Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugodt vidéki élet a városi után

2013.06.25

            Az alábbiakban bemutatom a két életpálya interjúmat, elsősorban a tanulással kapcsolatos kérdésekre fókuszáltam. Választottaim mindketten 75 évnél idősebbek. Vidéki környezetben élnek, házastársak, több mint 30 éve. Nyugdíjasok 1992 óta.              

 

Éva, 76 éves 

Kispesten az Állami Elemi Népiskola 8 osztályát végezte el, majd az iskola befejezése után dolgoznia kellett menni, mert az édesanyja több műszakban dolgozott, szülei abban az időben váltak el és szükség volt még egy keresetre a családban. Első munkahelye az Aszfalt Útépítő Vállalatnál volt, ahol elvégezte a két féléves laboránsképzőt (szerves és szervetlen laboránsképző), végzettségéért oklevelet kapott. A tanfolyam elvégzése fizetésemeléssel járt, a további munkahelyén ezt a végzettségét hasznosította. 

Férjhez ment, majd utána munkahelyet váltott. Az Útépítő Tröszt vállalatnál, amelyik szintén útépítéssel foglalkozott, laboránsként helyezkedett el.

1964-ben kezdte el a dolgozók esti gimnáziumát, 1968-ban érettségizett. Elmondása szerint rendeletbe foglalták, hogy érettségizni kell. Szívesen tanult, később laboráns technikusként dolgozott tovább. Az érettségi meglétét szintén fizetésemelés követte és a technikusi munkakör megnevezés. Nagy előrelépésnek számított 1968-ban.  

A munkahelyén, ami 1971-től az Út-, Vasúttervező Vállalat (UVATERV) volt vöröskeresztes tanfolyamokon kellett részt vennie, elsősegélynyújtást tanítottak számára. Elmondása szerint a tanfolyam 5 hétig tartott, a végén vizsgáznia kellett a tanult anyagokból. A szűkebb munkacsoportjában a vöröskeresztes megbízott címet kapta, ami után a havi tagdíj beszedése, vöröskeresztes újság kiosztása és baleset ellátás volt a feladata. A laboráns szakmához munkavédelmi tanfolyamokon vett részt, ahol a vegyszereket tanulmányozta, főleg a szakmához kötődő anyagokkal ismerkedett.

Az idegen nyelvekkel az általános iskolában kezdett el foglalkozni, orosz és német nyelvet tanult. Az élete során nem folytatta a nyelvek tanulását, munkahelyén nem volt rá szüksége.

 uj-kep--2-.png

Az Út-, Vasúttervező Vállalatnál (UVATERV) külföldi munkalehetőségeket kapott, amiket több éven keresztül elvállat. Nagyjából évi 3-4 hónapos távollétekkel járt a munkavégzés. Tunéziában 4 alkalommal, 3 hónapot, Líbiában 2 alkalommal 3 hónapot dolgozott. Az arab országokban új utak tervezési munkálataiban és előkészítő folyamataiban, mint laboráns dolgozott. Újdonság volt számára, hogy  meg kellett tanulni a helyi életet, a helyi kultúrát, alkalmazkodni kellett az arab népszokásokhoz. A francia nyelvet „konyhanyelven” tanulta meg, csak annyira, hogy megértesse magát a helyi kereskedőknél. Az arab nyelvre nem volt nagy szüksége, csupán alapszavakat használt. Nagyobb létszámú magyar csoportban dolgoztak együtt több hónapot, rendszerint egymással voltak kapcsolatban, a táborukba idegenek nem kapcsolódhattak be. Érdekesség volt számára az étkezési szokások megtanulása, a nők viselkedése az arab világban. Elmondása szerint a legnagyobb kihívás európai nőnek az öltözködés volt, mert az arab országokban fontos volt a teljes test eltakarása. Ezt a szokást nehezen tudta megszokni.   

Jogosítvány: van, de nem vezet.

 uj-kep--3-.png

1992-ben, 56 évesen ment nyugdíjba. Nagy változást hozott életében a nyugdíjazás, mert Budapest külső kerületéből, emeletes házból vidékre költözött férjével. Gyermekei akkoriban már felnőttek voltak és szeretett volna kertes házban élni. A panellakást teljes mértékben lecserélte vidéki házra, nagy kerttel. Azelőtt még nem lakott vidéken, de még kertes házban sem. Véleménye szerint nem érzett nagy változást, nagyon gyorsan hozzászokott a nyugodtabb élethez és a környezete is hamar befogadta.  A kertes házban végzett feladatokat magán úton tanulta meg, autodidakta módon könyveket tanulmányozott. Nem kért segítséget senkitől a kertműveléshez, kertgondozással kapcsolatos előadásokra sem járt.

A vidéki élet és az idősödés az évek növekedésével kisebb betegségeket hozott magával. Leginkább a magas vérnyomással küzd, nehezen, de tudatosan megtanulta, hogy lassabban, nyugodtabban kell az életét élnie, és nem szabad mindent azonnal elintéznie. Nehezen ment ez a feladat, mert Éva nagyon szeret gyorsan mindent elintézni.  

Fiatal korában vállalt gyermeket, a kislány érkezése nem okozott igazán nehézséget az életében, hiszen a 9 évvel fiatalabb öccsét 1,5 éves kora óta Ő nevelte. Édesanyja korán visszament a munkahelyére dolgozni, mert a szülei a kisebb testvér érkezésekor váltak el. Amikor Éva gyermeke megszületett, már rutinosan végezte a feladatait a csecsemő körül. Férjére egyáltalán nem számíthatott. A háztartás vezetése sem okozott gondot, hiszen azt is 12 éves korában megtanulta, sokat dolgozott otthon az édesanyja helyett. Amikor férjhez ment mindent értelemszerűen elvégzett, nem volt szüksége új ismeretek megtanulására.    

Az információtechnológiai eszközök használata olyan értelemben nem okozott számára gondot, hogy amikor az első televíziót megvásárolták a családban, akkor nem volt szüksége a készülék megtanulására, mert helyette valaki más tanulta meg, más kezelte. Ahogy fogalmazott: „Én csak használtam!”. A forgótárcsás mosógép első használatakor megmutatták mit kell csinálni – kevés gomb volt a készüléken – és Ő mosott vele. A mobiltelefonnal már akadtak gondjai, idegenkedik tőle, de használja. Nem érti a telefont, minden gomb funkciója bonyodalmas számára, de nem zavarja, hogy állandóan elérhető. Sms-t nem tud küldeni, nem is akarja megtanulni. Jelenleg számítógépe nincs és nem is ért hozzá. Arra a kérdésre, hogy hajlandó lenne megtanulni a használatát, a válasza természetes igen volt Elképzelhetőnek tartja, hogy a külföldön élő unokáival Skype programon keresztül beszélgetni tud, ingyen.  Szívesen csatlakozna időseknek szóló informatikai tanfolyamhoz.

Az interjúban szóba került, hogy az aktív dolgozó időszakában végzett olyan tevékenységet, amiben valami újat kellett megtanulnia és pénzt is keresett vele. Egy közeli ismerősének varrást vállalt, ami abból állt, hogy kiszabott anyagokat összeállított és belőle szoknyákat varrt. A varrást nem kellett megtanulnia, hiszen azt korábban magán úton elsajátította, de a szegő gép használata újdonságot hozott a varrásban. Nagyon hasznosnak ítélte a varrást, mert a havi fizetését kiegészítette bedolgozással.

Visszatérve a nyugdíjas évekhez, riporter alanyom elmesélte, hogy a városból való elköltözés után megismerkedett a közeli városban működő Nyugdíjas Klubbal, csatlakoztak hozzájuk férjével és 3 éven keresztül járták Magyarország nevezetes helyeit a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület programjainak keretein belül. Nagyon sok programon vettek részt és az informális tanulás minden színterét kihasználva tanultak új ismereteket.

Éva szívesen emlékezett vissza a kedvelt kézimunkázásaira, gyakran subázott, pulóvereket kötött, azokat mind magától tanulta. Édesanyja fiatal korában tejes zacskók csíkokra vágott szálaiból szőnyegeket, lábtörlőket horgolt, valószínű innen ered a kézimunkázás öröme. 

Gyermekkorában hittan oktatásra járt, többé-kevésbé végig kíséri az életét a vallás. A második házasságában a férje nem tűrte a vallásos életmódot, nem gyakorolta hitét. Idős korában hetente jár templomba, megnyugvást hoz a templomi imádkozás. 

Arra a kérdésemre, hogy mit fog tenni, ha egyedül marad (megözvegyül), egyértelműen kijelentette, hogy nem hajlandó csatlakozni nyugdíjas otthonhoz, mert szereti a magányt. Azt gondolja, hogy képes lesz fenntartani magát, vagy majd a kisebbik gyermekéhez költözik.

Beszélgetésünk alatt sokat mesélt az utazásairól, ami meghatározó volt egész életében, több alkalommal utazott külföldre, turistaként és munkahelyi kiküldetés által. A mindennapjaiban a régi emlékeiből merít erőt.

Pillanatnyilag a harmadik házasságában él, a legnagyobb boldogságban, de a két válása megviselte. Az első férje – elmondása szerint - megsértette a becsületét. A második férjével a sok utazás miatt elhidegültek egymástól. Más lett a felfogása a két válás után, csalódottnak érezte magát, amikor elhagyták. A harmadik házasságban biztos a kapcsolatában, nem bánta meg, hogy kétszer elvált, csak azt bánja, hogy a két gyermeke külön nevelkedett fel.

A szülei egyáltalán nem támogatták, hogy továbbtanuljon, mert akkor váltak el. Édesanyja keveset keresett, ezért kellett dolgoznia. Ha tovább tanult volna azonnal az elemi iskola elvégzése után, akkor textil mérnök szakmát tanult volna szívesen. 

 

Sándor, 79 éves

Interjú alanyom elemi iskolában 4 osztályt végzett (1940-44), majd 8 osztályos gimnáziumban tanult (1944-52) Budapesten. Az gimnázium befejezése után, szülei támogatásával együtt felvételt nyert a budapesti Műszaki Egyetem út,- vasút,- alagútépítő karára. Tanulmányait 1952-59 között végezte, amibe közbeszólt az 1956-os forradalom, ezért az egyetemi képzése 7 évre nyúlt.

 uj-kep--4-.png

Első munkahelyén Geodéta foglalkozási körben kezdett dolgozni az Agroterv vállalatnál.  

Második munkahelye az Út-, Vasúttervező Vállalat (UVATERV), ahol segédtervező, tervező, irányító tervező, szakosztályvezető, osztályvezető munkakörökben dolgozott 1959-1992 között. A második munkahelyén 32 évet dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Időszakos szakmai továbbképzéseken vett részt, ahol a munkájához és a mérnöki végzettségéhez fontos újdonságokat, új technológiákat ismert meg. A kommunista időszak alatt elkezdte, de nem fejezte be a Marxista egyetemet, 1,5 év után otthagyta. elmondása szerint nem érdekelte és nem tartotta fontosnak, előbbre lépést nem jelentett volna a munkahelyén. Akkor már olyan beosztásban dolgozott, hogy nem volt szüksége a marxista egyetemre. Vezetőképzést nem tanult, pedig volt olyan időszak, amikor 120 embert irányított felsővezető beosztásban. Véleménye szerint a munkatapasztalatok alapján sokat tanult, azt kamatoztatta főnöki beosztásában. Sándornál is, mint Évánál - mivel egy munkahelyen dolgoztak - külföldi munkalehetőséget fogadott el Arab országokban.  Mérnöki tervező munkát végzett külföldön, amit megtanult az egyetemen, vasúttervezés, úttervezés, földalatti tervezés, alagúttervezés. 1975-1984 között számos alkalommal töltött 3-4 hónapot Tunéziában, Algériában, Líbiában. 

Fontos volt megtanulnia és figyelembe vennie a helyi szokásokat. Tapasztalata alapján a férfiakra nem vonatkoztak olyan szigorú öltözködési szabályok, mint a nőkre. Az európai embereket elfogadták, kellemes tapasztalataik voltak. Az arab kultúrát meg kellett ismernie, fontos volt, hogy alkalmazkodjanak a helyiek életéhez. Európai embernek nagyon furcsa volt, hogy abban az országban pénteken vallási nap volt, ezért ők sem dolgozhattak.  

A nyelvek tanulása végigkísérte az életét, az gimnáziumban német nyelvet tanult, de sehol nem használta a továbbiakban. Magán úton tanult angolul, később nyelvtanfolyamon. A mai napig szívesen foglalkozik szavak, napi szinten való memorizálásával.  

Sándor egyszerre ment nyugdíjba feleségével, Évával, és közösen élték át a városi életből való elköltözést a falusi életbe. Nagy újdonság nem volt számára, mert Budapest egyik külső kerületben, kertvárosi részen nevelkedett felt. Nem okozott nagy változást a vidéki élet, sokkal nyugodtabbnak értékeli. 

Jogosítványt 1963-ban szerzett, azóta is aktívan vezet.  

Az információtechnikai eszközök használata nem jelentett/jelent gondot számára, a televízió használatát nem kellett tanulnia, automatikusan használja. A mobiltelefonnal nincs problémája, sms-t tud írni, és nem zavarja, hogy állandóan elérhető.  

A számítógép használatát nagyon szívesen megtanulná, jelenleg nincs gépe. Azt érzékeli, hogy előbb-utóbb meg kell tanulnia, mert semmit nem lehet elérni az internet nélkül.  

Első gyermeke érkezésekor mindent gyorsan megtanult, mert a felesége többször egy héten délutános volt munkahelyén, kénytelen volt megtanulni minden háztartási, gyermeknevelési dolgot, de szívesen csinálta.

A vallás gyermekkorból hozott, szülei vallásos neveltetést vártak el mindkét gyermeküktől.  Hittan oktatásban részesült, majd elsőáldozó, bérmálkozó volt. Idős korában hetente jár templomba, megnyugvásért.

uj-kep--5-.png

Említésre méltónak tartotta, hogy gimnazista korában a cserkész mozgalomban részt vehetett. Sokáig nem élvezhette, mert 1947-ben megszűntették a Cserkészmozgalmat. Sokfajta tevékenységet megtanult pl. főzés, morzézás, sátorozás, vezetőképzés.

Utána a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) tagja lett.

A második feleségével együtt csatlakozott a közeli város Nyugdíjas klubjához.  

Kérdésemre, miszerint tanult volna mást, mint tervező mérnök szakmát, szívesen választotta volna az édesapja szakmáját, aki autószerelő volt. Véleménye szerint anyagilag jobban járt volna, magán műhelyt nyitott volna. Ettől függetlenül szerette hivatását, hiszen a budapesti metrók tervezésében nagy része volt, büszkeséggel tölti el.  

Sándor szintén nem csatlakozna semmilyen nyugdíjas klubhoz, ha megözvegyülne, nem érezné jól magát.