Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szenvedélybetegek Klubjának 79 éves, ma is tevékeny titkára

2011.03.04

Bagdán Katalin: A Szenvedélybetegek Klubjának 79 éves, ma is tevékeny titkára

2010.05.18

 

Két hetven év feletti személlyel folytatott mélyinterjú összefoglalására vállalkoztam a dolgozatban. Elsősorban a tanulási tapasztalatokra kérdeztem rá, de a válaszok ennél jóval tágabb horizontot engedtek belátni, ezért fontosnak tartottam a tanulás mellett a munkáról is írni, hiszen a kettő szorosan összefügg mindkét interjúalany életében.

 

Az életútinterjúkat személyesen, hangrögzítő berendezés segítségével készítettem az interjúalanyok otthonában kényelmes, nyugodt körülmények között.

 

Interjúalanyaim korát tekintve 70 és 79 évesek, mindketten férfiak. Családi állapotuk szerint nősek, két-két gyermek édesapjai. Jelenleg mindketten nyugdíjasok. Végzettségük: vákuum-mechanikai gépészmérnök (70 éves) és kutató vegyész-mérnök (79 éves).

A 79 éves személy ma is aktív, egy szenvedélybetegek szülei által alapított egyesület titkáraként szülőcsoportokat vezet, előadásokat tart és lelki segélyt nyújt rehabilitációban lévő szenvedélybetegeknek és szüleiknek.

 

Jelenleg feleségével él egy két és félszobás saját tulajdonú, összkomfortos, lakótelepi lakásban a főváros egyik külső kerületében.

 

Interjúalanyom életpályáját jelentősen befolyásolta származása. Vidéki birtokkal rendelkezett nemesi származású nagyapja, aki az első világháború után, birtoka elvesztését követően a fővárosba költözött családjával. Édesapja gépésztechnikum elvégzése után az akkori BKV-nál kapott vezetői állást és szolgálati lakást a villamos telep mellett. Itt született meg interjúalanyom s hatéves koráig a gépek és közlekedés világa komoly hatást tett rá, később ennek köszönhetően fordult érdeklődése a reáltantárgyak felé. A szülői házban elsősorban édesapja segítette az iskolai tanulmányaiban.  A középiskolai továbbtanulás természetes volt a családban, a régi rendszer szerint 4 osztályos elemi iskola után nyolc osztályos gimnáziumban tanulhatott tovább. Szeretett tanulni, tanára is támogatta érdeklődését a vegytan iránt. Korábbi tanulmányi versenyen elért jó helyezésének köszönhetően nyert egyetemi felvételt. Egyetemi évei alatt nagyon jó tanulmányi eredményei voltak, nyelveket tanult és tanársegédi állást kapott, melyet hamar el is veszetett politikai okok miatt – mert amerikai zenét fütyült nyári munka közben – melynek hatására vegyészmérnöki pályáját is a lehető legrosszabb körülmények között, egy hadi üzemben kezdte meg. Innen pár hónap múlva sorozatos betegségeket követve újabb munkahelyre került, ahol már jobb körülmények között dolgozhatott. Tanulmányait magánúton folytatta, további nyelveket tanult, matematikai és fizikai szakkönyveket olvasott. 26 évesen megnősült, felesége óvoda pedagógus volt, és egy év múlva gyermeke született. Még ebben az évben munkahelyi vezetésbeli korrupciót észlelt, amit 1956 novemberében egy munkásgyűlés alkalmával le is leplezett. Ennek következtében a vezetőt elbocsájtották, aki a forradalom leverése után visszatért a vállalathoz és menesztette interjúalanyomat az állásából. Ezt követően két éven át segédmunkásként tartotta el fiatal családját. Lassan rehabilitálták és egyetemi csoporttársaival fenntartott jó viszonyának köszönhetően hamarosan – 7 év leforgása alatt – laborvezetőként egyetemi állást kapott egy kutatócsoportban. 36 évesen született második fia. 45 évesen jutott pályája csúcsára. Egy neves kutatóintézet munkatársaként előadásokat tartott külföldön, számos tudományos cikke jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, szaklapokban, majd kétszer fél évet töltött az Egyesült Államokban, ahol több egyetem meghívott előadójaként működött. 66 évesen nyugdíjazták.

 

Pályája során ez az időszak tűnik a legtermékenyebbnek, mégsem ítélte sikeresnek interjúalanyom, mert ez idő alatt - 45-66 éves koráig - súlyos problémákkal küzdött az egész család s ez mélyen rányomta bélyegét tudományos munkásságára is.

 

Második fia művészeti középiskolai tanulmánya alatt drogfogyasztóvá vált. Az első pillanatban értetlenül és tanácstalanul fogadták a hírt, de mindent megtettek fiuk leszoktatása érdekében. Úgy vélték, hogy fiuk művészi tevékenységének eredményesebbé tétele miatt nyúlt a droghoz. Az első rehabilitációra 9 év múlva a képzőművészeti főiskolára való sikertelen felvételik után került sor. A rehabilitációban a zene felé alakult ki újabb érdeklődés a fiúban. Több éves sikeres zenekari tagság után nevelői megbízást kapott a rehabilitációs intézetben, de magánéleti kudarcok miatt elhagyta az intézetet és visszaesett, egy drogfogyasztó nőt vett feleségül. Ekkor kezdett interjúalanyom a drogok vegyészetéről tanulni és drogfogyasztók szüleinek szervezett csoportfoglalkozásokon részt venni. 66 - 68 évesen addiktológiai kunzulensi szakot végzett egy egészségügyi egyetemen. Fia második rehabilitációjában már tevékenyen ő is részt vett, a metadonról való leszoktatás fázisában. Sajnos egy szerencsétlen véletlen kapcsán fia túladagolásban 35 évesen meghalt. Interjúalanyom a jelenről úgy fogalmazott, hogy most már kibékült a világgal és egyetlen célja a lelki gyarapodás. Nem élt vallásos életet, de mostanra transzcendencia igénye alakult ki, melyet a másoknak való segítségnyújtás illetve más emberi példákból való tanulás során érez elérhetőnek. Úgy érzi, hogy elérte benső harmóniáját.

 

Ezen az életúton sok törés, változás látható. Több alkalommal szóltak bele külső hatások, mint a politika és magánéleti nehézségek. Az interjú alatt kirajzolódott, hogy interjúalanyomat a gyermekkorban elsajátított, családi mintából, példák alapján tanult értékrendszer mellett való kitartás segítette át nagyon sok nehézségen. A kitartás mellett azonban a készségek, adottságok megfelelő felhasználása, a tehetségek kiművelése is sokat jelentett a sikeresnek mondható szakmai pálya befutásához. Erősségek közé sorolnám még a rendíthetetlen szorgalmat, mely elsősorban a nyelvtanulás terén mutatkozott meg. Egy felsőfokú, három középfokú és négy nyelv olvasás-fordítási szintű tudása rendszeres és módszeres tanulás eredménye volt. Ezeket a nyelveket saját szorgalomból tanulta autodidakta módon, leginkább a külföldi szakirodalmak olvasása motiválta tanulását. Lehetősége is adatott a szorgalmas tanulásra, vidéki munkába utazáskor, vonaton tanult, amire szívesen gondol vissza. Energiái legnagyobb részét a munkára való koncentrálás kötötte le, családjára nagyon kevés ideje maradt, az interjú alatt is kevés szó esett a családról. Elképzelhető, hogy valamiféle bizonyítási kényszer motiválhatta, talán az egyetemi éveket követő rossz pályakezdési tapasztalatok miatt érezhette kényszernek a szakmai növekedést vagy egyszerűen a tudós kíváncsisága, „megszállottsága” hajthatta előre. Ő személy szerint az utóbbit tartja valószínűnek. A család háttérbe szorulása a munka mellett a kor sajátossága volt, a nők továbbtanulása és emancipálódása még nem volt olyan nagymérvű, mint ma, a női kiteljesedést, önmegvalósítást a társadalom a családi életben látta, a házastársak közötti összetartó erő inkább az anyagi és családi biztonságon alapult. Mára ez nagyobbára az érzelmek felé tolódott el a nők tömegesebb továbbtanulása és jobb kereseti lehetősége miatt. Ezért talán érthető, hogy interjúalanyom számára sem a családi élet gyakorlatiassága és az érzelmi energia nyújtotta a megelégedettség érzetét. Azonban második gyermeke már az újabb generációhoz tartozott, amely más értékrendeket állított fel s így ütközött a korábbi hagyományos értékekkel. Sajnos nem sikerült a különbségeket családon belül komolyabb veszteségek híján áthidalni, de mindenesetre szemléletváltásra késztette az édesapát, aki fia elvesztése árán belátta saját hibáját, azt, hogy nem figyelt és nem fogadta el fia másságát, eltérő értékrendjét.

 

 

A 70 éves személy, hasonlóan az előző interjúban megszólaltatott személyhez, aktív és tevékeny életet él. Három kiskorú unokája felügyeletét látja el gyakran és a házkörüli és kerti munkák zömét végzi.

 

Feleségével él egy négy szobás, saját tulajdonú összkomfortos a főváros agglomerációjában épült, kertes családi házban.

 

Második interjúalanyom életpályájának alakulását is nagyban befolyásolta származása. Kispolgári, orvosi családba négy testvér közül utolsóként született Debrecenben. Édesapja sebész orvos, édesanyja ápolónő volt. Gyerekkorában bevonták minden házkörüli munkába, amit szívesen tanult édesapjától, elmondása szerint jó érzéke van a manuális, gyakorlati tevékenységekhez. Az elemi iskolában kitűnően tanult, szülei magántanárt fogadva taníttatták zongorázni és angol, német nyelvekre, e mellett az iskolában, mint kötelező nyelvet, az oroszt tanulta. Mellette szívesen sportolt, szertornára járt. A családban egyetértés volt a továbbtanulást illetőleg, gimnáziumba került. Ott a zongora mellett a szertornán kívül további sportágakban (gerelyhajítás, röplabda) próbálta ki magát. Nagyon jó eredményekkel szerepelt az iskolai, városi és más versenyeken. Iskolai tanulmányai továbbra is kitűnőek voltak, tanári tanácsra fizikai és biológiai önképző körökben vett részt szabadidejében. Továbbtanulási terveit a család is helyeselte, apja nyomdokaiba kívánt lépni és a Debreceni Orvosi Egyetemre jelentkezett, ahová azonban nem vették fel azzal az indokkal, hogy nem érte el a megfelelő felvételi pontszámot, bár, amint az évekkel később, egy vizsgálat folyamán kiderült, meghamisították a pontszámait, mert orvosok gyerekeit nem kívánták felvenni orvosi egyetemekre politikai megfontolások miatt. Az akkori szabályok értelmében egy évet kellett várnia a következő felvételikre, mert egy évben csak egy helyet pályázhatott meg. A kimaradt egy évben betanított esztergályos segédmunkásként alkalmazta a csapágy gyár ahol lassanként jó kapcsolatot épített ki az eleinte ellenséges gyári munkásokkal. A következő évben már nem próbált meg orvosi pályára lépni, külföldi ösztöndíjjal az akkori Leningrádi Politechnikai Egyetemre nyert felvételt gépészmérnök - vákuumtechnikai-mérnök szakra. Az egyetem évei alatt tovább mélyítette orosz nyelvtudását, sportolt. Napi 17-18 órai tanulásról számolt be az első évben, amit ma nagyon hasznosnak ítél, mert a kitartást és a szorgalmat erősítette benne. Az egyetem elvégzése után itthon próbált elhelyezkedni, de sokszor ütközött nehézségekbe szakmai féltékenységek miatt, ezért eredeti szakmájában nem is kapott végzettségének megfelelő állást. Hazatérte előtt két évvel megházasodott, felesége könnyűipari mérnök volt, két évvel később megszületett első leánygyermekük.

 

Több vállalatnál dolgozott gépészmérnökként és állandóan újabb ágazatok szakmai ismereteivel kellett gyarapítania tudását, mindezt önszorgalomból, könyvekből tette, főként külföldi irodalomból, angol nyelven. Elmondása szerint, szerette a kihívásokat, a felmerülő problémák megoldása motiválta a tanulásban. Több gépészeti újításának szabadalmazását felettesei megtagadták, majd saját nevükön szabadalmaztatták, e sorozatos jogtalanságok miatt több vállalattól is megvált. 33 éves volt, mikor második lánya megszületett. 35-től 50 éves koráig számára megfelelő körülmények és munkatársak között tudott dolgozni. Egymás után három különböző cégnél dolgozott ezekben az években, amikor is folyamatos, külföldi cégekkel való kapcsolattartás során gyakorolhatta és gyarapíthatta nyelv- és szakmai tudását. Hét éven keresztül, évi kétszeri alkalommal továbbképzésben is részesült. A rendszerváltás utáni pár évben lassan tönkrementek a volt KGST piacra dolgozó gépgyártó cégek és interjúalanyom az utcára került. Ötvenes éveinek elején járt ekkor, egy évre munkanélkülivé vált. Ezt az időszakot nehéznek jellemezte, mert örökké tevékeny emberként nem tudta könnyen elfogadni a kényszerű megállást. A házat javította és a kertet művelte ez alatt az egy év alatt, közben számos álláshirdetésre jelentkezett, de kora miatt mindenhonnan elutasították, majd egy év múlva talált egy kínai tulajdonban lévő cégnél adminisztratív és ügyintézői állást. Önerőből elvégzett egy vám és pénzügyőri tanfolyamot, fegyverviselési engedélyt szerzett. Elmondása szerint sok új ismeret került birtokába, egyrészt legújabb tanulmányai alatt, másrészt pedig az emberekkel való kapcsolattartás közben. Négy év elteltével a cég megszűnt és interjúalanyomnak újra állást kellett keresnie. Biztonsági őrként helyezkedett el egy bankban, ahol alkalma volt használni és gyakorolni nyelvtudását. Ezt a munkát is nehéznek érezte a napi 10 órányi állás miatt. Egy évig dolgozott ebben a pozícióban, majd újabb két kínai cégnél alkalmazták az előzőhöz hasonló feladatok ellátására. Itt nyugdíjba vonulásáig dolgozott, mikor is megszületett első unokája és ez új értelemmel és feladatokkal látta el őt és feleségét egyaránt. Azóta megszülettek második lányának gyermekei is, akik folyamatosan kívánják nagyszüleik figyelmét és segítségét. Nyugdíjas éveit nem érzi kényszerű semmittevésnek, állandóan új feladatokat tűz ki maga elé elsősorban gyermekeit segíti lakásfelújításban, barkácsolásban, kertészkedésben stb. Úgy érzi, hogy bármilyen feladatot meg kell tudnia oldania, ezt az attitűdöt édesapjától tanulta gyerekkorában, aki arra biztatta, hogy ne tétovázzon, fogjon bele a munkába, és ha ésszel teszi, menet közben ki fog derülni, mit, hogyan kell tenni. Tehát édesapja a nem formális tanulást is fontosnak tartotta a formális és informális mellett, hiszen gyermekeit az iskolai tudásanyag elsajátítása mellett mindenfajta más tudás megszerzésére is sarkallta.

 

A két interjúból kiderült, hogy mind a formális, mind pedig az informális és nem formális tanulásnak is fontos szerepe volt és még máig is van az interjúalanyok életében. Elmondható, hogy állandó tanulást folytattak mind a ketten és a nehéz élethelyzetekben éppen a sokrétűség, nyíltság, megújulási képesség és a pozitív hozzáállás segítette át őket a holtpontokon.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szeretnék én is valamit nyújtani.

(Urbánné Zsuzsanna, 2011.08.18 22:40)

A mai világban már minden nehezebbre fordult és én találtam egy olyan lehetőséget, ami nem csak az előre látáshoz nyújt sok segítséget. Segít az embereknek, hogy információ átadással pénzt tudjanak keresni. Kell hozzá egy internetes elérés egy számítógép és egy olyan jövedelemre lehetne szert tenni amit otthonról elérhető. Nagyon exkluzív és nem kell internetes szaktudás hozzá. A legmodernebb internetes technologiákat ismerhetjük meg. Egy tőkeerős cég áll mögötte és minden engedélye megvan. Ezt vállalkozásnak kell tekinteni és hihetetlenűl jól fizeti akik szeretnek barátsággal pénzt keresni. Itt hallottam meghökkentő eseteket ami embereket mentett meg a tragédiától. Ez azért lehetséges, mert a cég nagyon komoly világszinvonalú elismert társaság és nem a nyerészkedés, hanem a valódi segítség ahhoz, hogy tudjunk segíteni az embereknek. Amennyiben felkeltettem az érdeklődésüket keressenek Skyppe-n: Zsuzsi.5411