek. Egy olyan választ is kaptam, ahol az szerepelt, hogy „nem tudok róla”, melyet utána áthúzott az illető. Ebből arra lehet következtetni, hogy az emberek nem teljesen biztosak abban, hogy megjelennek-e vagy sem. Mert bár látják, hogy nem nagyon jelennek meg idősek a műsorokban, nem tudják, hogy ez máshogy is lehetne, mert eddig csak a fiatalokat volt lényeges megjeleníteni, hozzátehetjük azt is, hogy érdekből, vagy üzleti okokból, velük reklámoztak. Az utóbbi időben viszont jelentős demográfiai változások mentek végbe, sokkal többen lettek az idősek, és egy idő után sokkal jobban is értékeli majd őket, mint ma, legalábbis ez lenne a cél. Visszatérve a válaszokhoz, volt még, aki ennyit írt, hogy „igen, sajnos!”, illetve egy másik, aki úgy reagált, hogy „igen, de minek?”. Ezek a válaszok is eléggé különbözőek, jól látszik rajtuk az illető hozzáállása a témához, melyet nagyon vegyesnek lehet mondani.

A következő, vagyis a tizenötödik kérdésemre az ötven és hatvan év közöttiektől nem jött külön válasz erre a kérdésre, mely szintén kifejtős volt, nem felelet-választós. Pedig többen válaszoltak nemmel az előző kérdésre, akkor kellett volna megválaszolni ezt is. A hatvan éven felülieknél kaptam néhány választ a kérdésemre. Két hatvan év feletti férfi adott választ, amik a következők voltak: „én is ezt kérdezem”, „a nyugdíjasokkal nem foglalkoznak a médiában”. Itt is látható, hogy megoszlik a két válasz, mert van, aki igényelné, hogy megjelenjenek, viszont olyan is van, aki úgymond belenyugszik abba, hogy az ő korosztályával már nem is foglalkoznak.

A hölgyeknél három válasz érkezett, mégpedig a következők: „szebbek a fiatalok”, egy másik szerint: „a médiában a megjelenésnek fontos szerepe van” és a harmadik szerint: „mert ötven fölött leírják az embert, és öregnek számít”. Itt is észre lehet venni, hogy inkább beletörődéssel állnak a problémához, mintha nem is akarnák, hogy máshogy legyen, de lehet, hogy egyszerűen csak nem tudják, hogy máshogy is lehetne.

Az utolsó kérdésem a kérdőívemben pedig arra vonatkozik, hogy maguk az idősek szerint, ha megjelennek a médiában, akkor többnyire hogyan ábrázolják őket. Itt négy megadott válasz közül lehetett választani. Ezek voltak a többnyire pozitívan, általában pozitívan, általában negatívan és többnyire negatívan. Itt is az ötven és hatvan év közötti férfiak válaszaival kezdem a kiértékelést. Közülük 71% mondta azt, hogy általában pozitívan jelennek meg az idősek a médiában. A maradék 29% az általában negatívan választ karikázta be, a két szélsőségesebb választ ebben a csoportban senki sem választotta. Ez meglepő volt számomra a szakirodalom olvasása után, mivel ott azt lehet olvasni, hogy az idősek általában negatívan jelennek a médiában, de ezek szerint ezt ők maguk nem veszik észre, illetve a tudományág újdonságából fakadóan még nem rendelkeznek ismeretekkel a témán belül.

A hölgyeknél a válaszok jobban megoszlanak. Legmagasabb százalékértéket az általában pozitív válasz kapta itt is, 29%-kal. Ezt követte 28%-kal a többnyire pozitívan, az általában negatívan a hatvan év feletti hölgyek körében 15%-ot kapott, a többnyire negatívan választ pedig senki nem választotta. Volt még egy érdekesség a témában, sokszor odaírták mellé, hogy is-is, mármint, hogy pozitívan és negatívan egyaránt megjelennek. Ezt a választ a megkérdezett hölgyek szintén 28%-a adta végül a kérdésemre. Általában itt is a pozitív válaszok dominálnak, úgy, mint az előbb az urak válaszainál.

Ezek után áttérnék a hatvan felettiek csoportjára, azon belül is a férfiak válaszaival kezdem. Ennél a résznél is voltak többen, akik nem válaszoltak, hanem inkább szöveges válaszokat írtak a karikázás helyett. Először a számadatokat tűntetem fel és utána kifejtem a válaszokat is. A hatvan év feletti férfiak 40%-a gondolja úgy, hogy az idősek a médiában általában pozitívan jelennek meg. Ezt az értéket további 20% követi, akik szerint az időseket általában negatívan mutatja be a média. 6% válaszolta azt, hogy az idősek megjelenítése többnyire pozitív. Többen válaszoltak szövegesen is erre a kérésre, mégpedig olyan válaszokat kaptam, hogy „sehogy nem jelennek meg”, „nem tendencia sehol az idős emberek megjelenítése”, illetve, hogy „vegyes a megjelenítésük”, valamint, hogy „is-is”. Érdekes, hogy a legmagasabb érték szinte mindig az általában pozitív válasz kapja, viszont többen állnak negatívan is a problémához.

A hölgyeknél a legmagasabb értéket szintén az általában pozitív válasz kapta 47%-kal, majd ezt követte 20%-kal az általában negatívan, 9%-ot kapott a többnyire pozitívan válasz. A hölgyek is adtak szöveges válaszokat a kérdésre, mint például, hogy „az idősek általában vidám szerepekben láthatók, nem komolyakban”, vagy, hogy „vegyesen, van, akit bölcsként ábrázolnak, viszont van olyan, akit sajnálatra méltóan”. Ezeken kívül itt is megjelentek az is-is, sehogy és a változó válaszok. Elmondhatjuk, hogy az idősek korcsoporttól és nemtől függetlenül általában pozitívnak látják saját korosztályuk megjelenítését a médiában, viszont ezt a választ az általában negatívan lehetőség követi. A többnyire negatívan sehol nem kapott egy választ sem, a többnyire pozitívan viszont kapott, de elenyésző számút csak az előzőleg említettek mellett.

Összefoglalva a legjellemzőbb adatokat a kutatásom végén azt lehet elmondani, hogy a legjellemzőbb médiahasználati időszak az esti, általában a Magyar Televízió 1-es csatornáját nézik az idős emberek, a legkedveltebb műsor a híradó, a legkedveltebb rádiócsatorna a Kossuth Rádió. Illetve szerintük az idős korosztály megjelenik a médiában, és általában pozitívan. Vannak különbségek az ötven és hatvan év közötti és a hatvan év feletti korosztályok között, méghozzá két vizsgált kérdésnél. Az ötven és hatvan év közöttiek általában nem találnak érdeklődésüknek megfelelő műsort a televízióban, és többnyire nem érdekelné őket egy kimondottan időseknek szóló televízió csatorna. A hatvan éven felüliek általában találnak érdeklődésüknek megfelelő műsort a televízióban, illetve a rádióban, és érdekelné őket egy kimondottan időseknek szóló televízió, vagy rádiócsatorna is.

 

Az MR1 Kossuth rádió műsorának vizsgálata az ageizmus szempontjából:

 

A vizsgálatot 2010. Június 7-e és 13-a között 12 órában végeztem naponta, reggel 9 óra és este 21 óra között. Általában feljegyeztem minden műsor főbb témáját, akár kapcsolódott a témához, akár nem, az ageizmushoz szorosan kapcsolódó témákat viszont részletesebben jegyzeteltem.

A kutatási eredményeim bemutatását a Kossuth rádió általános bemutatásával és saját észrevételeimmel kezdeném. Azt gondolom, hogy az MR1 Kossuth Rádiót rengeteg ember hallgatja Magyarországon, ezért említhetjük akár Magyarország leghallgatottabb rádiójának is (a Google keresőbe beírva is több eredmény mutat erre, természetesen volt, hogy más rádióállomásokat is megemlítettek, de az MR1 Kossuth Rádió mindenképpen ott volt a találatok között). A szakdolgozati kutatásomban is ez az eredmény jött, ki, hogy az említett rádió az egyik leghallgatottabb az idősebb (50+-os) generációk körében.

Elmondható erről a rádiócsatornáról, hogy gyakran vannak hírműsorok, minden órában hallgathatnak hírösszefoglalókat pár percben. Pozitívumnak említeném meg azt, hogy viszonylag kevés reklám van, az is a műsorok között általában, amely mai világunkban, ahol a kereskedelmi csatornák kezdik átvenni az uralmat a közszolgálati csatornák felett egészen üdítő kivétel. Abban az időszakban, amikor én hallgattam a rádiót pozitívnak tartottam azt, hogy minden korosztály megtalálja a neki szóló műsorokat a kínálatban. Gyakoriak voltak a gyermekeknek szóló műsorok, illetve a szülőknek, nagyszülőknek szóló műsorok, melyek gyermekekről/gyermeknevelésről szólnak. Ezeket (vizsgálatom alapján mondhatom, hogy) az idősebb generációk is szívesen hallgatják, melyek bár nem róluk, de nekik is szólnak. Emellett pozitívnak éltem meg azt, hogy az idősekről és időseknek szóló műsorok is előfordultak vizsgálatom ideje alatt a csatornán, és bár még túlsúlyban vannak a más korosztályokat érintő műsorok, de világunkban az is nagyon jónak számít, hogy van olyan csatorna, amely foglalkozik idősebb generációkkal, nem nagyon tudok más ilyen csatornáról. Emellett az is nagyon pozitív, hogy az MR1 Kossuth Rádió valószínűleg figyelemmel kíséri, hogy ki a célközönség, és ez alapján állítja össze a műsorait.

Abban az időszakban, amikor én a vizsgálatomat készítettem (2010 június eleje) fő témák között volt például az akkor tetőző kánikula, az új kormányprogram, a football Világbajnokság, ezeken kívül pedig jellemzőek voltak például a politikai és a turisztikai műsorok. Még szóba került az árvízhelyzet, és megemlítették, hogy ilyenkor több figyelem irányul az idősekre is, az emberek igyekeznek segítőkészek lenni irányukba (bár ez szerintem inkább az árvízhelyzet miatt és nem a kor miatt történt, tisztelet a kivételnek). Az említetteken kívül pedig fő téma volt még a munkavállalás, mely szóba került mind a fiatal, mind az idősebb generációk tekintetében. Mindkét esetben a munkaerőpiaci elhelyezkedés nehézségeit hangsúlyozták, szóba került az ageizmus is, minden korosztálynak megvannak a maga problémái. Jelen kutatásomban én az idős generációkra figyeltem, eredményeimre a későbbiekben kitérek.

Most áttérek az eredmények elemzésére, azon belül a negatív eredményekkel kezdeném, mert szerencsére abból kevesebb volt. Az első negatív tapasztalat, amire felfigyeltem az volt, hogy kabaréműsorokban gyakran előfordulnak az idős emberek, mint vicc tárgya. Ilyenkor általában a (sztereotípiák szerint!) korral járó képességek gyengülésével akarják megnevettetni az embereket. Például, amikor a memória gyengülésével, vagy a nagyothallással viccelnek, illetve ilyen volt még az inkontinencia zavara is. Ez véleményem szerint etikátlan és semmi megalapozottsága nincs, mivel aki jártas a téma szakirodalmában tudja, hogy nem feltétlenül romlanak a képességek a kor előrehaladtával, és ha igen, akkor sem jelentős mértékben. A következő problémám az volt, hogy a reklámokban bizonyos étrend kiegészítőket azzal a szlogennel reklámoznak, hogy megállítja az öregedést, melyet én több szempontból is rossznak tartok. Egyrészt ebből is reklámfogás lett, hogy a korosodás rossz dolog, mindenképpen meg kell állítani, és így próbálnak az embereknek különféle „csodaszereket” ajánlani. Szerintem nem kell az emberekbe az sulykolni, hogy az öregedés rossz dolog, így sincs kultúránkban túl nagy presztízse az idős kornak, nem szükséges azt még rosszabb színben feltűntetni. Természetes dolognak kellene felfogni, mint az élet velejárója, nem pedig ódzkodni tőle. A harmadik problémám a rádióhallgatás közben az volt, hogy egy (a témához nem kapcsolódó) műsor vendége „öregeknek” nevezte az idősebb generációkat, melynél szerintem sokkal jobb megnevezés lett volna például az idősek vagy az idősebbek.

Ezek után áttérnék a pozitív tapasztalatokra, melyekből szerencsére jelentős mennyiségű volt a vizsgálatom ideje alatt. Az első ilyen pozitívum, amellyel a kutatásom alatt találkoztam, az volt, hogy kimondottan hirdetik az idős emberek számára a klubokba járást, mint az aktív szabadidő eltöltését. Ezt azzal indokolták, hogy jó társaságban tölthetik idejüket, hasonló korú emberek között, ott beszélgethetnek, illetve megtaníthatják egymás egyéb tevékenységekre. Ilyen volt például a digitális fényképezőgép kezelése, melyet egymás által sajátítottak el, később pedig az általuk készített fényképekből kiállítást is szervezhetett a klub. Nagyon fontos, hogy idős korra se szűküljön be az emberek kapcsolati hálója, ezért fontosak az ilyen programok szerintem. Az ezt követő pozitív tapasztalatom az volt, hogy azt említették a rádióban, hogy az idősebb emberek is ismerkedjenek meg a technika vívmányaival (akik még nem tudják használni azokat) mint például a számítógéppel és az internettel. Erre egy példát is felhoztak, melynek a lényege az, hogy egy idős asszonynak nagyon szoros kapcsolata volt az unokájával és a dédunokájával, gyakran találkozott velük, viszont nekik az Egyesült Államokba kellett költözniük. Amikor az asszony ezt megtudta elkeseredett, de szerencsére volt megoldás. Kifejlesztettek egy számítógépet, melyen csak egy gombot kell lenyomni, ezután bekapcsol a gép és a program is, melynek segítségével tudnak beszélgetni. Ezt könnyen megtanulta a hölgy, és onnantól kezdve örömmel kapcsolta be a gépet, mert tudta, hogy így láthatja az unokáját és a dédunokáját. Kimondottan várta azokat az időpontokat, amikor beszélhet velük, még volt, hogy fodrászhoz is elment a beszélgetés előtt. Vizsgálatom alatt ennek az eredménynek örültem a legjobban, szerintem ezt a példát érdemes lenne másokkal is megosztani, így nagy lépést tehetnénk a geronto-andragógia felé kezdetként azzal, hogy megtanítjuk az időseket, hogyan kell használni ezeket az eszközöket, a példa is bizonyítja, hogy nem lehetetlen. Következő pozitív példa, melyet tapasztaltam az volt, hogy készült egy film nyáron, mely idős emberekkel készült beszélgetéseket rögzít. Ennek a filmnek az alapja az volt, hogy egy fiatal lány önkéntesen vállalta, hogy eljár a faluban élő idős emberekhez beszélgetni, de ő ezt nem is tekintette munkának, mert nagyon szerette ezt, amit csinált. A filmet Emberöltők címmel nyáron a műsorára is tűzte egy-két művész mozi. Szerintem nagyon fontos lenne a jelen helyzetben ehhez hasonló filmek készítése és bemutatás a közönségnek, ezzel fel lehetne hívni a figyelmet az idős emberekre, és talán többen kezdenének el foglalkozni velük, vagy segíteni nekik. Az ezt követő tapasztalatom az volt, hogy az egyik műsor témájául tűzte ki a munkaerőpiaci elhelyezkedést, kimondottan az idősek körében. Ezen megfigyelésemet sokáig nem is tudtam besorolni pozitív vagy negatív kategóriába, mert véleményem szerint mind a kettőben helye van. Pozitív azért, mert felfigyeltek a témára kimondottan az idősek körében is, és negatív azért, mert a helyzet sajnos elég elszomorító hazánkban (mellesleg a műsorban is emiatt figyeltek fel a témára). A helyzet azért elkeserítő nálunk, mert 40 év felett már nagyobb a valószínűsége annak, hogy valakit elbocsátanak, és nehéz is munkát találni ebben a korban vagy e fölött. Különböző indokokkal küldik el őket a munkahelyükről vagy az állásinterjúról, ilyen például a nem megfelelő egészségi állapot vagy a nem piacképes tudás. Arra a válaszra jutottak a műsor végén, hogy ma Magyarországon nem jó idős embernek lenni, vagy legalábbis a munkaerőpiac szempontjából semmiképpen nem. Szerencsére nem mindenhol ilyen elkeserítő a helyzet, mert elhangzott a pozitív japán példa is, ahol az emberek általában tovább vannak a munkaerőpiacon, mint máshol, viszont itt figyelnek is az idősek megfelelő állapotára, nem úgy, mint máshol. Itt kötelező szüneteket tartanak a munka közben, illetve egy-két egyszerűbb tornagyakorlatot is elvégeztetnek velük, hogy kicsit átmozgassák magukat (erre a feladatra gyógytornászt hívnak, hogy megtanítsa a munkavállalókat ezekre a tornagyakorlatokra, hogy később egyedül is tudják csinálni azokat). Csak egy kis odafigyelés kellene és az emberek sokkal egészségesebbek és boldogabbak lehetnének a munkaerőpiacon is, érdemes lenne később ilyen irányba fejleszteni, hogy nálunk is előbb-utóbb kialakulhasson egy szintén pozitív példa. Ezt követő pozitív tapasztalatom az volt, hogy felhívták az idős emberek figyelmét, hogy mennyi csalás jellemző napjainkban, és hogy ne engedjenek be idegeneket a lakásukba/házukba, legyenek óvatosak és felhívták a figyelmet a csalók leggyakoribb trükkjeire is (attól, mert öltönyben van, még nem biztos, hogy valóban ügynök, lehet az igazolvány is hamis stb.). Az utolsó pozitív tapasztalat a sorban az volt, amikor lejátszottak egy archív interjút Márkus László színésszel, aki szintén 50+-os volt, amikor az interjút készítették vele. Ebből arra lehet következtetni, hogy a színészeket a közönség még idős korban is elismeri, nem így van ez a többi civil szakmában, melyet én nem tartok jónak, mert nem az számít, hogy mi a foglalkozása, hanem az élettapasztalat, és amit élete során az illető véghez tudott vinni.

Ennek a résznek a zárásaként megemlíteném, hogy rendkívül hasznosnak éreztem ezt a feladatot, sokat profitáltam belőle, szerettem csinálni, és örülök, hogy így a rádió világába is bepillantást nyerhettem az idős generációk szemszögéből. Elképzelhető, hogy később még végzek ilyen kutatást, vagy ezt továbbfejlesztem, illetve örömmel venném, ha más érdeklődését is felkelteném a témában és más is hasonló kutatásra szánná el magát.

 

Összegzés

 

Többször is olvastam a szakirodalomban, hogy a médiában való megjelenés már szinte negyven éves kor felett sem jelentős, mert a színészek/színésznők már nagyszülő szerepre is idősek, vagy legalábbis a média elvárásai szerint (Jászberényi 2007:59-60.o.).

A hipotézisem a kutatás elején az volt, hogy az idősek szerint saját korosztályuk általában nem jelenik meg a médiában, vagy ha igen, akkor általában negatív szerepben. Ez a hipotézis nem igazolódott be a kutatásom alapján, melynek eredményeit röviden összefoglalva ismertetném, kiemelve a fontos részeket.

Kutatásom eredményei a következők lettek: az idős korosztály főleg az esti időszakban nézi a televíziót, meglátásom szerint abban az időpontban, amikor a híradó megy, mert ez volt a legkedveltebb műsor, melyet szinte kivétel nélkül mindenki néz. A televízió csatornák közül a Magyar Televízió 1-es csatorna, az RTL Klub, és a Duna Televízió a legkedveltebbek. A műsorok közötti reklámok szinte kivétel nélkül mindenkit zavarnak, ennek fő problémáját pedig többen is a műsorok és a reklámok közti hangerőkülönbségben látják. Kutatásomból kiderült az is, hogy az időseket kimondottan érdeklik a tudományos-ismeretterjesztő műsorok, szívesen néznének hasonló műsorokat, mint a Mindentudás Egyeteme. Ebből az eredményről arra lehet következtetni, hogy az idős korosztály nagyon igényli az új ismereteket kortól függetlenül, tehát akár az informális tanulásra is készek lennének, ha lenne hozzá elegendő mennyiségű tudományos-ismeretterjesztő műsor vagy csatorna, amely kimondottam az ő igényeiknek megfelelően adna át hasznosítható és praktikus ismereteket. Ezt az eredményt kihasználva akár az élethosszig tartó tanulást is el lehetne terjeszteni az idősek körében a médián keresztül, vagy legalábbis első lépésnek jó lenne az aktív időskor megvalósítása felé vezető úton.

Visszatérve a kutatásom eredményeihez, az idős generáció tagjai szívesen néznek sorozatokat és filmeket. Amikor rákérdeztem, hogy mindig találnak-e az érdeklődésüknek megfelelő műsort, a válasz megoszlott az ötven és a hatvan éven felüliek között, vagyis gazdaságilag aktív és a nyugdíjas korosztály között. Az ötven és hatvan év közötti korosztály általában nem talál az érdeklődésének megfelelő műsort a televízióban, illetve a rádióban (főleg a hölgyek körében érdekesek az eredmények, mert a megkérdezettek 100%-a gondolja azt, hogy nem mindig talál a médiában olyan műsort, amely érdekelné), míg ez a válasz változott, amikor a hatvan éven felülieket vizsgáltam, náluk ugyanis nem volt ilyen radikális az eredmény, nagy részük szinte mindig talál az érdeklődésének megfelelő műsort a médiahasználat során. Nagyon sok érdekes választ kaptam arra a kérdésemre, hogy amennyiben nem találnak olyan műsort, amely felkeltené a figyelmüket, mint néznének szívesen. Itt is főleg a tudományos ismeretterjesztő műsorok és a nosztalgikus műsorok szerepeltek. Általában szerepelnek idősek a médiában a megkérdezettek szerint, bár volt egy-két személy, aki ezt másképp gondolta. Abban többnyire megoszlottak a vélemények, hogy az idős generáció tagjai, ha megjelennek a műsorokban és reklámokban, akkor többnyire milyen szerepekben fordulnak elő. A többség azt válaszolta, hogy általában pozitívan jelennek meg az idősek a médiában, ez volt a legnépszerűbb válasz. A második helyen az állt, hogy általában negatívan jelennek meg az idős korosztály tagjai a műsorokban, ezt követte százalékértékben a többnyire pozitívan válasz, azt, hogy többnyire negatív szerepekben jelennek meg, azt senki nem mondta, szerintem ez volt a legradikálisabb válasz. Kaptam egyéb véleményeket is a négy válaszlehetőségen kívül, volt olyan, aki nem kíváncsi az idősekre, amikor használja a médiát, és volt olyan is, aki szerint több idősnek kellene szerepelni a műsorokban. Volt olyan kérdésem, ami arra vonatkozott, hogy ha indulna kimondottan időseknek szóló televízió, vagy rádiócsatorna, akkor lenne-e rá igény a megkérdezettek körében. Itt is megoszlottak a vélemények, mert az ötven és hatvan év közöttieket többnyire nem érdekelné, a hatvan éven felüliek többsége viszont szívesen nézné. Az ötven és hatvan év közöttiek esetében valószínűleg azért nem érdekelné, mert egy dolgozó, gazdaságilag aktív embernek sokkal kevesebb szabadideje van, mint egy nyugdíjasnak, és a rendelkezésére álló szabadidejében inkább mást nézne. A másik ok lehet, hogy különböző igényei vannak a médiával szemben egy ötven és hatvan év közöttinek, és egy hatvan éven felülinek.

Kutatásom eredményei általában mást mutattak, mint azon kutatások eredményei, melyekkel ezen a témán belül találkoztam. Ennek az lehet az oka, hogy én arra voltam kíváncsi, hogy maguk az idősek mit gondolnak róla, hogy a saját korosztályuk hogyan jelenik meg a médiában, feltűnik-e nekik, hogy mennyi negatív sztereotípia fordul elő irányukban. Milyennek találják az idős emberek az ötven év felettiek és a média kapcsolatát manapság Magyarországon. Ők általában jó véleménnyel vannak erről a kapcsolatról, bár azt is el kell mondani, hogy amikor ez a korosztály volt fiatal, és tanult vagy dolgozott, akkor még nem volt annyira jelentős az idősek viszonya, még nem vizsgálták a témát, és szakkönyvek sem íródtak jelen témán belül. Az andragógia tudománya egyébként is viszonylag új tudománynak számít, néhány éve kezdett csak elterjedni, és a geronto-andragógia az andragógia tudományán belül is újnak számít. Csak most észleltük azokat a társadalmi és gazdasági adatokat, melyek a jövőben problémát fognak jelenteni és jelentőssé válik miattuk az idős generációk szerepe.

Rádiókutatásomról röviden annyit mondanék, hogy abban az egy hétben, amíg vizsgáltam a műsorokat, addig nagyon pozitív volt, hogy foglalkoztak idős emberekkel a műsoraikban, felvetettek őket is érdeklő témákat. Nagyon jónak tartom, hogy sokkal több jó tapasztalattal lettem gazdagabb, mint rosszal. Nagy örömmel vettem észre, hogy hirdetik az idősek számára az aktív időtöltést és felfigyeltek a munkaerőpiaci helyzetükre is. Nagyon hasznosnak találtam ezt a kutatást, később is szívesen csinálnék hasonlót.

Kérdőíves kutatásom során megismerhettem az ötven év feletti korosztályok médiahasználati szokásait, sok érdekes véleményt hallhattam a témával kapcsolatban, és sok idős emberrel köthettem ismeretséget a kutatásom során. Ezen kívül megtudhattam, hogy ők maguk mit gondolhatnak a saját korosztályuk megjelenéséről a médiában. Fontosnak tartottam eloszlatni a negatív megítélést az idősek irányába. Írásomban fel akartam hívni a figyelmet az idős generációkra, felmérni, és bemutatni az igényeiket a médiával szemben. Ezen kívül rendkívül fontosnak tartom, hogy az idős korosztály is megjelenjen a médiában, pont, mint a fiatalok. Nemsokára az idős generációk lesznek túlsúlyban a fiatal generációkkal szemben, ezért a médiának fontos lenne megcélozni ezt a korosztályt, mert nemsokára már csak a nagy létszámuk miatt is ők lehetnek a legújabb fő vásárlóerő.

Egy kimondottan időseknek szóló televízió, vagy rádióállomás indítása sem lenne haszontalan, már a korábbiakban említett az idősek körében elterjesztett informális tanulás miatt sem. Másrészről nagyon elérhető célközönségről van szó az idősek körében, tehát valószínűleg a nézettséggel nem lenne probléma, ha valóban színvonalas lenne, és nem alkalmazna sztereotípiákat az idősekkel szemben. Általában igaz sajnos, hogy a műsorok többsége nem az idős korosztályt célozza meg főképpen, hanem inkább a fiatalabb generációt, mert jobban lehet őket befolyásolni amiatt, hogy feltétlenül divatosak akarnak lenni, ezért esetleg olyan dolgokat is megvesznek, melyekre nincs is szükségük, sokszor a reklámok hatására cselekszenek. A közeljövőben várhatóan az idősek lesznek többségben, ezért változtatni kell majd a mostani stratégián, ha el akarják adni a termékeket, az idős generációt kell majd megcélozniuk.

 

További vizsgálatok a témán belül

 

Kutatásom alapján lehetőség lenne további vizsgálatokra is. Ilyen vizsgálat lehetne például, hogy az idősek hogyan viszonyulnának az élethosszig tartó tanuláson belül az informális tanuláshoz a médián keresztül, ezen kívül, hogy be lehetne-e vonni őket az élethosszig tartó tanulásba a későbbiekben akár a média segítségével is. Ennek megvalósításához viszont fontos lenne először egy felmérést végezni, hogy milyen igényeik lennének mind az élethosszig tartó tanulás, mind a médiával szemben. Fontos lenne felmérni azt is, hogy milyen módszerek lennének számukra a legalkalmasabbak az oktatásra. Vizsgálatot lehetne végezni arról, hogy milyen témák érdekelnék őket, esetleg munkaerő-piaci (nyelvtanfolyam, esetleg digitális írástudás kurzus) képzések vagy inkább művelődési jellegű szabadidős tevékenységek. Országos szinten is fel lehetne mérni az idősek médiahasználatának, illetve felnőttképzéshez való viszonyulásának kapcsolatát.

Összességében elmondható az, hogy az idős generációk sokat használják a médiát, kivétel nélkül mindenki, általában jó véleménnyel vannak a műsorokról, illetve a saját korosztályuk megjelenítéséről is. Főként informálódásra használják, illetve szívesen használnák informális tanulásra is. A médiával és a pozitív megjelenítéssel el lehetne oszlatni a sztereotípiákat irányukba, hogy ezzel jobb önbecsülésük legyen. Így több kedvük lenne az egész életen át tartó tanuláshoz, könnyebben visszaintegrálódnának a munkaerőpiacra és sikerülne megvalósítani az aktív időskor lehetőségét Magyarországon.

Ezen kívül fontosnak tartanám egy olyan kutatás elvégzését a témában (amely nem geronto-andragógiai téma, de fontos lehet), hogy a mai fiatalok hogyan tervezik a jövőjükben a családalapítást. Vállalnának-e később gyermeket, ha anyagi lehetőségei engednék, és ha igen, akkor hányat? Fontos lenne felmérni azt, hogy a jövőben milyen demográfiai változásokra számíthatunk, hogy a jelenlegi és jövőbeni helyzet változni fog-e, illetve, hogy van-e még remény a piramis
változásainak visszaállítására.


 


Irodalom

Felhasznált irodalom:

Bednanics Gábor, Bónus Tibor (szerk.): Kulturális közegek. Médiumok a 20. század első felében Magyarországon. Ráció Kiadó, 2005.

Lannert Judit, Vágó Irén, Kőrösné Mikis Márta: A felnőttek digitális írás- és idegennyelv-tudása. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2006.

Jászberényi József: Az aktív időskor lehetőségei Magyarországon (Bevezetés a geronto-andragógiába). Budapest, PrintXBudavár Zrt., 2009.

Kiss Judit (szerk.): Médiaismeretek és felnőttoktatás. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2005.

Sz. Molnár Anna: Az idős felnőtt rétegek (45 év felettiek) felnőttképzési igényei és képzési lehetőségei

Dr. Nagy Andor József: Média-gerontagógia. Média az arany életkorban, az élet harmadik harmadában. Magyar Médiapedagógia Kutatóintézet, Budapest, 2008.

Schirrmacher, Frank: A matuzsálem összeesküvés. Scolar Kiadó, Budapest, 2007.

O’Sullivan, Tim; Dutton, Brian; Rayner, Philip: Médiaismeret. Korona Kiadó, Budapest, 2002.

Szémán Zsuzsa, Harsányi László: „Kelj fel, és járj”. Időskorúak mobilitási lehetőségei. Nonprofit Kutató Csoport – MTA Szociológiai Kutató Intézet, Budapest, 2003.

Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába. Budapest, Okker Kiadó, 2008.

 

Felhasznált folyóiratok:

Korhatár Magazin, V. évfolyam, 2. szám. 2010/2.

Korhatár Magazin, V. évfolyam, 3. szám. 2010/3.

Nyugdíjas Élet Életmód Magazin (a HILD életjáradék program adja ki), V. évfolyam, 5. szám. 2009 december 2010 január-február. 

 

Felhasznált internetes címek:

Kollányi Bence & Székely Levente (2005) Hátrányos helyzetű csoportok az információs társadalomban, (utolsó letöltési ideje 2010 március 31.):

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.