Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Gergely: Az időskorúak és a múzeum kapcsolata

2012.06.03

Az időskorúak és a múzeum kapcsolata

A dolgozat megírásával a célom az, hogy bemutassam az időskorúaknak a lehetőségeit - néhány kiragadott példával - a művelődésre, a szórakozásra és az így megvalósulható tanulásra Budapest általam választott múzeumaiban. Elsősorban a választott intézmények hozzáállását szeretném megmutatni, valamint ezzel párhuzamosan rámutatni arra, hogy 2012-ben a nyugdíjasoknak a múzeumok még mindig egyfajta alternatívát jelentenek és jelenthetnek, ha a nyugdíjas éveiket is aktívan szeretnék eltölteni. Az időskori sajátosságokat és jellemzőiket is előtérbe hozom a múzeumok szemszögéből, a múzeumi élet kapcsán.

Az elmúlt hetekben két különböző múzeumban hospitáltam, megpróbáltam olyan gyűjteményeket kiválasztani, amelyek témájukban és korban is egyaránt eltéréseket mutatnak. A látogatásokat ennek megfelelően a Ludwig Múzeumban, valamint a Budapesti Történeti Múzeumban tettem.

A Budapesti Történeti Múzeumban dr. Zalka Péterrel beszélgettem 2012. április 3-án a témában, aki itt főmuzeológusként tevékenykedik. Elmondása szerint kifejezetten az időseket megcélzó program nincsen, csak az általános marketing létezik, és így is kevesebb a látogatók száma, mint ami kívánatos lenne a múzeum szempontjából. A célközönségük elsősorban a diákok és a turisták a lehetőségeikből kiindulva.

Ami az idősekkel való kapcsolatnak egyik megjelenítője, az a Tájak – Korok – Múzeumok Egyesület, aminek van egy Budapesti Történeti Múzeum szakcsoportja – amely éppen most alakul át közhasznú egyesületté, így kicsit szélesebbé válik.

Az Egyesületnek a tagjainak 95%-a nyugdíjas, és kifejezetten kötődhetnek a múzeumhoz több szálon is: a múzeum a székhelyük, itt tartják a taggyűléseket, a múzeum összes kiállítását külön programként beveszik az éves programtervbe, tehát ilyen értelemben a múzeum állandó és rendszeres látogatói. Minden programról külön értesítést is kapnak, élő, rendszeres és napi a kapcsolat. Havonta egyszer van egy ún. klubnapjuk, amit a múzeumban tartanak. A múzeum megtekintésén kívül külön előadásokat is szerveznek a legkülönbözőbb történeti, földrajzi, vallástörténeti, művészettörténeti, művészeti témákban, széles spektrumban. Ezeket az előadókat jóformán a BTM hívja meg, és a Baráti Kör felkérésére jönnek minden hónap második csütörtökén (nyári szünet kivételével). A tagok a múzeumot a magukénak érzik. Céljuk az önművelődés előmozdítása, amelyet a klubnapjukon tartott előadásokon kívül gyalogos városnézésekkel, buszos szakmai utakkal, múzeumlátogatásokkal, vagy jubileumi megemlékezésekkel érnek el.

Az átalakítással – az új neve Budapesti Történeti Múzeum Baráti Köre Egyesület - az a cél, hogy a szélesebb jogi lehetőségekkel oldják a nyugdíjas klub jelleget és egy támogatói kör alakuljon ki.

 

Konkrét program ezen kívül például a tavalyelőtti Uniós pénzből, a TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) pályázatuk által megvalósuló Múzeumok mindenkinek c. program volt. Ebben a kiírásnak megfelelően is többféle korosztálynak választottak programokat. Az alapbázis, mint mindenhol általában, az iskolák voltak – azaz az iskolák és a múzeumok kapcsolatának erősítése. A Budavári Szabadegyetemet ennek a pályázatis konstrukció részeként indították, ami minden korosztálynak lett meghirdetve, de a gyakorlati tapasztalat az volt, hogy a látogatók és az érdeklődők, az előadások és az azokhoz tartozó programok résztvevőinek zöme nyugdíjas korú volt. Ezen kívül főleg a gyermekrendezvényeken gyakori, hogy jönnek az unokákkal, ami elég vonzó lehetőség arra, hogy a közös programokkal erősítsék a kapcsolatukat a múzeumi térben.

 

A harmadik vetülete a BTM és a nyugdíjasok kapcsolatának a szép számú idősek klubja vagy idősek köre. Ezek a múzeumon olyan értelemben kívül vannak, hogy nem ők szervezik, de azt tapasztalják, amikor van egy olyan jellegű kiállítás, ami érdekes a számukra, akkor jönnek, felkeresik a múzeumot és a klub programjába illeszkedve tárlatvezetést kérnek. Ezeknek a csúcspontja a Hunyadi Mátyás, a király kiállítás volt, de a most futó nagyon érdekes Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon c. is nagy népszerűségnek örvend az idős látogatók körében és megmozgatja ezeket a klubokat.

 

Amit az állam garantál, hogy a nyugdíjasok számára kedvezményes múzeumlátogatási belépést biztosít, a jogszabálynak megfelelően itt is biztosítják. A nyugdíjas jegy (62-70 év) 750 Ft-ba kerül, a hétvégi koncertjegy 800 Ft nekik. Régebben külön statisztika készült az összes látogatón belül a nyugdíjasokra vonatkozóan, de ez ma már csak a diákokra érvényes. Külön a számukat tehát nem mérik, de tapasztalat alapján a látogatók 10-15 %-a biztosan nyugdíjas korú.

 

A Ludwig Múzeum kortárs múzeum, gyűjtőköre kiterjed a magyar és az egyetemes művészet alkotásaira az 1960-as évektől. Az intézmény a kortárs művészet bemutatásának, értelmezésének és közönség felé történő közvetítésének központja. Kiemelt feladata a magyar és nemzetközi kortárs művészet törekvéseinek párhuzamos bemutatása, a kortárs magyar művészet nemzetközi kontextusba helyezése. Célja az érdeklődés felkeltése a kortárs iránt, korosztálytól függetlenül, tehát az idősek irányába is nyitottak, sőt: a Ludwig Múzeum kifejezetten idősek számára hozta létre egyik közösségi programját Tea – jó társaságban elnevezéssel.

Az egyik ilyen alkalmon, 2012. március 28-án magam is részt vettem megfigyelőként, és kellemes tapasztalatokkal gazdagodtam. A program szerdánként kerül megrendezésre, attól függően, hogy előzetesen hányan jelentkeznek, hiszen érdeklődő hiányában nem készülnének fel külön. Jelentkezni a honlapon található telefonon, faxon illetve e-mail címen lehet. A programjegy 300 Ft-ba kerül. Kapcsolatokat építettek már ki különböző nyugdíjas klubokkal és otthonokkal, kifejezetten abból a célból, hogy a múzeumba csábítsák az érdeklődőket. Szira Henrietta múzeumpedagógus elmondása szerint az idelátogató nyugdíjasok többsége nyitott, persze van, aki nehezebben oldódik, de ők a kisebbség. Ezt a nyitottságot én is megtapasztalhattam. A fenti napon a foglalkozáson előzetes regisztrációval négy hölgy jelent meg, de a tárlatvezetéshez külön még ketten, köztük egy úr is csatlakozott.

Ezen az alkalmon Megyik János: A kép tere c. kiállítás volt terítéken. A tárlatvezetés rendhagyó, nem frontális előadásmódot kell elképzelni, hanem a látogatókat a múzeumpedagógus igyekszik minél inkább bevonni és interaktívvá tenni, közelebb hozni nekik a kiállítást, és megértetni a szemlélődővel, hogy miről is van szó. A múzeumi sétát beszélgetésekkel szakítja meg, az egyes kiállítási darabokat igyekszik valamilyen érdekes módon tálalni, amelyekhez a részvevőknek szinte mindig van kérdésük, vagy reflexiójuk. A látogatás ilyen módon könnyed, vidám hangulatban telik el.

Amikor végzünk, a látottakat az egyik foglalkoztató teremben beszélik meg, ahol már kikészítve várja őket a finom tea. Szó esik az alkotóról, a benyomásokról és megjelennek az eddigi tapasztalataik is. Azt vettem észre, hogy leginkább az alkotó élete érdekli őket. A négy hölgy eltérő karakterű, más-más látásmóddal. Az egyikük, aki először vett részt a programon, határozott állásponton van, építész múltja miatt neki érdekes volt a séta, ugyanakkor kicsit elvontabb a művészete az alkotónak, így nincsen a legjobb véleménnyel róla. Kiderült, hogy a lánya vette rá, hogy csatlakozzon valamilyen csoporthoz, mert nem nézte jó szemmel, hogy nem mozdul ki a lakásból. A beszélgetés során előjött, hogy a másik három hölgy a Budapesti Művelődési Központba jár el szabadidejében, az Őszidő Nyugdíjas Klub tagjai, így rögtön fel is vették a kapcsolatot az újonnan érkezővel. Elmondásuk szerint ezek a programok jó elfoglaltságot jelentenek a számukra.

A múzeumban több családi program is működik, ahol időskorú látogatók is megfordulnak az unokákkal: ilyen a Családi Délelőtt (amíg a gyerekeket lefoglalják, a szülők és nagyszülők tárlatvezetésen vehetnek részt), vagy a Családi Koffer (A múzeumba látogató családok számára összeállítanak egy izgalmas csomagot, amely segítségükre lesz abban, hogy megismerkedjenek a kiállítás néhány fontos műtárgyával).

A múzeumpedagógus szerint a felismerés a szabadegyetem elindulásánál jött az időskorú lakossággal kapcsolatban, amikor az ingyenes programra több mint száz idős ember érkezett. Azóta fizetőssé vált ez a szolgáltatás, de érzésem szerint a Ludwig igyekszik pozitívan hozzáállni a nyugdíjasok informális tanulásához, képzéséhez. A múzeum, habár kortárs, igyekszik minél inkább bevonni a kérdéses korosztályt az életébe, és pozitív példával jár elől.

 

Az időskorúakra jellemző, hogy tárlatvezetésnél a csoportot vezetőnek mindig alkalmazkodnia kell a csoporthoz: diákcsoportoknak pedagógiai módszerekkel, didaktikusabban, a tananyaghoz kapcsolódóan a pedagógussal egyeztetve az iskolai munkát segítve. A nyugdíjasokra tekintve megpróbálják tisztázni, hogy van-e valamilyen különösebb igényük, esetleges kapcsolatuk az adott témával, miért, milyen céllal jöttek. Őket az átlagnál alaposabban, mélyebben érdekli a kiállítás, ez abból is adódik, hogy a legtöbbször jobban ráérnek, vagy egyszerűen jobban ki vannak éhezve erre a kikapcsolódásra, így másképpen élnek meg egy-egy látogatást. A nyugdíjas számára a múzeum vonzó kulturális program, ami neki plusztöbbletet és élményt ad: ebből is kifolyólag kifejezett tudásvággyal, tudatosan érkezik az esetek többségében, az élményeket aztán valamilyen formában továbbadja a családon belül, az unokáknak vagy csak szomszédoknak. Ezzel is fontosabbnak érezheti magukat, hiszen az élményük is beszédtémát szolgáltathat, hiszen múzeumba járni még ma is nívós tevékenységnek számít, így nem csak a hétköznapi problémák vannak terítéken. Másrészt a múzeum így a szociális interakciókat is megteremti a számukra.

Jobban megválogatják azt is, hogy hova mennek el, meghatározott programra érkeznek: ők nem a múzeumot akarják megnézni, hanem kifejezetten a kiállítást. A tárlatvezetés vezetőjének ezért is egy fokkal talán nagyobb kihívás is a mélyebb érdeklődés és az élettapasztalatukból kiindulva. Jellemzi őket, hogy nagyon érdeklődőek: az átlagcsoport csak ritkán tesz fel kérdéseket, az iskolásokat ők irányítják, a nyugdíjas belekérdez, rákérdez, visszacsatol valamire, ilyen értelemben a legaktívabbak tárlatvezetési szempontból. Vannak olyan esetek is, amikor valaki túlbuzgó, szerepelni akar és meg akarja osztani mindenképpen a tudását a személyiségét előtérbe helyezve, de ők kisebbségben vannak, a nagy részük fegyelmezett és kedélyes látogató.

Jobban jellemző az is, hogy inkább csoportban jönnek, az egyéni látogató kevesebb, a csoport anyagilag és szociálisan is vonzóbb lehetőség. A múzeumban egy közösségben tudnak élményeket szerezni, amire nagy szükségük van, hiszen jellemzi a nyugdíjasokat az elmagányosodás is, ilyen formán ez ennek az ellenszere is.

Másik jellemző, hogy sokan újra megélnek egy dolgot a múzeumhoz kapcsolódóan, az emlékezés egyre fontosabbá válik ebben a korban. Tehát alkalmas a múzeum arra, hogy felidézzen bármit: azaz kötnek valamit a kiállítás témájához élményszerűbben, így a múltjukat is újraélik. A múzeumi kínálatból például könnyebben talál valami magának valót, mint mondjuk, amit a mozik tudnak neki adni. A múzeum is kevésbé tanulás, inkább az ún. AHA élmény jelenik meg, egyfajta rácsodálkozás. A nyugdíjas múzeumlátogató valószínűleg nem először jár múzeumban, esetleg visszatérő látogató, ebben a korban már nehezebb valakit bevonni egy látogatásra.

 

Általános probléma lehet, hogy valaki szeretne jönni, de nem engedheti meg magának, de erről csak sejtések vannak és inkább nagy általánosságban lehet ez igaz. Ugyanazok a problémák sújtják őket is, ami sajnos jellemző ma akár egy iskolás esetében is, aki ha csak kétszer száll át, bérlet hiányában eleve egy kisebb vagyont hagy ott. Ilyen formában az anyagi korlát a diákoknál sokkal inkább lehet jellemzőbb. Az időseknél az egészségnek, a mozgásbeli korlátoknak van jelentősége, de akit érdekel egy-egy kiállítás, az valószínűleg eljön, hiszen a kedvezményeket kihasználva ez a kisebb terhet jelentheti. Ugyanakkor le kell szögezni: a mai tendencia arrafelé halad, hogy mindenki sokkal többet szeretne költeni kultúrára, de egyre kevésbé engedheti meg magának. Az időseknek a nyugdíjukból kell gazdálkodniuk, ami általában nem sok, és a gyógyszerek drágulása mellett egyre kevesebb az anyagi lehetőség a kulturális tevékenységre. Például a BTM-nél nem tapasztalják, hogy kevesebb lenne a nyugdíjas korú látogató, de az iskolák anyagi forrásai például szűkösebbek.

 

A múzeumoknak a feladata sokkal inkább abban rejlik, hogy vonzóvá és látogatóbaráttá tegye az intézményt az érdeklődőknek, hogy azok is kedvet kaphassanak hozzá, akiket amúgy hidegen érintene a múzeum. A múzeumi látogatás élményként szolgál mindenkinek, erkölcsi többletet is ad, értéket közvetít és tudatot formál a szórakoztatás mellett. Az időskorú lakosság is ezekért a tulajdonságokért jár el múzeumi programokra.

Ennek kapcsán azt a sztereotípiát is érdemes eloszlatni, hogy az idősekről, mint beteg, otthonülő vagy formálhatatlan egyénekről gondolkodjunk. A múzeumi látogatók erre mindenképpen rácáfolnak a fentiekből is kiindulva, hiszen aktívan és nyitottan élik az életüket, ebből kifolyólag az egészségüket, a szellemi képességeiket is karban tartják, ami nagyon fontos ebben a korban, hogy ne hanyagolják el. Érdemes tehát a számukra külön rendezvényeket szervezni, és bevonni őket célzottan a múzeumi életbe, hiszen ha rájuk találnak, hálás közönséget jelenthetnek akár hosszabb távon is!

 

Szabó Gergely

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.