Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két időskorú élettörténetének és tanulási szokásainak megismerése

2013.06.25

 Dolgozatomban két hozzám közel álló 70 év feletti hölgy életét szeretném ismertetni, különös tekintettel a tanulási szokásaira. Az egyik hölgy az anyai nagyanyám, a másik hölgy pedig a legjobb barátnő anyai nagyanyja. Azért pont rájuk esett a választásom, mert a két hölgy egy idős, ráadásul a múltjukban is sok a hasonló elem. Felmerült bennem a kérdés, hogy a hasonló jelegű tapasztalatok hasonló utakat is eredményeznek-e vagy sem. Erre próbálom keresni a választ. Az írásomban először külön-külön kívánom az életüket bemutatni, utána pedig a közös pontok feltárását végzem el, kifejtem hasonló motívumokat, majd rá szeretnék világítani a jelentős különbségekre is. A dolgozatot a konzekvenciák levonásával kívánok zárni. Kezdődjék tehát az elemzés.

Először lássuk a fő adatokat: 

1.      vizsgált személy:

Név: Bánoczki Jánosné, szül.: Stocskó Klára                

Kor: 80                

Nem: Nő  

Foglalkozás: nyugdíjas

Iskolai végzettség: Mezőgazdasági technikum

A személlyel kapcsolatos információk;

Születési idő és hely: 1932.08.11., Pátka

Családi körülmények

Testvérek: -

Apa: parasztgazda

Anya: mezőgazdasági cseléd, majd háztartásbeli

Házastárs: Bánoczki János (elhunyt)

Gyermekek: 1 fiú és 1 lány 

 

2.      vizsgált személy:

Név: Stróblné Czémaister Éva               

Kor: 80                

Nem: Nő  

Foglalkozás: nyugdíjas

Iskolai végzettség: 8 általános

A személlyel kapcsolatos információk;

Születési idő és hely: 1932.10.03., Lajoskomárom

Családi körülmények

Testvérek: -

Apa: gazda (sváb)

Anya: háztartásbeli (sváb)

A jelenlegi család:

Élettárs: Stróbl Mátyás (elhunyt)

Gyermekek: 2 lány

 

Először Stocskó Kláráról, az anyjai nagyanyámról szeretnék írni. Klára 1932-ben született Párták egy mezőgazdasággal foglalkozó család első és egyetlen gyermekeként. Édesapja gazdálkodással, elsősorban szőlő, haszonnövény és kerti zöldség termesztéssel foglalkozott. Édesapja általános iskolai végzetséggel rendelkezett. Édesanyja 4 elemit végzett, kezdetben mezőgazdasági cseléd, majd, mint gazdasszony és háztartásbeli működött. Klára első megmaradt élményei között a mezőgazdasági munka és a front elől való menekülés szerepelnek. A Második Világháború alatt édesapját besorozták, így édesanyjával kettesben kellett menekülniük a frontvonal és harcok elől. A háború miatt egy időre félbe kellett hagynia az elemit, másfél évig nem járt iskolába. Meg kell említeni, hogy az iskolában szorgalmas tanuló volt, mindig szeretett olvasni. Ezt a szokását mind a mai napig nem hagyta fel. A harcok előli menekülést és az éhezést utólag nem tragédiaként élte meg, hanem annak izgalmas momentumaira emlékszik. (Az interjú során elmesélt egy történetet arról, hogy egy időben – több családdal egyetemben-, a lovasberényi Cziráky Kastélyban találtak menedéket. Az ott látott nemesei bútorokra –kiváltképp a hárfára- mind a mai napig élénken emlékszik.) A háború során sok hasznos tapasztalatból szerzett tudást vett magához, a takarékosság, a kemény munka fontossága és szakácsművészet alapjai ekkor kerültek bele tudásrepertoárjába. A háború végeztével, édesanyjával visszatértek Pátkára, ahová édesapja is szerencsésen hazatért pár hónap múlva. Az orosz katonák Pátkán is feltűntek a harcok lezártával.

A katonák zaklatásának elkerüléséért Klárát édesanyja kislányruhában járatta, hogy a serdülő lány ne keltse fel az orosz katonák tetszését. Szerencsére semmilyen atrocitás nem érte őket, sikeresen rázták le magukról a kíváncsiskodó orosz bakákat. A nyugalom lassan visszatért a községbe, így szülei támogatására visszatért az iskolapadba - természetesen nem azonnal a hazaérkezés után-. Azonban a ház és a telek rendbe tétele és a gazdálkodás újrakezdése volt az elsődleges a kezdeti időkben. Az ekkor szerzett gazdálkodási ismereteit mind máig kamatoztatja.

A TSZ-esítés Klárákat is elérte, földjük átvándorolt a termelőszervezet kezébe. Azonban nem adták fel gazdálkodást, csupán annyi változott, hogy most már munkájuk egy jó részét a TSZ telkén végezték. A konyhakert és a nadrágszíj parcella még így is el tudta látni a családot. Anyagi fellendülést igazán csak az hozott Kára életébe, amikor volt már lehetőség telkek vásárlására. Ez azonban ekkor még váratott magára.

Jövendőbeli férjét 14 évesen ismerte meg, Klára szőlőcsőszként dolgozott, János pedig intéző volt a gazdaságban. Jegyben csak Klára 18 éves kora után kezdtek járni.

 Klára jól haladt iskoláival az elemi befejezése után elkezdte tanulmányait a mezőgazdasági technikumban. A növénytermesztésen túl, járművezetése – pontosítva traktor- is a tananyag közé tartozott. Azóta ugyan nem vezet autót, de a kezelésére vonatkozó ismeretei még élénken élnek. Állattartásról és szőlőgazdálkodásról is itt szerzett ismereteket. Ezeket is hasznosította az élete során, éveken át nevelt baromfikat, sertést, sőt még borjút is. A borkészítés tradícióját már a felmenői is gyakorolták, férjével együtt –eladásra is- készítettek vörösbort. Klára nyugdíját jelenleg is házi bor értékesítésével egészíti ki. Sőt a szőlőt is mázsaszám adja el más borászoknak.

22 évesen szülte meg első gyermekét, így a mezőgazdasági munka mellett a gyermekneveléssel egészültek ki feladatai. Második gyermekét 29 évesen hozta világra.
A gondoskodásról, mások ellátásáról szerzett tudása nem csak a gyermekei életére volt hatással, kivette részét első unokája nevelésében –több mint 10 éven keresztül nála lakott-, sőt édesanyját is ő ápolta utolsó éveiben.

Az állattenyésztés és növénytermesztés mellett a kereskedelemről is szerzett ismereteket, értelemszerűen tapasztalati úton. Heti szinten jártak piacolni kezdetben férjével, majd a gyermekeikkel egyetemben is. Kiváló matematikai tudással és pénzügyi érzékkel rendelkezik azóta is. A pénzvilághoz ösztönös érzéke van, ha a mai korban születik, kétely nem fér hozzá, hogy bróker lesz vagy ingatlan kereskedő. E tudás így sem vesztett értékéből, legyen szó egyszerű piaci alkudozásról vagy lakásvásárlásról, remekül elboldogul így 80 éves fejjel is.

Konkrét munkahelye is volt egy rövid ideig. Takarítónőként dolgozott a MÁV-nál, leginkább a téli időszakban egészítette ki keresetével a családi kasszát. Mivel férje vasutas volt, így nem volt konfliktus Klára munkavállalásából.

A 70-es években gyökeresen megváltozott az élete, a család feladta a falusi életet és bekötöztek Székesfehérvárra, a legközelebbi nagyvárosba. A városi élet megszokása, a közlekedés sajátosságai, az emberek szokásai mind-mind tanulnivalót jelentettek számár Kertes övezetben vettek házat, ahol a növénytermesztést és az állattartást tovább tudták folytatni, ráadásul pátkai földjüket is megtarthatták, így a borászatról és piacozásról így sem kellett lemondaniuk. Ráadásul férjével más telekre is össze tudtak spórolni egy is pénzt, így kellő terményfelesleggel folytathatták a kereskedést.

Klára megszerette ugyan a várost, de –ugyan már majdnem 40 éve él Fehérváron – otthonának Pátkát tartja, utolsó éveire szeretne visszaköltözni. Már vett egy házat a faluban, azonban a költözés kérdését még nem fontolgatja, csak gazdálkodni jár ki.

50 éves korára született meg első unokája, akinek –mint arról már szóltam- nevelésében nagy szerepet kapott. A gyermek 6 évesen –pszichológus tanácsára- nagyanyjához költözött, 18 éves koráig ott –is- lakott. Ezzel Klárának is tovább kellett fejlődnie, egy kamasz önmagában nem egyszerű, ráadásul ott volt a generációs szakadék is. Az unokával való együtt tanulása számára is sok új ismeretet hozott.

Életének forduló pontja édes szüleinek, főleg édesanyjának (élt 94 évet) illetve férjének halála hozta. A gyász feldolgozásán kívül a megváltozott életmóddal is meg kellett küzdenie. Szerencsére özvegységében sem maradt egyedül, még férje életében hozzájuk költözött Klára sógora. Így János halála után a sógorával látták –és látják- el a ház körüli teendőket. Klára gyermekei és unokái is segítenek a telkek gondozásában, de Klára mindennek a mozgatórugója. A gazdálkodási ismereteit mind máig igyekszik bővíteni és aktualizálni.

A modern korral az ő házába is beköltözött a televízió és a rádió, azonban a telefon és a számítógép nem része életének. A technikai újdonságokra nem nyitott, a mikró sütő használata életidegen számára. A rádió és a tv viszont a kikapcsolódás egyik forrása lett életében.

Szabadidejében szívesen olvas, a szépirodalomtól kezdve a ponyván át a vallási könyvekig minden érdekli. Szeret újságot olvasni, a rádió mellett azt tekinti fő információforrásnak. Fiatalabb korában rengeteget kötött, ma már nincsen türelme hozzá.

Az elmúlt tíz évben kezdett el rendszeresen templomba járni, nem csupán vallási hevületből, inkább társasági céllal. Vannak barátai, akikhez szívesen ellátogat, sőt néha a rokon gyerekeket is szívesen vendégül látja.

Lányával és unkáival gyakran jár múzeumba, kirándulni és étterembe. Egyedül viszont csak nyomós indokkal utazik.

Összességében elmondható, hogy nyolcvan évesen is aktív, kíváncsi nő, aki szívesen tanú új dolgokat, ha gyakorlati hasznukat látja. 

 


uj-kep--14-.png

Éva, akárcsak Klára, szintén falusi származású. Azonban az ő helyzete egy kicsit más. Lajoskomárom alapvetően német ajkú falu volt annak idején, Éva szülei svábok, tehát Éva anyanyelvének nem a németet, hanem a magyart tartja. Mind a mai napig vannak hibái a magyar nyelvben, annak ellenére, hogy Éva szülei tudtak már magyarul. Éva kötődése nagyon erős a sváb kötelékekhez és a lutheránusvalláshoz. Rendszeresen jár istentiszteletre.

Sváb származása ellenére magyar iskolába járt, a 8 elemit ott végezte el. Utána nem tanult tovább, legalábbis iskolai szinten nem.

A háború őket is ínségbe sodorta, de súlyosabb bajokat nem szenvedtek. A negyvenes évek végi kitelepítéseket szerencsésen átvészelték. Magyarnak vallották magukat, így nem kellett sorstársaik útjára lépniük. A háború anyagi károkat hozott

14 évesen eljegyezték egymást későbbi férjével, akivel a férfi élete végéig (1981-ben halt meg) harmonikus kapcsolatban éltek. Két lánygyermekük született. A gyereknevelés töltötte ki életének jelentős részét. Idősebbik lánya ugyan fiatalon (14 évesen) elkerült otthonról, de másodszülöttje férjhezmeneteléig otthon lakott vele Lajoskomáromba. Idősebbik lánya felköltözött Székesfehérvárra, így vele lazult egy kicsit a családi kapcsolat. (A lány ennek ellenére próbálta támogatni az otthoniakat.).

Éva élete nem merült ki a háztartásbeli szerepben. A telek gondozása és az állatállomány ellátása rendkívül fontos a számára. Mai is tart tyúkot és kacsákat, akárcsak Klára, ő is háztáji értékesítéssel egészíti ki a családi kassza tartalmát. A kertészkedés életének fő mozgatója, azt vallja magáról, hogy őt csak a munka tartja életben.

Életében két jelentős forduló pontot említ, az egyik férjének elhalálozása volt. Ez mélyen megrendítette. Az akkor 50-es éveit élő nő egy időre el is fordult a családtól, felvette a falusi özvegyasszonyok életmódját. Helyi illem szerint a gyászév után már csak barnában járt. Azonban bekövetkezett a második tragédia, ami végérvényesen átalakította életét: Éva legidősebb lánya 39 évesen elhunyt. A lány ekkor két kiskorú gyermek (10 és 16) édesanyja és egy szerető férfi felesége.

Évát megroppantja a hír, de mindezek ellenére fogja magát és vejéhez és unokáihoz költözik, hogy ne az özvegy férfira maradjon a háztartás. Lajoskomáromi házát nem adja és rendszeresen lejár a faluba, azonban 1998-tól kezdve Éva Székesfehérváron élt.

A házi teendők elvégzése és az unokákkal való foglalkozással terelte el a figyelmét a gyászról. A gyászmunka mellett az „anyai” szerepkört is be kellett tölteni. A generációs szakadék itt is sok konfliktus és természetesen tanulnivalót hoz, akárcsak Klára esetén. Ebben ráadásul két gyermekről van szó, akiket ráadásul hatalmas veszteség ért. Évának empátia és türelmesség területén is sokat kellett fejlődnie. Vallásos érzülete is felerősödött, a hitben és a munkában talál gyógyírt bánatára. A hitnek való megfelelését és a hagyományőrzését már abból is láthatjuk, ha ránézünk: a szokásnak megfelelően fekete, vagyis örök gyászba burkolódzik, mióta eltemette lányát. Azt mondja csak azért maradt életben –és nem ölte meg magát-, miután élete párját és gyermekét is elvesztette, mert látta, hogy unokáinak és vejének szükségük van rá. Ez hajtja azóta is Évát. 

Természetesen a kamasz unokákkal való együttélés során Éva változni kényszerült, a falusi életből hozott szokásai - legyen szó napirendről vagy akár tisztálkodástól- ebben az új, ráadásul városi környezetben nem voltak megfelelőek. A helyzet nehézségét enyhítette az a tény, hogy lányának családja Székesfehérvár kertvárosában él. Évának nem kellett lemondani a kerti tevékenységeiről, sőt baromfiudvart is talált a telek végén. Így régi tudását is alkalmazni tudta új környezetében. A háztartási gépek azonban sok fejtörést okoztak számára. Szerencsére szépen lassan beletanult a modern eszközök rejtelmeibe. A számítógéppel még ugyan nem boldogul, de a mikro sütő, a telefon vagy a riasztó kezelése már nem jelent akadályt számára.

Jelenleg is együtt él vejével és fiatalabbik unokájával, persze havi rendszerességgel Lajoskomáromban is ellátogat. Várják a rokonok és a kert. Szívében az otthon szónál Lajoskomárom neve olvasható.

Alapvetően lassan szokja meg az újdonságokat, de habitusának alapeleme a kíváncsiság. Igaz, nem a tudományos újdonságok érdeklik, viszont a hírekkel és pletykákkal szívesen szélesíti látókörét.  

Szabadidejében az olvasás és a sütés foglalja le igazán. A kézimunka is kedvelt szokása volt hosszú éveken keresztül, látása romlásával inkább díszes torták készítésében éli ki magát.  A tv és a rádió is lekötik figyelmét. Eleddig nem volt eljárós fajta, de egy friss barátságnak köszönhetően mára aktív színházjáró.

Éváról summázva kijelenthetjük, hogy egy olyan nő, aki nem kedveli a változásokat, azonban amikor a szükség úgy hozza, meg tud felelni a felé irányuló kihívásoknak.

 

Összevetve Klára és Éva életét láthatjuk, hogy sok a közös pont. Két falusi közegből származó, ráadásul egy korú nők. Életük elsődlegesen a család és a gazdálkodás körül forog a kezdetektől. Mind a kettőjüket megrázta a gyász, de sikeresen felálltak és újult erőben vettették bele magukat feladataikba. Éva gyásza – annak természetellenes jellege folytán, hiszen nem a gyereknek kel először elmennie – mára sem csitult el teljesen. Még mindig feketében jár, a temetőt átjárja szívszorító zokogása, de már tud és akar élni. Mind a két asszony ki akarja használni a hátralévő időt. Aktívak és rendíthetetlenek. Számukra nyugdíjas lét – talán azért, mert nem munkahelyen végezték a munkát- nem hozott változást, a feladatok megmaradtak: család, állatok és a kert. Az örök hármas. Sok mindent elsajátítottak, teljesen egyedi a kulturális tőkéjük, mégis látható a hasonlóság a két nő között. Mind a kettőjüket jól jellemzi az alábbi mondás: ora et labora. Biztos vagyok benne, hogy egyetértenének a Candide nagy tanulságával: a munka elűzi a három legrosszabbat: a bűnt, az uralmat és a szükséget.” Remélem, hogy még sok időt töltene e Földön, mert van mit tanulni Tőlük…