Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Dániel:Lifelong Learning in later life c. könyv bemutatása

2013.05.21

A könyv tematikája a következőképpen épül fel, kedvcsinálóként:

 Bevezetés                                                                                                                         
 Öregedés, időskorúak                                                                                                      
 Felnőttképzéstől az élethosszig tartó tanulásig                                                                
 LLL és a tanuló társadalom megjelenése                                                                        
 Történelem és fejlődés                                                                                                  
 Az időskori tanulás pszichológiája                                                                               
 Az időskori tanulók és képzések megértése: szociológiai távlatok                              
 Az időskori tanulás ésszerű magyarázatai                                                                   
 Gerontológia (az öregedés és öregkor élet- és kórtanával foglalkozó tudomány          
 Részvétel és a tanulás korlátai                                                                                     
 A felnőtt és az időskori (harmadik kor) tanulása                                                         
 A non-formális és informális tanulás összefüggései                                                    
 Tanulás és egészség időskorban                                                                                  
 Generációk közti tanulás                                                                                             
 Zárszó                                                                                                                         
 Referenciák                                                                                                                 
 Név és tárgymutató                                                                                                    

 

Az írókról

Brian Findsen

Az Új-Zélandi Waikato Egyetemen tanít a politikai, szociális és kulturális tanulmányokat a helyi bölcsészkaron. Az egyetem honlapján szaktudásaként a következőket jelöli meg: felnőttképzés, öregedés és tanulás, élethosszig tartó tanulás, időskori tanulás, gerontológia, időskorúak a felsőoktatásban, a felnőttkori tanulás szociológiája, nemzetközi felnőttképzés, egyetemi felnőttoktatás.

Marvin Formosa

A University of Malta professzora, az ő szakterületei a következők: társadalmi gerontológia, időskori társadalom, időskori tanulás, Harmadik Kor Egyeteme, társadalmi osztályok dinamikája, társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi kirekesztés

 

A könyvsorozat

Egy könyvsorozat (Nemzetközi kérdések a felnőttképzésben) hetedik  kötete. Célja, hogy nemzetközi szinten átfogó betekintést nyújtson széles  témakörökről a tanulással kapcsolatban, és a világ különböző részeiről származó szerzők segítségével eljusson minél több területre. Olyan sorozat, amely hangsúlyozni szándékozik a felnőttképzés globális dimenzióit, és kiegészíti a területről alkotott eddigi ismereteinket. Számos témakört érint a sorozat: pl. Felnőttképzés az arab világban, Felnőttképzés és fogyatékosság, Felnőttképzés és a migráció, Felnőttképzés, munka és megélhetés, Népszerű képzések Latin-Amerikában, Kelet-Európai kilátások a felnőttképzésben

 

A könyv

Lifelong Learning  in Later Life

A Handbook on Older Adult Learning

 

3 vélemény az előszóban:

Alexandra Withnall, Universities of Warwick and Leceister, UK.

„A könyv átfogó interdiszciplináris nemzetközi teóriai kritikákat és gyakorlatokat ismertet. Az élethosszig tartó tanulást bűvészmutatványként kapcsolja össze az időskori tanulással. Új távlatokat nyit meg a tanulásról és képzésről, struktúrájában és hozzáállásában maradandó, hozzáférhető és megnyerő értéket közvetít. Nem csak akadémikusoknak szól, hanem azoknak is, akik érdeklődnek az öregedés más oldalai iránt, közösségeknek, akik gyors változást akarnak elérni saját környezetükben. Megérdemli a széleskörű elismerést, illetve hogy vita alapjául szolgáljon.”

 

Kenneth Wain, University of Malta

„Egy fontos és átlátható könyv, középpontjában az időskori tanulás áll.

 A mű magába foglal gazdasági megfigyeléseket, különösen összpontosítva a gyakorlati megvalósíthatóságra, alkalmazhatóságra. Manapság valódi küzdelem folyik arról, hogy meggyőzzék az átlagembereket. hogy tanuljanak valamit, ha lehetséges és ez kívánatos időskorban is.

A politika kevesebbet invesztál az időskorúak tanulásba, már nem „éri meg” gazdaságilag, de társadalmilag még igen. Findsen és Formosa kézikönyve értékes ebből a nézőpontból, mert úgy gondoskodik egy átfogó tájékoztatásról tudományos úton, ahogy lehetséges egy nem tájékozott átlagolvasót.

 Hatásosan keresgél azon a területen, ami leírja a régebbi tanítások kritikáját az élethosszig tartó tanulás irodalmában, és ezzel egyidejűleg emeli ki az említésre méltó tudáscsomagot, igen komoly teljesítmény mai világunkban.”

 

Peter Jarvis, Professor Emeritus (nyugalmazott prof.), University of Surrey, UK

„Szükség volt arra, hogy ezt a könyvet megírják. Gondoskodik a kortársak átfogó, leginkább megalapozott és gyakorlatias elemzéséről a világ számos pontjáról és országából az időskori tanulás témakörében.

Kombinálja az új és régi perspektívákat, elhelyezi a fogalmakat a felnőtt tanulás széles mezején és a tanulótársadalomban. Egy kiváló kortárs kézikönyv teóriákról, gyakorlatokról, fejlesztésekről és eredményekről a harmadik kor tanulásáról a formális és non-formális képzésekben. Egy fontos leírás tanulóknak, időkorúakkal foglalkozóknak és politikai döntéshozóknak.”

 

A 2. fejezet

 

 

Ez a fejezet háttér információval, összefüggésekkel szolgál a korábbi felnőttképzés területén. Tulajdonképpen egy tömör bevezetőt kínál az öregedés, az öregkor, az idősek fő jellegzetességeiről. Első lépésben áttekinti  a 20. századi demográfiai változásokat a nemzeti és nemzetközi vonatkozásban. Azonban az öregedés több, mint egyszerű demográfiai jelenség, röviden áttekinti a szociális, biológiai és pszichológiai összetevőit. A második felében a jó definícióit vitatja meg az időskori tanulásnak. A biológiai öregedés megnyilvánulásai minden embernél más és más. A biológiai jelzések és az életkori működés idős korban szigorúan limitálja a felfogást és a gondolkodást.

A harmadik rész áttekintést nyújt az idősek szociális életéről. Habár az átmeneti visszavonulás szintén egyénfüggő, alapjában változtat a szociális háló dinamikáján, tapasztalatot adhat az öregkori diszkriminációról. Összességében, a fejezet arra fordít figyelmet, hogy az idős emberek egy részénél az időskor magával hozza a függetlenség, önállóság elutasítását. Végeredményként a szociális szolgáltatások különböző típusai jelennek meg – informális, állandó lakhelyi, bentlakásos – és adják meg a biztonságot az időskorú embereknek.

 

Öregedés

A 20. sz. második felében példa nélkül álló demográfiai változásokat hozott magával, bizonyos mértékkel mondhatjuk rá azt a kifejezést, hogy az „idősek kora”. Ennek eredményeként a halálozási ráta csökkent (1000 főre jutó elhunytak száma), a születéskor várható élettartam nőtt, így az időskorúak száma és százalékos aránya is nőtt. A legtöbb ország népességi szerkezete a hagyományos háromszög alakú korfát tekintve megváltozott.

2009-ben a 60 év fölöttiek a világ népességének 11%-t tették ki, számszerűen kb. 737 millió ember. Egy amerikai népességi előrejelzés a világra vonatkozóan (2010) szerint a 60 évesnél idősebb emberek száma meg fog triplázódni a következő 40 évben (737 millióról 2 milliárd). 2050-re az arány 22%-t fog kitenni várhatóan a világ népességéhez viszonyítva.

 

 

Biológiai öregedés

Az idő múlásával az emberek érzékelnek bizonyos biológiai elváltozásokat, mint például a ráncosodás, őszülés, az immunrendszer gyengülése, szív és érrendszeri változásokat. A múltban kiválóan kutatták a normál biológiai elváltozásokat és betegség okozta tünetek közti különbségeket, amik gyakoribbak öregkorban. A fejlődő tudománynak köszönhetően az időskori élet változékonyságáról megkülönböztetünk szokásos, optimális és patológiás szinteket. Az optimális a fizikai funkciók minimális veszteségével jár, egyet jelent az aktív életvezetéssel, a patológiást krónikus betegségek, és negatív környezeti hatások kísérik. Az ún. szokásos valahol a kettő között van, amikor az aktív egyének tapasztalnak bizonyos elváltozásokat az életfunkcióikban. Maga az öregedés tehát tisztán biológiai-fizikai jelenéség. (Kaufman 2004).

 

Pszichológiai öregedés

A felnőtt évek természetes velejárója a személyiség, az öntudat, és a mentális funkciók formálódása. Míg a memória és az intelligencia növekszik, ahogy telnek az évek, egy bizonyos kor után ezek a képességek csökkenésnek indulnak (Marsiske et al., 2001). A meghatározó pont itt az, hogy a növekedés (vagy csökkenés) mértéke nem csak az „öregedő” agytól függ, hanem nagy hatással vannak rá a társadalmi körülmények, az, hogy valaki milyen történelmi korba születik, illetve a szociális körülmények, a környezet, amelyben mindennapjainkat éljük. Dióhéjban, elveszítünk kognitív funkciókat, személyiségünk változik, ez elkerülhetetlen eredménye az öregedésnek. A különböző funkciók nem egyenletesen romlanak, például a memória vagy más kognitív képességek stabilak maradhatnak, vagy fejlődhetnek (Honn Qualls & Abeles, 2000).

 

Társadalmi öregedés

Az öregedés nem egy lineáris fogalom, ez múlik az életvitelen és tudományos eredmények fejlődésén. Az emberi életkorok eltérése kifejeződik sok mindenben: szóhasználatban, elképzelésekben, viselkedésben – ez igaz a világ bármely területére. Az öregedési tapasztalataink aszerint meg vannak kötve, hogy milyen emberekkel érintkezünk. Towsend korai munkáiban ír arról (1981), hogy az állami beavatkozás az időseket ún. strukturált függőségi szituációba kényszeríti bele, azaz kényszerű kizárásba – a munkaerőpiacról, a szociális életből. (Esters, 2006). A társadalmi osztály egy aggodalmi forrás a kutatás vonalán, közgazdászok szerint az idősek mélyen megosztottak (és akkor még nem említettünk olyan törésvonalakat, mint faji, nemi megosztottság), mint a fiatalok és a középkorú felnőttek. A másik kulcsfontosságú dolog a társadalmi öregedésben a kölcsönhatások szükségszerűsége és a kultúrába való ágyazódások, struktúrák időskorban (Andersson, 2003).

 

Öregkor

Az időskor és az idősek definiálását mindig is hatalmas vita tárgya volt. Ez azért van, mert minden embernél más a biológiai öregkor pszichológiai megnyilvánulásai, mindenki másképpen öregedik meg. A használt biológiai jelzők vagy a funkcionális életkor számos jelzője elméleti, teóriai és technikai síkon limitált. (Victor, 2005)

Sok lehetséges útja van annak, hogy mikor kezdődik az öregkor, habár ezt nehéz megállapítani tökéletesen. A legtöbb tudományág kronologikus módszerrel, naptári év szerint állapítja meg, mint például az Egyesült Királyságban 60 év felett, vagy az Eurostat jelentései alapján 65 év felett. A különböző országokban kialakult az a szokás, hogy a nyugdíjazási kort 60-70 év között határozzák meg. Tanulmányok a fejlődő országokban - mint pl. Dél-Afrikában – figyelembe veszik az alacsonyabb várható élettartamot, ezeknél 50-55 évben határozták meg az időskort. (WHO 2010).

Habár leginkább a naptári meghatározást alkalmazzák a legtöbbször, az öregkort alapvetően mindenkinél a saját bioritmusa befolyásolja. Victor (2006) alapján a kronologikus életkor nem velünk született jelenség, de társadalmi, történelmi és geográfiai összefüggéseket mutat. Ezeket csak nagy kiterjedésű adathalmazok vizsgálásával lehet kimutatni, de ezek nem mondanak el semmit arról, hogy hol hogyan érzik magukat az öregek. A számszerű adatokat azért is nehéz összehasonlítani, mert az emberek tapasztalataik, életkoruk, biológiai működésük eltérő.

Egy megközelítés szerint az öregkort külön fázisként kell kezelni az életciklusban.

 

 

 

Idősekről való gondoskodás

Az életkor előrehaladásával az a tapasztalat, hogy egyre több idős ember szorul segítségre. A következőkben említés szintjén a segítés formáit lázhatja a kedves olvasó:

 

Otthoni segítség

A közvélekedés általában úgy gondol az”otthoni segítségnyújtásra”, hogy meglehetősen bizonytalan módja az idősgondozásnak. A következő szolgáltatásokat foglalja magába: fürdetés, borotválás, segítség a toalettnél, ágyból való kikelésnél, öltözésnél segítség, séta és egyéb gyakorlatok, takarítás és egyéb könnyű házimunkák, bevásárlás, egyszerűbb ételek előkészítése vagy elkészítése, gyógyszer ellátás, mosás. Egybekötik általában kéthetente (leggyakrabban, de van más felosztás) a teljes ház kitakarításával.

 

Étel házhozszállítás

Egy gyógykezelés során előfordulhat,, amikor valaki képtelen elmenni boltba, kevés bevétele van, és nehezen készíti el az ételét, ha speciális étrendre van szüksége, vagy valakinek súlyos fogyatékossága van. Ennél a szolgáltatásnál az öregek a saját házukban maradhatnak és tápláló ételeket ehetnek.

 

Szenior center

Fontos szerepet játszanak a kommunikáció központú szolgáltatásoknál. Olyan idősekre fókuszálnak, akik társadalmilag aktívak, de magányosak és ebben az életkorban gyakran egyedül élnek. Sok központ nyújt szolgáltatást funkcionálisan fogyatékos felnőtteknek.

 

Telefonos segítségnyújtás

Ez a támogatási program az érzelmileg magára hagyott és ténylegesen egyedül élőket segíti – különösen az özvegy a gyermektelen idősekre nézve, vagy azokra, akiket „magukra hagytak” a gyermekeik. Az idősek naponta legalább egyszer telefonálnak a központba, ha nincs hívás, a telefonos hívja a megnevezett barátokat vagy családtagokat, végszükségben a rendőrséget. Lényegében egyfajta biztonságot nyújtó szolgáltatás, hogyha valamilyen baj éri az egyedül élő idős embert, ne maradjon egyedül – hiszen időskorban számos olyan baleset érheti ezt a réteget, ami esetén nem tudnak segítséget kérni egyedül.