Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Albert Orsolya: A Grundtvig Alapítvány filozófiája

2011.05.05

A Grundtvig Alapítvány filozófiája

 

Manapság világszerte került igény a felnőttek és időskorúak foglalkoztatására és továbbképzésére. Mint tudjuk, ebben a haladó szellemű világban, ahol egyre több helyen a gépek kerülnek előtérbe, egyre fontosabbá válik az időskorúak, illetve hátrányos helyzetűek oktatása, hogy képesek legyenek boldogulni a minden napi életben. A korosodó társadalom egyre nagyobb igényt tart a haladásra és a képzésre.

A továbbképzések lehetnek egyéni jellegűek, viszont olyan társadalomban, ahol a populáció erősen rétegezett, sok esetben megjelenik az analfabetizmus, így erős igény támad a társadalom kiképzésére, a munkanélküliség csökkentése érdekében. Szervezeti formában kell a kérdéssel foglalkozni, szükség van olyan helyekre, intézményekre, ahol a problémát meg kell oldani. A tudásszint fontos tényező, mert a képzetlenség különböző szintje hátrányos helyzetbe hozza az érintett társadalmi rétegeket. Az EAEA (European Association for Education of Adult= Európai Szervezet a felnőttképzésért) Grundtvig Award nemzetközi szervezetet hozott létre a felnőtt populáció részére, és különösen ott fejtik ki a tevékenységüket, ahol a képzettség különböző fokú hiánya hátrányos helyzetbe hozza a társadalmi rétegeket, amely szerintem nagyon nemes célkitűzés.

A leírás szerint a Grundtvig Alapítvány egy igen jól működő szervezet, felkészülve a különböző képzettségű szintű emberek továbbképzésére. Úgy látom, elsősorban a fejletlen országokban van e fő tevékenységi területük, elsősorban Ázsiában. Ismereteim szerint, itt él a Föld nincstelenjeinek nagyobb része. A televízióban láttam riportfilmeket, ahol azt a mérhetetlen szegénységet szemléltetik. Úgy látom, a könyvekben leírtak szerint, egy ilyen területre telepített projekt megszervezéséről írtak. Az afrikai Camerunban próbálták az embereket bevonni a tanulásba és a továbbképzésbe. A legkorszerűbb eszközöket kívánták alkalmazni a probléma megoldására. Mivel a települések eléggé szétszórtan helyezkednek el, így logikusnak vélték Camerun északi részén létrehozni egy képzési központot a hátrányos helyzetű emberek számára. A központ egy Ngema nevű helységen található, és jó meglátással, ebből a központi helyből kiindulva vontak le további hat-hét körzetet. A projekt, a M.A.P.M nevet kapta. Elsősorban felnőtteket kívánnak bevonni ebbe a továbbképzésbe. Ez azért is helyes volt, mert a megfelelő tudás teszi lehetővé az emberek felemelkedését, gondolok itt elsősorban a munkahelyekhez jutáshoz. Hiszen a teljesen képzetlen emberekkel nem lehet mit kezdeni.

Képzett oktatók, szakértők vettek részt ebben a munkában. Az is jó gyakorlatnak számít, hogy a különböző területekről begyűjtötték az eddigi tapasztalatokat, a képzésben résztvevőket pedig tanították, hogy tapasztalataikat adják tovább, rávették a többi hátrányos helyzetű embert a tanulásra, és továbbképzésre. Megfelelő ismeretek elsajátításával korszerű szemléltető eszközökkel is lehet segíteni ezt a tevékenységet. Például: TV, videó, ismeretterjesztő brosúrák, könyvek, stb. A leírásban nem történt értékelés, hogy milyen eredményeket tudtak elérni. Megítélésem szerint  ez egy igen áldozatos, nehéz feladat, hiszen nem tudni, ott Camerunban milyenek a gazdasági lehetőségek a tanulásban és a továbbképzésben. Kérdés, hogy a résztvevő emberek mennyire tudnak boldogulni a megszerzett tudás birtokában, és természetesen, ehhez milyenek ott a gazdasági körülmények, adottságok. Ha ezek a gazdasági feltételek nem teljesülnek, nem teszik lehetővé az embereknek a megnevezett tudás hasznosítását, ez veszélyezteti az egész projekt sikerét. A tapasztalat ugyanis arra vezet, hiába a megfelelő képzettség, ha a gazdasági körülmények nem alakulnak megfelelően.

Az M.H.P.M projektben, mint látható, egy teljesen elmaradt országban alkalmazott rendszert vezettek be, érdekes lenne tudni milyen eredménnyel jártak, mivel Kamerunban egy középszintű helyről kiindulva nevezték meg a populáció továbbképzését, illetve továbbtanulását. Mindenesetre tiszteletre méltó tevékenységük, mivel Afrika legelmaradottabb országában tevékenykedtek. A különleges helyzet különleges emberekre épült, akik vállalták e tevékenység minden nehézségét. Egy ilyen országban, ahol az alaptanulással is nehézségek lehetnek, az ott élő emberek életvitele is rendkívül szegényes. Kérdés, hogy rá lehet-e venni az embereket a felnőttkori tanulásra, hiszen nem tudni, hogy a számításba jövő embereknek van e valamilyen alapképzettsége, amire építeni lehet e továbbképzést. Kérdés az is, hogy lehet-e ezeket a tanulatlan embereket bevonni egy ilyen szervezésbe. Hiszen tudományom szerint ezek az emberek elég primitív körülmények között élnek, minimális erőkifejtésre vannak beállítva. Eleve jelentős meggyőző erőt kell előzetesen kifejteni e projektben résztvevő tanároknak, hogy érezzék azok az emberek a továbbképzés vagy tanulás szükségességét. Másik kérdés, ami felvetődhet, mire mehetnek tudásuk bővítésével, figyelembe véve a gazdasági lehetőségeket és az évszázadosan kialakult szellemi mentalitást. Hiszen ezen emberek általában, egyik napról a másikra élnek, egy ilyen életvitelre vannak beállítva, ki kell törniük a megszokásokból, és igényeljék a felemelkedést. Természetesen a projektek kidolgozásánál minden esetben egy-egy adott területen szocializálódott népességhez mérten kell figyelembe venni a lehetőségeket. Természetesen egy-egy ilyen projekt megvalósítására az anyagi feltételeket biztosítani kell részben a személyi, részben a dologi feltételek biztosításában.

Hasonló helyzet felmérés és projekt kidolgozására került sor. Tádzsikisztánban, ahol nagyfokú szegénység teszi i az emberek életét. A projekt létrehozása, az Európai Bizottság kezdeményezésére jött létre, melynek a finanszírozását 80%-ban vállalták, ehhez 20%-ban csatlakozott a Német Köztársaság Gazdasági-Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium. Fő céljuk, a nagy tömegű munkanélküliek bevonása a felnőttképzésbe. Itt nehézséget jelent a munkanélküli embereknél a hivatalos képzés hiánya a modern munkaerőpiacon. Ezt egy hivatalos rövidített kurzussal lehetne megoldani. Jó hatású lehet az önálló foglalkoztatásúaknál egyaránt. Tádzsikisztánban is célszerűnek látszott egy rövidített hivatalos képzés létrehozása, mivel az ilyen módon képzett embereket a munkaerőpiac fel tud venni.

A project több részből áll: megkönnyíteni a kis jövedelmű munkanélküli felnőtt populációnak képzésének megszerzését, szigorítani a hivatalos képzést a régióban, tanácsos létrehozni a populáció részét segítő, tanácsadó szolgáltatást. A teljes projekt működését szoros együttműködésben a Tádzsikisztáni Munkaerő Minisztériummal és az Egészségvédő Minisztériummal együttműködve alkalmazzák. Tanácsos egyéb szervezeteket is bevonni a projektbe, például helyi felelős vezetőket, iskolai vezetőket, szakszervezeti vezetőket. Ez a szervezet összekötést hoz létre a helyi hivatalos iskolákkal, helyi közösséggel, egyéb iskolákkal, üzletekkel, állami szervekkel, és helyi hatóságokkal. A projekt első alkalmazási éve rendkívül sikeres volt és ez modellként szolgált az egész hátrányos helyzetben lévő területre, pozitívan befolyásolta a képzésben résztvevő emberek társadalmi helyzetét. Más alkalommal, például a Fülöp-szigeteken közösségen alapon alternatív tanulási és képzési programot alkalmaztak. A program 2003-ban indult a Fülöp szigetek északi területein, nemzetközi kapcsolatokra alapoztak, a megfelelő szakmai irodalom felhasználásával a társadalom peremére szorult emberekkel, feltételezve, hogy ezek funkcionális írás, olvasás tudatlanságát megoldják a tanulási cél elérésének segítségével. A projekt elvégzéséhez szükséges a társadalom és a kormányzat segítsége. A programban iskolák és időskorúak is részt vehetnek.

Európában az emberek általános tanultsági szintje magasabb, az írás-olvasás tudatlansága ritkábban fordul elő. Összefoglalva, a hátrányos helyzetben lévő embereken minden szempontból próbálnak segíteni. A két ország példájával remélem sikerült szemléltetnem milyen eszközökkel sikerülhet megoldani a problémát. Európában is találkozunk az analfabetizmus problémájával, főleg a hátrányos helyzetűek körében. Ugyanannyi esélyt kell biztosítani számukra, mint a többi embernek, akiknek alap, hogy képezzék magukat. A cikk, úgy vélem szemléltette, hogy mi zajlik a hátrányos helyzetű helyeken, és azt, hogy milyen projectekkel tudnának ezen változtatni. Reméljük, a legtöbb helyen sikerül megoldani a problémát, és sikerül csökkenteni az analfabetizmust.

 

 

 

 

Forrás:

EAEA Grundtvig Award 2010

Innovative Approaches in Adult Education and Learning – key competencies for social inclusion

( European Association for the Education of Adults)

www.eaea.org

Education and Culture DG

Page 48-55

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.