Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kaczor Anna: Ötven év felettiek nyelvtanulási motivációi és lehetőségei Magyarországon

2011.05.02

Kaczor Anna

Az 50 év felettiek nyelvtanulási motivációi és lehetőségei Magyarországon

 

Szakdolgozatom témájának kiválasztásakor figyelembe vettem manapság az egyik legnagyobb, és egyre inkább fokozódó problémát, miszerint Magyarország társadalmára is érvényes az „elöregedő” jelző (forrás: http://nol.hu/lap/mo/20100227-tiz_ev_mulva_az_idosek_orszaga_leszunk, letöltés utolsó ideje: 2010. február 27.), valamint azt a tényt, hogy az idegennyelvtudás hiánya a geronto-andragógia által vizsgált 50+-os korosztályok esetében igen nagy arányban jelenik meg, ami az Európai Unió tagországaként komoly veszélyt jelent az ország jövőjére. Ugyanis ha az idősek vannak többségben, előbb-utóbb kénytelenek lesznek tovább a munkaerő-piacon maradni, hiszen a kevés munkaerő által termelt nyugdíjakból már nem tudnának megélni, és manapság legalább egy idegen nyelv tudása nélkül nem csak a munka világában, de a magánéletükben sem tudnának boldogulni. Így a Magyarországon elő 50 év felettiek és az idegen nyelvtudás együttes említése manapság igen súlyos társadalmi, gazdasági és politikai kérdéseket vethet fel, melyek azonnali megoldást kívánnak. 

Az 50 év felettiek csoportja korántsem mondható homogénnek. Történelmi szempontból vizsgálódva megtaláljuk közöttük azokat, akik már az I. világháború idején is éltek, és köszönhetően a növekvő átlagéletkornak, sokan közülük megérték az aggkort (Sz. Molnár, 2005:37). Nekik és az utánuk következő generációnak el kellett szenvednie a II. világháború következményeit, és a háború 6 éve alatt bekövetkezett magas halálozási arány ma is érezteti hatását a korfán, főleg a férfiak esetében, így a 85-90 éves korosztályban a nők többsége a jellemző (forrás: http://www.tankonyvtar.hu/gazdasagtudomany/oktatas-gazdasagtana-080904 31#d4e2130, letöltés utolsó ideje: 2010. március 28.). Ezt ellensúlyozandó, a háború után magas születési arány volt megfigyelhető Magyarországon – ami többek között a fogamzásgátlás hiányának is betudható -, és az ez alatt az idő alatt születettek beletartoznak a „baby-boom” nemzedékbe (Schirrmacher, 2007:23), akik már nyugdíjas éveiket töltik, de akadnak köztük olyanok, akik még mindig vállalnak munkát a nyugdíj kiegészítéseként. Közéjük sorolhatók még az 1950-es évek elején igen nagy számban született Ratkó-gyerekek, akik manapság korkedvezménnyel vonulnak nyugállományba, ill. egyre jobban közelednek a nyugdíjazáshoz (Schirrmacher, 2007:13). Utánuk következnek az 1960-ig születtek, akik manapság is aktívak a munkaerő-piacon, így elmondhatjuk, hogy ezek az emberek a magyar társadalom gazdasági aktvitás szerint többféle, és igen nagy tömegét alkotják, mert csak az utánuk következő generációknál volt megfigyelhető lényeges csökkenés a gyerekszületések számában. Ezekről a korosztályokról még elmondható, hogy az elmúlt évtizedek gyors változásai és dinamikus fejlődése számukra olyan gyorsan történt és történik a mai napig is, hogy közülük csak kevesen tudták és tudják csak követni, míg az őket követő generációk ezekbe a változásokba születtek bele, és a mindennapok során természetesnek tekintik a jelenlétüket. Ilyen például a számos politikai változás, kiemelt helyet érdemel az ő esetükben az 1989-es rendszerváltozás, a tudományos és technikai területek fellendülése, valamint még szembetűnőbbek a munkaerő-piaci és a társadalmi változások is. Ez utóbbiakban számos olyan módosulás következett be, amikre Magyarország és több aspektusban az emberiség történetében még nem volt példa: a szocialista időkben általánosan elérhető volt a biztos munkahely, manapság azonban már a kereslet-kínálat diktálta piaci viszonyok mellett az állások betöltéséhez bizonyos szintű iskolai végzettség és kompetenciák előzetes elsajátítása szükséges, valamint elengedhetetlen és sajnálatos velejárója a munkavállalásnak a munkával eltöltött idő alatti 4-5 alkalommal bekövetkező munkahelyváltás és a tovább- vagy átképzés. A régi rendszerben a normál nyugdíjkorhatár 55 évnél került meghatározásra, míg 2010-ben ez a szám már 62, és 2021. december 31. után már 65 év lesz a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. §-ának a 2009. évi XL. törvény szerinti módosítása alapján (Magyar Közlöny, 2009:17079, forrás: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK09073.pdf, letöltés utolsó ideje: 2010. március 29.). Ez azt jelenti, hogy az egyre csökkenő gyerekszületés miatt nincs elegendő fiatal munkaerő, így ezeknek a korosztályoknak kell továbbra is a munkaerő-piacon maradni az ország gazdaságának, és természetesen saját maguk fenntartása érdekében is. Szintén eltérést mutat és hatalmas problémát jelent a hagyományos családmodell válsága, ami Magyarországot is nagymértékben sújtja, és a szociális hálóra is nagy veszélyt jelent. Ugyanis az egy háztartásban a régi több helyett ma már leginkább egy vagy két generáció él együtt, ami az időskorúak, jelen esetben az 50 év felettiek elmagányosodását, félelemérzetét és mentálhigiénés állapotát is veszélyezteti: erősödhet bennük a feleslegesség érzete, hiszen nem minden esetben van szükség rájuk például az unokák nevelésében, a háztartás vezetésében (Sz. Molnár, 2005:55), és még sorolhatnánk.

Ezeken túl a világban az elmúlt néhány évtized alatt lezajló dinamikus fejlődés Magyarországot is elérte, értem ez alatt a globalizáció egyre fokozódó elterjedését, melynek egyik legszembetűnőbb bizonyítékai közé tartoznak többek között a rendszerváltást követően az országba betelepülő multinacionális cégek és a privatizáció elterjedése, melyek éles és gyors váltást jelentettek az addigi szocialista rendszer munkaerő-piaci és társadalmi berendezkedéséhez képest. Szintén hasonló horderővel bírt az ország 2004. május 1-jén megtörtént csatlakozása az Európai Unióhoz, ami azt hivatott jelezni, hogy az ország politikai, társadalmi és gazdasági tényezői olyan színvonalat értek el, amik jogosulttá teszik az országot arra, hogy egy multikulturális, dinamikusan fejlődő, és együttműködésre képes gazdasági egység tagja legyen. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a nyelvtudás és vele együtt a nyelvtanulás szerepe kulcsfontosságúvá nőtte ki magát Magyarországon is, viszont maga a tanulás folyamatára és a tudás megszerzésére és szinten tartására irányuló folyamatok nem megfelelő mértékben találkoznak az elvárásokkal. Magyarországon évtizedek óta a nyelvtanulási motiváció (Médián – Szénay, 2005:77-78.) és a nyelvoktatás színvonala is alacsonynak tekinthető (Vágó (szerk.), 2007:10.), amik nagyban gátolják az ország fejlődését az összes fentebb említett vonatkozásban.

Összegezve, a vizsgált a korosztályok a 20. század során különböző politikai ideológiák által vezérelt társadalmi-gazdasági rendszerekbe születtek bele, de az idegennyelv-tanulás és a nyelvtudás szerepe a különböző történelmi hatások miatt soha egyikben sem kaphatott akkora szerepet - ezáltal a megtanulásukra irányuló motivációt szinte teljesen kiölve az emberekből -, hogy megfelelő környezetben, a gyakorlatban is használható ismeretekre tehessenek szert (Vágó (szerk.), 2007:10.).

Dolgozatomban elsőként ismertetni kívánom az elérhető szakirodalom feltáró, empirikus elemzése alapján a magyar nyelvoktatás és nyelvtanulás alapvető problémáit a közoktatásban és felnőttképzésben egyaránt, melyek az elmúlt évszázadban még mindig nem tudtak adaptálódni a külvilágból érkező hatásokra és elvárásokra. Ezt fogja követni az 50 év felettiek általános és tanulási jellemzői, a nyelvtanulásban betöltött szerepük, a velük kapcsolatos ageista megnyilvánulások, mint súlyos problémák a mindennapokban (főleg a médiában), az országban elérhető nyelvtanulási lehetőségeiket, valamint a geronto-andragógia lehetőségeit és esedékes teendőit a vizsgált korosztályokkal kapcsolatban. A téma további vizsgálatára egy 55 fő bevonásával végzett nem reprezentatív kutatást is végeztem, melyben a dolgozat címéhez hasonlóan az 50+-osok nyelvtudását és nyelvtanulási motivációit vizsgáltam, valamint egy mélyinterjút is készítettem egy fő bevonásával a téma mélyebb ismerete és továbbgondolása céljából.

 

AZ IDEGENNYELV-TANULÁS ALAPVETŐ PROBLÉMÁI MAGYARORSZÁGON

 

A születéstől az óvodai nevelésig

 

Az anyanyelv tanulásának képessége veleszületett képessége az embernek (Bereczkei, 2008:425), és ez segíti hozzá már csecsemőkorától kezdve ahhoz, hogy a környezetében elhangzó jelrendszer, ez esetben a nyelv elsajátításával minél hamarabb adaptálódni tudjon a környezetéhez, ezáltal biztosítva saját maga számára a fennmaradást. Ez az időszak körülbelül 6 éves korig tart (Bereczkei, 2008:426), amely során egy vagy több nyelvet lehetséges anyanyelvi szinten megtanulni, ha a gyermek anyanyelvű beszélővel mindennapi kapcsolatban áll és aktívan kommunikál az adott nyelven vagy nyelveken. Ez utóbbi eset leginkább a multikulturális családösszetétel esetén fordulhat elő (Öveges (szerk.), 2008:44-45), de akár intézményi szinten is, például az óvodai nevelés során, hiszen manapság számos kétnyelvű óvoda is található Magyarországon, bár legtöbbjük szolgáltatásai külön költségtérítéssel vehetők igénybe, ami a magyar társadalom döntő többségének problémát  jelent (forrás: http://ketnyelvu.lap.hu/#b19338231, letöltés utolsó ideje: 2010. március 29.). Ezeknek az intézményeknek igen fontos szerepük van és lesz is a jövő generációinak nyelvi képzésében, ugyanis eddig a korig a gyerekek sokkal nyitottabbak, ami a nyelvek tanulását illeti, könnyebben adaptálódnak a környezetükhöz az egy vagy több idegen nyelv gyors elsajátításával. Azonban az ebben a korban történő nyelvi kompetenciák megalapozása nem minden szülő számára érezteti egyformán a szükségességét, hanem sokan megvárják, amíg a gyerekük az anyanyelvét, a magyart hibátlanul el nem sajátítja, valamint az is nyomós érvnek számít, hogy nem akarnak egy idegen nyelv formájában plusz terhet rakni rá (Öveges (szerk.), 2008:56, 81-82.).

 

A közoktatásban

 

Az idegen nyelv tanulása már az általános iskolai neveléstől egészen a középiskolai tanulmányok során is problémákat okoz a tanulók számára, hiszen a többi tantárgyon túl is kifejezetten nehéz az elsajátítása (vö. Médián – Szénay, 2005:73), mivel már nincsenek abban a kisgyermekkori fázisban, amikor még könnyű az anyanyelven kívül más nyelvet befogadni és hatékonyan használni. Alapproblémának tekinthető még az is, hogy a tankötelezettség során legalább egy idegen nyelvet kötelező tanulni, ami már ellenállást és sok esetben ellenszenvet is eredményezhet az adott nyelvvel kapcsolatban. További gondokat okoz a már említett poroszos nevelési módszer, mely szerint az oktatás tanár- és nem tanulóközpontú, a tanulókat erős kontroll alatt tartják, és mindennaposak a diákok nyilvános és privát megaláztatásai is. Ez a rendszer tovább nehezíti az amúgy sem könnyű nyelvi tanulmányokat, és a sok kudarcélmény hatására csökkenhet a tanulók motivációja, és a tanulási képességekeit is nagyban befolyásolhatja. Szintén nem megfelelőnek tekinthető az idegen nyelvi tantárgyak oktatás-módszertani kidolgozottsága. Az iskolák döntő többsége a nyelvek esetében is a lexikális tudásanyagra és azon belül a nyelvtanra (vö.: Kovács, 2008:1) helyezi a hangsúlyt, mintsem a gyakorlatban alkalmazható részekre, ellentétben a csecsemőkorban kezdődő és kisgyermekkorban befejeződő nyelvtanulással, amikor a gyermek hallás után, minden szabályt nélkülözve, folyamatosan teszi magáévá a nyelvet vagy nyelveket. Ezt a nyelvoktatási módszert nevezi a szakirodalom nyelvtani-fordító módszernek, ami az egyik legrégebbi oktatási forma, mely a 19. században az egész világon igen elterjedté vált. Ennek a módszernek a lényege az adott idegen nyelv a szövegfordításon és a nyelvtani szerkezet tanulmányázásán alapszik, így elsősorban a nyelv nyelvtanának pontos használatára helyezi a hangsúlyt, melyet az írás, az olvasás és a fordítás segítségével valósít meg, valamint előnyben részesíti a diktálást és a fogalmazásírást (Molnár, 2001:11). Ebből a módszerből kiindulva találkozhatunk még egy további szembeötlő problémával, hogy az idegen nyelvek tanítása és tanulása kapcsán a legtöbb tanuló életkortól függetlenül, okvetlenül a komparatív nyelvtanulást részesíti előnyben, vagyis a magyar és az adott idegen nyelv állandó összehasonlításán keresztül próbálja elsajátítani a tananyagot, amely összehasonlítás leginkább a nyelvek nyelvtani sajátosságaira fókuszál. Ez egy végzetes hiba, és sajnos a pedagógusok többsége nem jelenti ki sem a nyelvtanulás kezdetén, sem az éppen aktuális folyamata közben (vö. Molnár, 2001:14) (vagy talán magunk sem tudják), hogy idegen nyelv tanulása esetében, különösen, ha az adott nyelv nem mutat nyelvcsaládi rokonságot az anyanyelvvel, nem szabad összehasonlításokba bocsátkozni, ugyanis az hosszú távon nem vezet eredményre a tanulás során. A legtöbb, a magyar közoktatásban és a felsőoktatásban is oktatott nyelvek közül, ha a hat fő nyelvet vizsgáljuk – az angolt, a franciát, a németet, az olaszt, az oroszt és a spanyolt -, kiderül, hogy ezek a germán, a neolatin, ill. a szláv nyelvek közé tartoznak, tehát nyelvtani szerkezetük kvalitatív és kvantitatív szempontból is eltér a finnugor nyelvektől, mint amilyen a magyar is (Dabi, 1995: 35, 37, 38, 42). Ami talán a legnagyobb problémát jelenti, hogy a közoktatásban nem készítik fel a diákokat az élethosszig tartó tanulásra, ami a nyelvtudás szempontjából kritikus fontosságot élvezne, ugyanis a világ nyelveire általánosan jellemző, hogy állandó változásnak vannak kitéve az őket körülvevő világ hatására, és emiatt szükséges az anyanyelv és az idegen nyelvek permanens tanulása.

 

A felnőttképzésben

 

Magyarországon a nyelvoktatás a közoktatáson kívül a felnőttképzésben is képviselteti magát nyelviskolákban, művelődési házakban, munkahelyi képzésekben, és még számtalan intézmény vagy vállalkozások képzési palettáján is.

 A rendszerváltás előtt körülbelül 9 évvel és az az utáni években nagy számban nyitották meg különböző nyelviskolák kapuikat, melyek hasznosnak bizonyultak a közoktatásban folyó nyelvoktatás hiányosságai kiegészítésében és korrigálásában, habár minőségi képzést nem feltétlenül tudott mindegyik biztosítani (Dr. Matheidesz et al, 2005:61-62). Ennek a problémának a megoldásának érdekében hozták létre 1992-ben a Nyelviskolák Szakmai Egyesületét, mely az aktuális technológiai, társadalmi és munkaerő-piacnak megfelelő nyelviskolák minőségbiztosításával foglalkozik. Az általa megfelelőnek ítélt nyelviskolák a „Q” emblémát viselik (forrás: http://www.nyelviskola.hu/cgi-bin/nyelviskola/index.cgi, letöltés utolsó ideje: 2010. március 30.).

Továbbá az élethosszig tartó tanulásban az idegen nyelvi tudásanyag alapkompetenciaként jelenik meg, ami ma Magyarországon még mindig a szakképzéssel tartozik egy csoportba. Ez azért jelent gondot, mert bár ahogy a szakmai képzettség, az idegen nyelvi tudás is folyamatos továbbképzést igényel, viszont a két tudáskészlet különböző tanulási folyamatok során jöhet létre. Ugyanis a hasznosítható és naprakész nyelvtudásnak hosszú és ciklikus tanulással folyamatosan kell fejlődnie, valamint a megszerzett tudás szintjének megállapításakor több tényezőt kell figyelembe venni (pl. beszéd, hallás utáni szövegértés), mint a szakmai képzések esetében. Ez utóbbinál a szintmegállapítás nagyságrendekkel egyszerűbb, mivel ez a hozzájuk tartozó szakmai információk és készségek összefogásával megoldható (Dr. Matheidesz et al, 2005:5).

 

A munkaerő-piacon

 

A fentebb említetteken kívül külön nehézzé teszi az idegen nyelvek elsajátítását az a tény, hogy a nyelvtanulásnak a közvetlen hasznosíthatóságát sem hangsúlyozzák kellőképpen a közoktatásban, míg a munkaerő-piacon egyre jobban erősödik az igény a több idegen nyelvet beszélő aktív, munkaképes emberekre az ország határain belül és kívül is (Dr. Matheidesz et al, 2005:27). Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt Ausztriát, mint német nyelvterületet nem számítva viszonylag elzártan él a már említett nyelvek nyelvterületeitől, és struktúrája miatt sem nyílik mindenkinek alkalma arra, hogy az iskola falain túl használni tudja a felhalmozott idegen nyelvű tudásanyagot. Ez kisebbfajta ellentmondást mutat a tekintetben, hogy Magyarország 2004. május 1-jei csatlakozása az Európai Unióhoz ezt a folyamatot még inkább elősegíteni, mintsem hátráltatni próbálta volna (vö. Médián – Szénay, 2005:13). Manapság rengeteg külföldi csereprogram, ösztöndíjak és munkalehetőségek sokasága elérhető, a magyar átlagkeresetek miatt ezek azonban a társadalom nagy többségének megfizethetetlen, valamint számos más tényező miatt sem tudják sokan sem rövidebb, sem hosszabb időre elhagyni az országot. Ilyen ok lehet a már meglévő biztos munkalehetőség, a családi állapot (például kiskorú gyermekek és idős szülők gondozásának feladata), a felvett lakáshitelek miatti röghöz kötöttség, és a lista még folytatódhatna. Elmondható, hogy a mobilitás kérdése ilyen szempontból hátrányosan érinti a magyar társadalmat, bármekkora hangsúlyt is kapott a mindenféleképpen előnyként feltüntetett külföldi tartózkodás, legyen szó tanulásról, munkáról vagy csak utazásról. Ezen túl szintén ellentmondást mutat az a tény, hogy az uniós tagság és a nemzetközi gazdaság nyomására a munkahelyek döntő többségénél elvárt, sőt, kötelező legalább egy idegen nyelv legalább középfokú ismerete, de ennek ellenére sok munkakörben szinte soha nem adódik olyan alkalom, hogy a dolgozó a gyakorlatban is használna legalább egy idegen nyelvet, például az angolt, ami mára az egyik leggyakrabban beszélt idegen nyelvek közé tartozik (Szaszkó, 2007:141). A munkahelyeket vizsgálva egy régebbi kutatásban kimutatták, hogy a munkahelyek több mint fele nem elégedett a középiskolai végzettséget igénylő munkaköröket betöltők nyelvi képzettségével (Dr. Matheidesz et al, 2006:48), így több munkáltató kényszerül arra, hogy a munkavégzésükhöz nem megfelelő dolgozóikat nyelvi képzésekre küldjék. Azonban itt érdemes megjegyezni, hogy a kezdeményezés és a nyelvtudásba történő befektetés ellenére számos hátulütője van a munkahelyek által megrendelésre kerülő nyelvtanfolyamoknak, többek között, ami a fentebb már említett folyamatos és ciklikus nyelvtanulás végzését is illeti. Ugyanis a nyelvtanfolyamok képzési díját teljes mértékben a munkáltató nem mindig tudja biztosítani az alkalmazottak számára, valamint döntő súllyal bír az, hogy a tanórák lebonyolítására a munkaidőn belül vagy kívül kerüljön-e sor (Dr. Matheidesz et al, 2006:49). Ráadásul a nyelvtanfolyamokon való részvétel a munkakör feladatai szerint elmaradhat, például üzleti út vagy sürgős határidős munka miatt, és azért bizonyos szintű lemorzsolódás veszélye is fennáll, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a tanfolyamon résztvevők haladási ütemét (Dr. Matheidesz et al, 2006:54). Ezeken túl a finanszírozás kérdése is problémákat vet fel, ugyanis a vállalatok nagyságától és struktúrájától függően eltérő kereteket szabtak meg jogszabályi szinten, de több esetben azok is szűknek bizonyultak. Emellett léteznek olyan munkahelyek is, ahol a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítési jogcímeként felhasználásra kerülő bérköltségeket nem a munkavállalók képzésére fordítják, hanem inkább a munkaerő-piaci alap képzési alaprészébe fizetik be.

 

Magyarország nemzetközi kapcsolataiban

 

Ahogy már korábban említésre került, az 1950-1990 évek alatt Magyarország nemzetközi kapcsolatai leginkább a volt Szovjetunióra korlátozódtak, ami a rendszerváltással mérséklődött, majd az Európai Unióhoz történő csatlakozás szélesítette ki egyre jobban a kapcsolati palettát. Ez utóbbi számtalan lehetőséget rejt magában gazdasági, társadalmi és politikai szinten egyaránt, mint például a külföldi munkalehetőségek kínálata, azonban nem nagyon jellemző az országban, hogy széles körben ki tudnák használni őket, többek között azért, mert az európai országok közül az idegennyelv-tudás szintjén Magyarország az utolsó helyen áll (Vágó (szerk.), 2007:44). Az élethosszig tartó tanulás jegyében az andragógia és a geronto-andragógia szélesebb körben való alkalmazása mindenképpen javítani tudna a kialakult helyzeten.

 

AZ 50 ÉV FELETTIEK

 

A dolgozat bevezetőjében már tettem utalásokat a tekintetben, hogy a geronto-andragógia által vizsgált 50 év felettiek körébe tartozókat több tekintetben sem célszerű egy azonos tulajdonságokkal és igényekkel rendelkező csoportba sorolni. A különbözőségeket többfajta szempontból is csoportosíthatjuk.

Közöttük van a még aktív, dolgozó réteg (az 50 és körülbelül a 62 év közöttiek), aminek egyik részének a gyerekei általában még tanulnak, és egy háztartásban is élnek velük. A csoport másik felénél azonban már megszűnt a több generációk egy fedél alatt történő együttélése, viszont még mindig jelen vannak a munkaerő-piacon, közeledve a nyugdíjazáshoz. Őket követik a már nyugdíjas éveiket töltők, és azok is, akik mellette nyugdíj-kiegészítésként vállalnak még munkát (körülbelül a 60 év felettiek), így életútjaik különböző szakaszaiban más életkörülmények veszik körül őket, és érdeklődésük is eltéréseket mutat.  

A fentebb említett kategorizálás miatt a vizsgált csoportok képzési igényei sem egyformák. Az életkortól, gazdasági aktivitástól, fizikai állapottól egészen családi állapotig számtalan tényező alakíthatja ki a csoportok tagjainak érdeklődési körét. A korcsoporti felosztás szerint az 50. életévtől az érett felnőttkor elérése, majd utána egy lassú, hanyatló időszak következik (Jászberényi, 2009:13). Életüknek ebben a periódusában a fizikai és szellemi állapotuk is lassú hanyatlásnak indul, romlani kezdenek az érzékszerveik, nem feltétlenül olyan rugalmasak, mint fiatal korukban, és nehezebben kezelik a változásokat. A geronto-andragógia külön foglalkozik ezekkel a korcsoportokkal, mivel az elöregedő társadalmakban problémát jelent ezeknek az embereknek a munkaerő-piacon tartása és a továbbképzése, mivel ez a folyamat eddig még nem történt meg az emberiség életében, és az idősekkel szembeni diszkrimináció is érezteti hatását, ami ezt a problémakört még inkább megnehezíti. Ugyanis a társadalom nagy részében – a média nagy véleményformáló hatásának, és általa a fogyasztói társadalom törvényszerűségeinek engedve, valamint a hagyományos családminta eszményképe és annak mostani válsága által kiváltott kognitív disszonancia miatt – igen erős ellenszenv mutatkozik az idősebb generációkkal szemben (pl. ageizmus). A folyamat visszaszorítása érdekében szükséges az 50+-osok számára differenciált oktatási metódusokat kidolgozni, hogy minél tovább a munkaerő-piacon lehessen tartani őket, hogy fenntartható és javítható legyen a mentálhigiéné jó állapota és a fizikai aktivitás, így fenntartva az ország gazdasági-társadalmi egyensúlyát, és elősegítve a fellendülését. Ennek egyik fontos eszköze a tanulás, és azon belül a nyelvtanulás, mert a nyelvtudás tömegessé válásával átértékelődhetnek a berögzült előítéletek. A „tömeg” szó bizonyos felfogásban a vizsgált csoportra is értendő: mivel az ő korosztályuk adekvát nyelvoktatás hiányában a nyelvtudás szintjén igen alacsony végzettségű (Dr. Matheidesz et al, 2005:10), az említett módszerek kifejlesztése rendkívül sürgős.

 

A NYELVTANULÁSI MOTIVÁCIÓ

 

A motiváció az embert cselekvésre késztető indíték, amely addig fenntartható, amíg a végzett tevékenység annak kielégülését nem eredményezi (N. Kollár – Szabó, 2004:170). Ez a folyamat a tanulás során is meghatározó tényezőként van jelen, és a nyelvtanulást illetően is nagy horderővel bír. Magyarországon a nyelvtanulási motiváció azonban nem mindig volt, és jelenleg sem mindig elegendő a megfelelő szintű és alkalmazható nyelvtudáshoz.

Magyarország történelmi hátterét tekintve a nyelvtanulás motivációját elsősorban a tanítás emberi erőforrás-béli és módszertani hiányosságai csökkentették, mivel a II. világháborút követően az ország döntő többségén az iskolák igen jelentős tanárhiánnyal küzdöttek, aminek következtében ezeken a helyeken egyáltalán nem került sor idegen nyelvek oktatására. Ahol viszont volt megfelelő létszámú nyelvtanár, ott bármilyen idegen nyelvet taníthattak, viszont az oktatás minősége közel sem volt megfelelő (Romsics, 2005:324). A Rákosista diktatúra kiépítésekor a választható idegennyelv-oktatást eltörölték, helyette az orosz nyelv vált kötelezővé az általános iskola felső tagozatában és a középiskolákban is, viszont még mindig problémát jelentett a megfelelő számú orosz nyelvtanár biztosítása az iskolákban, így megkezdődött a tanárok tömeges átképzése. Ez utóbbi rányomta a bélyegét a tanítás nem megfelelő minőségének kialakulására, mivel az orosz nyelv tanításának hatékonyságát tekintve nagyban eltért a korábbi német vagy latin nyelvekétől. A tanulási motivációt illetően kiemelendő még az orosz nyelv idegensége, valamint a hirtelen váltás a szabad nyelvválasztás és az orosz tanításának és tanulásának kötelezősége között (Romsics, 2005:361). A rossz minőség eltörpül a további motiváció-csökkentő tényezők mellett: a külföldi utazás ellehetetlenítése és Magyarország egynyelvűsége miatt az idegen nyelvek tanulása és használata szinte feleslegesnek volt betudható. Az oktatási részét tekintve a már említett poroszos módszer (tanárközpontúság, tekintélyelvűség, verbális kommunikáció hangsúlyossága) tekinthető meghatározónak a tanulással szembeni ellenállásban és a hatékonyság hiányában. A rendszerváltás is kulcsszerepet tölt be: ugyanis előtte a munkahelyeken bizonyos állásoknál a nyelvtudás nyelvpótlék formájában jutalmazásra került (Dr. Matheidesz et al, 2005:27). Az utána következő időkben a vizsgált korosztály a szocialista maradványok „áldozataként” nem volt felkészítve a változásra, így sokan közülük ma sem tartják fontosnak és továbbfejlesztendőnek az alkalmazható idegennyelv-tudást, valamint a többszöri munkahelyváltás elkerülhetetlenségének sem tulajdonítanak nagy jelentőséget. Manapság a nyelvtanulás az oktatási paletta kiszélesedésével általánosan elérhető, viszont komoly anyagi és időbeli megterheléssel jár az ilyen képzések igénybevétele, legyen szó a nyelviskolai, munkahelyi vagy magántanárok közreműködésével végzett tanulásról. E tekintetben sem szabad megfeledkezni az ageizmusról, ami az érintett korosztályokat nagymértékben sújtja, és a negatív visszajelzések, mint kudarcélmények a tanulási hajlandóságot drasztikusan lecsökkenthetik. Az sem javítja a tanulók motivációs beállítottságát, hogy a magyar televíziós csatornákon kevés kivételtől eltekintve valamennyi műsort és filmet magyar szinkronnal látnak el. (Kivételt képez ez alól kis mértékben az HBO, amely minden hétfőn este egy filmet eredeti nyelven, magyar felirattal ad le, kifejezetten a nyelvtanulókat segítve, valamint az AXN, melyen néhány amerikai, és az MTV1, ahol nemzetiségi adások tekinthetők meg eredeti nyelven, magyar felirattal, és fordítva). Magyarországtól nyugatabbra, ill. például a skandináv országokban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, Izlandon és még Finnországban és Hollandiában is az idegen, leginkább angol nyelvű adásokat nem szinkronizálják, hanem az adott ország hivatalos nyelvén, ill. nyelvein feliratozzák (Dr. Matheidesz Mária et al, 2005:27). Ennek köszönhető az is, hogy ezekben az országokban kiemelkedő az angol nyelvtudók aránya minden korosztályban. Mivel ennek a bevezetése Magyarországon még nem tudott megvalósulni, a nyelvtanulóknak és –tudóknak be kell érniük az angol hírcsatornákkal, és néhány más, idegen nyelvű (pl. francia, olasz, orosz, román, görög, stb.) hálózattal, bár a nyelvtanulást segítő funkcióval csak bizonyos szintű nyelvtudás után rendelkezhetnek. Ezek azért is jelentenek nagy gondot, mert a televízió mint a mindennapi tájékozódásra és szórakoztatásra használt eszköz, ha eredeti nyelven, magyar felirattal sugározna műsorokat, nagyban hozzájárulhatna az informális nyelvtanulás elősegítéséhez.

 

A NYELVTUDÁS FONTOSSÁGA 50 ÉV FELETT

 

Bár az idősödő generációk többsége ódzkodik „visszaülni az iskolapadba” - de mivel ilyen nagy számban képviseltetik magukat a magyar társadalomban, és elkerülhetetlen számukra a munkával töltött idő kitolódása, hogy a gazdasági rendszer fenntartható legyen -, a mai piaci elvárásoknak megfelelően a használható nyelvtudás megszerzése szükséges velejárója lehet az állások betöltésének. Bár ennek a generációnak a véleményformáló ereje még nem szignifikáns, ez előbb-utóbb be fog következni, mivel hatalmas tömeget alkotnak a társadalomban. Ha a nyelvtudásuk az elkövetkező években, évtizedekben javulást mutatna, a hatásukra a fiatalabb generációknak „jó példát mutatva” javulna a nyelvtanulási motiváció az összes többi korosztályban is. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a magas szintű nyelvtudás az érintett korosztály részéről azzal az előnnyel is járna, hogy a (néhány esetben még iskoláskorú) gyerekeik vagy éppen unokáik nyelvtanulásának kérdésében felelős döntést tudnának hozni, ha több idegen nyelv tanulásának lehetősége közül kellene választaniuk, valamint az elsődleges szocializáció során az idegennyelv-tudás, mint kulcskompetencia elsajátítása követendő példává válhat. Ezek által a nyelvtudási mutató, ahogy az elérhető és a jövendőbeli oktatási programok minősége is pozitív változáson tudna átmenni. Ha ezen a szinten megkezdődnének a változások, a nyelvtudással együtt az általános műveltség színvonala is emelkedne, ami más kultúrák mélyebb ismeretét jelentené, ezáltal nyitást azok felé. Ez utóbbival vissza lehetne szorítani a magyar mentalitásra leginkább jellemző xenofóbiát és a rasszizmust is. Ennek hatására a társadalmon belüli széthúzás is enyhülne, ezáltal a gazdasági, a politikai és a nemzetközi kapcsolatok szintje is javuló tendenciát mutatna. Ha ezek megtörténnének, könnyebben megoldhatóvá válna a külföldi utazások és- tanulmányok folytatásának kérdése is, sőt ez EU-s elvárásoknak megfelelően szert lehetne tenni a magyaron kívül két idegen nyelv ismeretére is.

 

AZ 50+-OSOK NYELVTANULÁSI LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON

 

Magyarország számos lemaradása ellenére is némi aktivitás mutat a meglévő nyelvtanulási igények kielégítésére, és néhány intézmény külön ún. senior nyelvtanfolyamokat is hirdet, kifejezetten a korukból adódó nyelvi szükségleteiket figyelembe véve.

Általánosságban beszélve a nyelvtanulási lehetőségekről, említhetjük a munkahelyeket, a nyelviskolákat, a művelődési házakat és a nyelvi magántanárokat. A munkahelyi képzésekről már esett szó, amelyek során a munkáltató a szakképzési hozzájárulás terhére, ill. a felnőttképzési normatív támogatás keretein belül a fogyatékkal élők támogatására finanszírozhatja a dolgozói nyelvi továbbképzését, mellyel a dolgozók munkaköréhez szükséges nyelvismeretet biztosítani tudja. A nyelviskolák körében eddig általánosan elérhetőek voltak a különböző szintű és hosszúságú nyelvtanfolyamok, de újdonságként már megjelentek az 50+-osok számára elérhető külön, lassított ütemtervű tanfolyamok. A művelődési házak is hasonló kurzusokat tartanak, de azok általában a nyugdíjasok számára szólnak, így több tanulót is kizárva, viszont általában olcsóbbak, mint a nyelviskolai kurzusok. A magántanárok szerepe már a közoktatásban elkezdődik, ugyanis ők jelentik azt az „árnyékiskolát”, ahol a diákok egyénre szabva tanulhatják meg azt, amit napközben az iskolákban nem tudnak. Felnőttkorban az ilyen tanárok szerepe annyiban módosul, hogy a tanuló már felnőttként, önirányító személyiségként jelenik meg az órákon, és képes teljesen megfogalmazni képzési és haladási igényeit. A hátrányuk igazán abban nyilvánul meg, hogy a tanítási hatékonyságuk nem igazán mérhető (kivételt képezhetnek esetükben a felmutatott referenciák).

Ezeknek az oktatási formáknak és az azoknak helyszínt biztosító intézményeknek az előnyei közé tartozik az, hogy nélkülözik a közoktatásban használt poroszos oktatást, és előzetes igényfelmérés során tájékozódnak a tanulók nyelvi előképzettségét és további céljait illetően.

Az intézményi szintű nyelvoktatási formán kívül mindenképpen szükséges megemlíteni az informális tanulást is. Ez a tanulási forma általánosan elérhető, köszönhetően a nyelvtanuláshoz szükséges könyvek, a TV csatornák, az internetes- és multimédiás anyagok széles palettájának.

Magyarországon az időskori tanulásnak nem igazán alakult ki kultúrája, éppen ezért tekinthető fontosnak, hogy néhány nyelviskola felvette a képzési palettájára a senior tanfolyamokat, viszont, ismerve az ageizmus „uralmát”, felmerülhet a kérdés, hogy a célközönség nem érzi-e a korát tekintve diszkriminatívnak ezeket a képzéseket?

Az is lényeges szempont, ahogy már említve volt, hogy ilyen hirtelen növekvő átlagéletkorra a világ életében még nem volt példa, így az idősödő generációk számára az 50-es és 60-as éveik a munkavállalással töltött évek végét, és a nyugállományba vonulást jelenti. Így ha most, 50 év felett kezdenek bele egy vagy netán több ilyen kurzusba, hogy a munkájuk vagy a magánéletük során megtérül-e az ezekbe a képzésekbe fektetett idő és energia, akár a munkáltatóról, akár a magánszemélyről van szó? Azt is figyelembe kell venni, hogy ezeknek a korosztályoknak a családi háttere is nagyon változatos: többen még kiskorú gyermekeket nevelnek, még többen fiatal felnőtt korú gyerekeikkel még mindig együtt élnek, vagy azok most repülnek ki a családi fészekből, és mellettük még az idős szüleikről is többen gondoskodnak, valamint a háztartások vezetése is komoly munkát jelent.

A nyelvtanulási lehetőségeket kínáló intézmények közül külön figyelmet érdemelnek azok a nyelviskolák, ahol senior tanfolyamokat hirdetnek. Egy kisebb internetes kutatást végeztem ebben a témában, és az egész országot lefedve kerestem ilyen kurzusokat indító iskolákat. A http://nyelvoktatas.lap.hu/ internetes portálon az ország valamennyi nyelviskolája megtalálható, és ezek között találtam rá az alábbi nyelviskolákra: Katedra Nyelviskola (az ország legtöbb nagyvárosában és megyeszékhelyén megtalálható), Big Ben Nyelviskola (Budapesten), Nyelvcontakt (Pécsett), Frankenberger Oktatási Központ (Kecskeméten), Manhattan Nyelvstúdió (Budapesten), Dover Nyelvi Centrum (a székhelye Budapesten van, de igény szerint az egész országban indítanak tanfolyamokat), és a Kerling Nyelvstúdió (Zalaegerszegen). A nyelviskolákon kívül érdemes még egy oktatásszervező céget is megemlíteni, a Bron-Y-Aur-t, amely külföldi senior tanfolyamok közvetítésével foglalkozik, és Budapesten is található irodájuk. Összegezve, az egész országot lefedő nyelviskola-hálózatok is megtalálhatók közöttük, és valamennyi nagyvárosban elérhetővé tették a senior nyelvtanfolyamokat.

 

KUTATÁS A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ 50 ÉV FELETTIEK NYELVTANULÁSI MOTIVÁCIÓIRÓL

 

A szakdolgozatom témáját érintő, kifejezetten a Magyarországon elő 50 év felettiek iskolarendszeren kívüli nyelvtanulási hátterét és motivációját vizsgáló kutatás eredményeit tartalmazó dokumentum jelenleg nem elérhető, így indokoltnak tartottam egy, a nyelvtanulási és nyelvtudási állapotra, folyamatban lévő tanulási folyamatokra és motivációra rákérdező, nem reprezentatív, gyakorlati és empirikus kutatást végezni a célcsoport néhány tagjával egy, általam összeállított, 21 kérdésből álló kérdőív igénybevételével. A kutatás végzése közben nem használtam fel hipotéziseket, inkább a kapcsolódó szakirodalom elemzése alapján egy feltáró vizsgálódást kívántam végezni, összehasonlítva a már publikált adatokat az általam nyertekkel. Bár a dolgozat címében utaltam az egész országot lefedő vizsgálódásra, a kutatásomban a Budapesten és Pest megyében élő 50 év felettieket volt alkalmam elérni, viszont ez egy megfelelő kiindulópont lehet akár egy későbbi országos felmérésre is, mivel ennek a témának a figyelemmel követése és eredményeinek közzététele segíthet a meglévő és a későbbi problémák feltárásában is, mivel mind a kettő sürgős megoldást kíván.

 

A kérdőívben feltett kérdések

 

A kérdőív összeállításánál a szakirodalom elemzése alapján azokra az információkra kívántam rákérdezni, amelyek ismeretében az idegennyelv-tudás és a motiváltság kérdését összefüggéseiben lehet vizsgálni a megkérdezettek életkora, lakóhelye és iskolai végzettsége alapján.

Így az első kérdés a válaszadó nemére, a második az életkorára, míg a harmadik és negyedik az illető lakóhelyére, míg az ötödik a legmagasabb iskolai végzettségre vonatkozott, mivel a korábbi vizsgálatok nyilvánosságra hozott adatai szerint az iskolázottság (Médián – Szénay, 2005:60), a tanulási motiváció és a lakóhely között korrelációt lehet felfedezni (Lannert et al, 2006:21).

A hatodik kérdésben az iránt érdeklődöm, hogy az illető esetleg beszél-e a magyaron kívül más nyelvet anyanyelvi szinten, és ha igen, melye(ke)t. Ezt azért tartottam érdemesnek megkérdezni, mivel több idegen nyelv ilyen szintű ismerete megkönnyítheti más, ismeretlen nyelvek tanulását, és a későbbi tanulási motivációt is befolyásolhatja.

A hetedik kérdés egyfajta kiindulási pontnak számít a nyelvtudást illetően, ugyanis a már említett történelmi okok miatt előfordulhat, hogy valaki egyáltalán nem tanult idegen nyelvet sem a közoktatásban, sem a felnőttképzésben. Az ezt követő kérdés pontosan arra kérdez rá, hogy az esetlegesen kimaradt nyelvtanulás mivel magyarázható.

A kilencedik kérdésben felsoroltam a közoktatásban és a felnőttképzésben is leginkább elterjedt hat idegen nyelvet (angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol), és a válaszadónak több válaszlehetőséggel be kellett jelölnie, melyeket tanulta ezek közül. Természetesen ezeken kívül az „Egyéb” variáció is megjelenik, mert egy ilyen kis mintában is előfordulhat, hogy valaki nem csak e nyelvek valamelyikét tanulta.

Az ezt követőben arra kérdezek rá, hogy a közoktatás és a felnőttképzés mely szegmensében zajlottak, ill. zajlanak jelenleg az illető nyelvtanulási folyamatai. Az otthoni, családi környezetben végbemenő tanulási folyamatok, ahogy már többször említésre került, nagy mértékben képesek befolyásolni a későbbi, felnőttkori tanulási motivációt és képességeket is, főleg, ha anyanyelvi szintre eljutott legalább két nyelvből. A közoktatás hasonlóan fontos színtere a nyelvtanulásnak, ami a már szintén említett történelmi tényekre visszavezethetően nem mindig voltak kedvezőek. A munkahelyi tanulás már nagyban eltér a közoktatásban eltöltött évekétől: a tanuló itt már felnőttként jelenik meg, aki már önirányító személyiséggel, más igényekkel és elvárásokkal felszerelkezve kapcsolódik be újra a tanulásba (Zrinszky, 2008:123), ezen kívül a tanárt és az oktatási metódust tekintve is különbségeket találunk. Az interneten és az e-learning segítségével történő tanulás a 21. század egyik rohamosan fejlődő „iparága”, bár a kihasználtsága még kívánnivalót hagy maga után, többek között a nyelvoktatás területén már igen sokan alkalmazzák mind a non-formális és informális tanulásban egyaránt. A lista végén természetesen itt is megtalálható az „Egyéb” variáció is.

A nyelvvizsga-bizonyítvány ma Magyarországon „egy életre szól”, ugyanis a bemutatott okmányok megszerzésük időpontjától függetlenül adnak képet az illető nyelvtudásának szintjéről, ami az Európai Unióban egyedülálló (Médián – Szénay, 2005:8). Emellett, tekintve a történelmi hátteret és a nyelvtanítás minőségbeli problémáit, érdemesnek tartottam megvizsgálni, hogy a nyelvvizsgák száma hogyan korrelál az iskolai végzettséggel és a lakóhellyel. Kitérek a nyelvvizsgák nyelvére, fokára, hogy általános vagy szakmai nyelven tették-e le, egy- vagy kétnyelvű (vagyis szerepelt-e benne közvetítés, ill. fordítás az adott nyelvről magyarra és fordítva), komplex vagy csak írásbeli és/vagy szóbeli, és végül a vizsga letételének időpontjára. Külön listát készítettem azoknak az okoknak a feltárására, amiért az illető esetleg nem rendelkezik a nyelvtudását igazoló okmánnyal, mint például a lehetőség (akár vizsgalehetőség, akár anyagi), vagy a bizonyítvány szükségességének hiánya, ill. a folyamatos kudarcélmények hatása, és végül az egyéb verzió is megtalálható.

Az ezt követő kérdésben („Jelenleg tanul valamilyen idegen nyelvet vagy nyelveket?”) és az ezt követő kettőben azt kívántam feltárni, hogy aki jelenleg tanulnak, konkrétan milyen motiváció hatására folytatják ezt a tevékenységet, és milyen képzési módban és milyen intézmény jóvoltából. A geronto-andragógia szempontjából vizsgálva igen fontos ez a kérdés, hiszen mindenképpen pozitívumként lehet elkönyvelni a jelenleg is folytatott idegen nyelvi tanulmányokat, és a hiánya igen komoly veszélyt jelenthet. Arra nem kérdeztem rá, hogy a nyelvin kívül részt vesznek-e más, akár formális vagy non-formális képzésben, mert bár azoknak része lehet az ilyen jellegű képzés, de ez esetben csak azt kívántam megvizsgálni, hogy csak nyelvet hányan tanulnak.

Azok, akik jelenleg nem tanulnak idegen nyelvet, az előző kettőt kihagyva a 15. kérdésnél folytathatták a kérdőív kitöltését, megindokolva, hogy jelenleg miért nem vesznek részt nyelvi képzésben. A felsorolt válaszlehetőségek (pl. anyagi, földrajzi korlátok) következtében a motiváció akár teljes megszűnését is jelentheti, és ezeknek a problémáknak a megoldására nagy változtatásokra lenne szükség, például a finanszírozási rendszer átalakításával, a távoktatás és e-learning népszerűsítésével és a nyelvtudás fontosságának népszerűsítésével és az ageizmus felszámolásával. Fontos tényező azonban még az iskolai végzettség a meglévő idegennyelvtudás szintje.

A „Később tanulna idegen nyelve(ke)t?” kérdésre adott válaszok alapján érdekes összefüggéseket lehetne találni a korábbi tanulási folyamatok és a nyelvvizsgák számának összevetésével, valamint ez a motivációs vizsgálat bizonyos alapot biztosíthatna egy új foglalkoztatáspolitikai irányelv kidolgozásához, melyben az 50+-osok idegen nyelvi képzésének fontosságát kihangsúlyozná, ezzel megadva vagy megújítva a motivációt. Az ezt követő kérdésre, az „A későbbiekben kíván nyelvvizsgát szerezni?” ugyanez értendő, míg az azutáni „Hogyan látja, mennyire jelenik meg a mindennapokban az 50 év felettiek nyelvtanulásra buzdítása (például szórólapokon, médiában, közéletben, stb.)?” a már említett irányelv létrejöttének szükségességét jelző kérdés.

Az utolsó előtti két kérdés az 50+-osok számára létrehozott ún. senior nyelvtanfolyamok ismertségére és azok elnevezéséhez kapcsolódó véleményekre vonatkozik. Ez azért lényeges, mert egyrészt megfigyelésre érdemes az a tény, hogy hányan szereztek tudomást ezekről a képzésekről, másrészt „érzékenység” kapcsolódhat a korukhoz, és bizonyos aspektusban a kor szerinti esetleges negatív megkülönböztetést (ageizmus) is kiolvashatnak ezeknek a tanfolyamoknak az elnevezéséből.

Végül az utolsó kérdés a megkérdezettek fizikai aktivitására kérdez rá­. A testmozgás fontos része a fizikai és mentális képességek szinten tartása, ill. javítása érdekében, ezáltal hozzájárul a tanulási attitűdhöz és motivációhoz is (Sz. Molnár, 2005:39).

 

A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE

 

A kutatást megelőző szakirodalmi áttekintés során arról a kiindulási pontról kellett az elemzést megkezdeni, hogy az érintett korosztályok nyelvi képzettsége a magyar társadalmon belül kifejezetten alacsony, és az esetek többségében az orosz nyelvre korlátozódik (Lannert et al, 2006:6). Ennek kissé ellentmond az általam vizsgált minta, ugyanis a részt vevő 55, 50 év feletti megkérdezett közül csupán 2 fő nem tanult idegen nyelvet eddig, a többi viszont legalább egy oktatásában részesült, és közel fele pedig nyelvvizsgával is rendelkezik, ami egy bizonyos szintű, a Közös Európai Nyelvi Referenciakeretnek megfelelő tudást feltételez. Ráadásul az orosz nyelv mellett még további hat idegen nyelv (angol, francia, latin, német, olasz, spanyol és szerb-horvát) is megjelenik mint a formális, non-formális és informális tanulás során már elsajátított vagy folyamatban lévő nyelv. Bár az sem kizárható, hogy a minta kis száma és a véletlenszerű kiválasztás során éppen olyan válaszadókat találtam, akik az idegen nyelveket tekintve magasan kvalifikáltak, ezáltal pozitív irányba tolva az értékelést.

A kutatás kiértékelése során egyértelműen kiderült, hogy a nyelvtanulási motiváció szoros összefüggést mutat az iskolai végzettséggel, az előzetes idegen nyelvi tanulmányokkal és nyelvvizsgákkal, a munkakörülményekkel, a családi állapottal, a lakóhellyel, és az életkorral is. Ezek a tényezők külön-külön, de együttesen is nagyon erős hatással lehetnek a tanulási kedvre és a későbbi tanulmányi kilátásokra is.

Az iskolai végzettség befolyásoló ereje mindig is nyilvánvaló volt, hiszen a tanult nyelvek száma, valamint a nyelvoktatási és –tanulási módszer elavultsága miatti kudarcok, vagy a mindezek ellenére elért sikerélmények döntőek a közoktatásbeli és az azon kívüli tanulás megítélésében. A munkahelyek által kötelezően előírt vagy felajánlott tanulási lehetőségek kihasználtsága is ezekkel mutat összefüggést, valamint már az adott munkakörhöz szükséges ismeretek hiányos vagy megfelelő készlete. Itt fontos még megjegyezni, hogy a munkahely megtartása szempontjából a nyelvtudás szerepe kiemelkedő, mivel a mai piaci viszonyok jelentős mértékben megkövetelik legalább egy idegen nyelv társalgási szintű ismeretét, kortól és sokszor munkakörtől függetlenül is. A munkahelyen kívül a családdal és a háztartással töltött idő is lecsökkentheti a nyelvtanulásba történő energia-befektetést, mivel néhány válaszadó még kiskorú vagy fiatal felnőtt tanuló gyerekének eltartásáért is felelős, a háztartásban végzett munka nagy valószínűséggel leginkább a nőket terheli, ami okozhatja a vizsgált nők körében az alacsony számú jelenlegi nyelvtanulást. A lakóhely szerepe az elérhető nyelvtanulási lehetőségek miatt élvez kiemelkedő szerepet, mivel Budapesten és Pest megyében érhető el országosan a legtöbb idegen nyelvi tanulási lehetőség (Dr. Matheidesz et al, 2006:81), a kutatásból mégis az derült ki, hogy a Pest megyében élők kevesebb nyelvet tanultak és tanulnak jelenleg is. Az életkor, mint ahogy már többször említésre került, és a dolgozat is erre épül, a legfontosabb szerepet tölti be nem csak a nyelvek, hanem minden egyéb témakör tanulásában is. Magyarországon az időskor már a leépülésről, a betegségekről, „az élet végéről” szól, miközben a tanulási képességek még mindig alkalmasak a kultiválásra (Sz. Molnár, 2005:73). A tanuláshoz kapcsolódóan a szellemi aktivitás szorosan összefügg a fizikai aktivitással és állapottal is, ami Magyarországon drámai állapotokat mutat, viszont a megkérdezettek közül minimális arányban fordultak elő azok, akik nem végeznek valamilyen testmozgást.

Összegezve, az általam vizsgált 50+-osok az idegen nyelvi képzettség szempontjából előnyös helyzetben vannak, mivel két fő kivételével mindannyian részesültek nyelvoktatásban, nagyjából a felük rendelkezik nyelvvizsgával, és közel a harmaduk jelenleg is tanul non-formális vagy informális úton. De mivel ez egy kis minta, ezek a tevékenységek nem jelentik azt, hogy az egész magyar társadalomra érvényesek, és annak érdekében, hogy ezek a magatartások általánossá váljanak, a geronto-andragógiának jelentős szerepet kell vállalnia.

 

A GERONTO-ANDRAGÓGIA LEHETŐSÉGEI A NYELVTANULÁS ELŐSEGÍTÉSÉBEN

 

Bár a geronto-andragógia Magyarországon még gyerekcipőben jár, a fejlesztése és széles körű kiterjesztése az egyre idősödő generációk tömegének növekedése miatt sürgősnek tekinthető.

Oktatáspolitikai szinten is külön kellene kezelni az 50+-osok folyamatos képzését, mivel korukból és életkörülményeikből adódóan a gyerekekkel szemben más képzési igényekkel rendelkeznek mind a tartalom, mind az oktatás módszertanát illetően. A nyelvtanulási motiváció serkentése elősegíthető a különböző oktatási módszerekkel kidolgozott tanulási lehetőségek bevezetésével, mint amilyen a kommunikatív és az interkulturális szemléletű nyelvoktatás (Molnár, 2001:11, 13-14). Az előbbi a közoktatásban a leggyakrabban alkalmazott passzív, a verbális kommunikációra épülő poroszos (tanárközpontúság, diákok elnyomása) metódussal ellentétben ez a non-verbalitást is alkalmazva, a nyelvtanra kevesebb, de annál magasabb minőségű hangsúlyt fektetve, és leginkább a gyakorlatban való jó használatra tanítja meg a nyelvtanulókat. Utóbbi a nyelv esetleges rossz rögzülésének elkerülése érdekében az anyanyelvi beszélőkkel folytatott kommunikációt részesíti előnyben, ezáltal valódi, életszerű szituációkat és interakciókat generálva, amely az interkulturális kompetenciát is fejleszti. Ezek mellett a képzések a megfelelő információs csatornákon, és megfelelő mennyiségben történő reklámozásával, mint például a rádióban és a televízióban. A média szerepe ezeken túl is meghatározó, mivel az idősebb generációkat az esetek többségében elesettnek, autonómiájukat vesztettnek és feleslegesnek állítja be, ami a társadalom véleményét formálva negatív státuszba szorítja őket. Fontos lenne tehát az ilyen típusú médiaanyagok visszaszorítása, melyek alaptalan előítéleteket generálnak az idősekkel szemben, és redukálják a seniorok tanulási motivációját is.

Mivel néhány gondolat erejéig megjelentek a földrajzi korlátok a tanulás végzésének hiányának gátjaként, a távoktatás, az e-learning és ezek keveredése, a blended learning (vegyes/kevert tanulás) mint a manapság a tanuláshoz legkönnyebben elvezető utak jelenhetnének meg. Ennek megvalósításához viszont elengedhetetlen az informatikai háttér – eszközök és módszerek, tudás – fejlesztése felhasználói és szolgáltatói oldalról egyaránt.

A képzések financiális kéréseiben az állam szerepe döntő. A képzési támogatások jobb elosztása vagy több anyagi segítség bevonása, és ezek által a felnőttképzési és a szakképzési törvény finanszírozási paragrafusainak módosítása is esedékes. Egy másik út lehetne a magyar átlagkeresetek növelése. Lehetőség van még további nyitásra az EU felé, hogy több, és az idősebb generációknak jobban elérhető pályázatokkal ne a családi körülmények határozzák meg, hogy ki tud külföldre menni. Hasonlóan felelős döntést kell hozni az informális nyelvtanulás segítése érdekében is, mint például az idegen nyelvi tévéadások szinkronizálása helyett azok magyar nyelvű feliratokkal történő ellátása, és hasonlóan eljárva a Magyarországon fogható idegen nyelvű csatornákkal is, ezzel elősegítve az aktív és beszédközpontú nyelvtanulást. Mivel a magyar emberek általános egészségi állapota rendkívül rossz állapotban van, az egészséges életmódra nevelést meg kell kezdeni prevencióként a gyerekeknél, és utólagos állapotjavításként az idősebb korosztályokban. Ez utóbbi azért is fontos, mert a nyugdíjkorhatár emelésével megnő a munkaerő-piacon töltött évek száma, ami nem megfelelő egészségügyi kondíciók mellett nehezen kerülhet megvalósításra. Emellett a nyugdíjas éveiket töltők élete szinte kizárólag a betegségekről szólj, pedig fontos lenne más, értelmes tartalmakkal megtölteni az idősek mindennapjait. Ehhez kapcsolódóan a vizsgált korosztályok társasági életének fellendülése is kívánatos, ezért szükséges egy átfogó egészségügyi, életvezetési és szociális reform is. Ezen a tényezőknek a javulásával párhuzamosan a tanulással kapcsolatos beidegződések is gyökeres változáson esnének át a társadalom egészét tekintve, ezáltal a tanulási motiváció erősödését segítve.

Az 50+-osok nyelvtanulását segítendő, a közeljövőben nagy érdeklődésre és az által felvevő piacra tarthat számot egy, kifejezetten 50 év felettiek számára létrehozott nyelviskola és –hálózat. Mivel az egész intézményrendszer kifejezetten az ő igényeik számára lenne kifejlesztve, nem keverednének más tanfolyamokkal, így oktatásmódszertanát, emberi-erőforrás rendszerét, felszereltségét és légkörét tekintve kizárólag az ő hatékony nyelvtanulási előrejutásuk érdekében működne.

 

ÖSSZEGZÉS

 

Az egyre jobban globalizálódó világ történelmében egy, eddig át nem élt probléma ütötte fel a fejét: a javuló életminőség és a modern technológia gyors fejlődése ellenére csökkenő tendenciát mutat a gyerekszületések száma, ezáltal döntő többségbe kerültek az idősek a fiatalabb generációkkal szemben. Régebben az időseket megbecsülték gazdag élettapasztalatukért és a családot összetartó erejükért, manapság azonban ez nagyon ritkán fordul elő, többek között a hagyományos családmodell válsága miatt. Ennek tulajdonítható az, hogy a generációk együtt élése már nem magától értetődő állapot, hanem leginkább kényszer, mivel az individualizmus nagyon felerősödött, ami viszont az elmagányosodást idézi elő, és ez az idős korosztályoknál hatalmas problémákat okoz.

Az egyre inkább elöregedő társadalmakban az idősebb generációk a születésszám folyamatos csökkenése és a javuló életminőség általi magas átlagéletkor miatt egyre nagyobb tömeget alkotnak, és utánpótlás híján kénytelenek tovább maradni a munkaerő-piacon, hogy az ország gazdaságát fenn lehessen tartani. Ám mivel a mai piacgazdaság állandó változásnak van kitéve, a munkavállalók is kénytelenek ezekhez alkalmazkodni annak érdekében, hogy az állásukat megtartsák, így nélkülözhetetlen az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning - LLL) bevezetése és művelése a mindennapi élet részeként. A globalizáció és a folyamatos változások egyik fő alappillére a multikulturalizmus, ami által felértékelődött és szükséges az idegennyelv-tudás, legyen szó a munka világáról vagy a magánéletről. Sajnálatos módon az 50+-osok a közoktatásban végzett tanulmányaik során különböző történelmi okokból kifolyólag szinte kizárólag oroszul tanultak, és csak néhányan jutottak hozzá további piacképes nyelvek elsajátításának lehetőségéhez, mint például az angol vagy a német nyelv. A nyelvi kínálat szűkösségét az oktatás színvonala és metódusa sem javította: a nagyszámú beiskoláztatott gyerek mellé nem mindig volt biztosítható elegendő mennyiségű és megfelelő képzettséggel rendelkező nyelvtanár, valamint az idegen nyelv és az oktatási rendszer, mint hatalomgyakorló és elnyomó rendszer tovább nehezítette a használható nyelvtudás elérését. Így az élethosszig tartó tanulás jegyében az ő oktatásukba kell rengeteg energiát fektetni, különös tekintettel az idegen nyelvi át- és továbbképzésükbe, hogy a képzettségük megfelelő legyen a munkaerő-piaci elvárásoknak, elkerülve, ill. csökkentve a manapság is jellemző nagyarányú munkanélküliséget. Ezt megelőzendő, mindenképpen a hatékony kommunikációs csatornákon szükséges a nyelvtudás hasznosságáról való meggyőzés szerepe, és az által a tanulási motiváció erősítése is.

A mai Magyarországon már felismerni látszik ez az elvárás rendszer, így a nyelvi magántanárok mellett a művelődési házak, továbbképző központok valamint számos nyelviskola jött létre a nyelvi képzések gazdag tárházával, és kifejezetten a vizsgált célcsoportok számára ún. senior tanfolyamok is megjelentek a képzési palettán. Ám magyar viszonylatokban ezek a képzések túl sok, a legtöbb esetben vállalhatatlan terheléseket jelentenek mind anyagi, mind időbeli és tanulási készségek szempontjából. Problémát jelent még az is, hogy az iskolák reklámozási stratégiái nem elég hatékonyak, és nem kellő mennyiségben jutnak el a célközönséghez a róluk szóló információk. A változást a lehetőségek elérésének jobbá tételében szükséges megkezdeni, így az iskolák és a senior képzések számának növelésével, jobb oktatás-módszertani kidolgozottságával (távoktatás, e-learning és a blended learning fejlesztésével), hogy az ország elmaradottabb vagy ritkábban lakta térségeiben is elérhetővé váljanak, valamint a tanfolyami díjak a magyar átlagkeresetekhez való igazításával és a jobb marketingstratégia létrehozásával. Ha ezeknek a nyelvtanulási lehetőségeknek a társadalmi igénynek megfelelő javulása megvalósulna, nagyban javítani lehetne a nyelvtanulási motivációt az idősebb korosztályoknál.

A téma továbbgondolásánál felmerült ötlettől vezérelve, tekintve a vizsgált korosztály nagy arányát a társadalomban, a későbbiekben nagy felvevőpiacra számíthatnak az olyan nyelviskolák, amik kifejezetten az 50 év felettiek számára lennének kialakítva, ezért érdemes megfontolni ezek megalapítását - a későbbiekben magam is ezen a területen kívánok majd dolgozni.

A nyelvoktató programok elérhetőségi korlátjai mellett napjainkban majdnem mindenhol találkozhatunk a kor szerinti hátrányos megkülönböztetéssel, az ageizmussal, ami az idősebb korosztályokat nagyban érinti. Ennek a manapság tapasztalható erősödését is arra lehet visszavezetni, hogy a fogyasztói társadalom alapelveit követve a fiatalságon és a gyorsaságon alapuló állandó megújulás világképe nem egyeztethető össze a társadalomban magukat nagy arányban képviselő idősek nagyban eltérő igényeikkel és normáival. Mivel ez utóbbi jelenségre még nem volt példa az emberiség történetében, még nem történt érdemi változtatás annak érdekében, hogy az igényeknek megfelelő megoldás szülessen rá, de már a piac kezdi felismeri ennek a tömegnek a nagy felvevő erejét. Ezen túl az ageizmus, legyen szó annak verbális, gazdasági vagy munkahelyi változatáról, mindenfajta indokoltságot nélkülözve van jelen a társadalomban (Jászberényi, 2009:57-58).

Mindezeken túl a magyar egészségügyi mutatók tragikusan rossz jellemzőinek javítása nélkül nem megvalósítható egy új oktatáspolitikai reform, mivel az egészségügyi problémák mindig előnyt élveznek a tanulással szemben. Ezért állami szintű beavatkozás szükséges ennek a javítására is, mint például az egészségre nevelés megkezdése már gyerekkorban, valamint az időskorban is javító és prevenciós folyamatok kialakítása is. Ha ez is megvalósul, valószínűsíthetően nőni fog a tanulási motiváció, és azáltal az idegen nyelvek felé történő nyitás is.

A szakdolgozat részeként egy 55 fő bevonásával végzett kutatás igazolja, hogy az 50+-osok körében igen is folytathatóak idegen nyelvi tanulmányok. Pozitív eredmény eléréséhez viszont célszerű feltárni és figyelembe venni, mint tanulást befolyásoló tényezőket az iskolai, és azon belül is az idegen nyelvi végzettséget, a lakóhelyi- és, munkakörülményeket, a családi állapotot és a fizikai aktivitást is. A nyelvi képzettség szintjének növeléséhez, a nyelvtanulás motivációjának erősítéséhez mindenképpen szükséges a geronto-andragógia fejlesztése és szélesebb körű megismertetése is, mivel hosszú távon ennek művelésével lehet állami és társadalmi szinten fejlődést elérni.

 

IRODALOMJEGYZÉK

 

Könyvek:

 

       Bárdos Jenő (1997) A nyelvtanítás története és a módszerfogalom tartalma. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém. 32-75.

       Bereczkei Tamás (2003) Evolúciós pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest. 425-426.

       Dabi István (1995) A nyelvekről-nyelvtanulásról… és még valami. Budapest. 35, 37, 38, 42.

http://mek.oszk.hu/06400/06433/06433.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2010. január 11.

       Dálnoki-Fésűs András (1993) Nyelvtanítás – nyelvtanulás. Módszertani kézikönyv. Relaxa Magyar – Német Innovációs Kft. Budapest. 3-23.

       Horváth Cz. László (szerk.) (2006) Idősebb munkavállalókkal kapcsolatos politikák. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 26-28., 88-123.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/2006pdf/18_domokos.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. december 9.

       Jászberényi József (2009) Az aktív időskor lehetőségei Magyarországon (Bevezetés a geronto-andragógiába). PrintXBudavár Zrt., Budapest. 13., 57-58., 100.

       Dr. Koltai Dénes, Lada László (szerk.) (2006) Az andragógia korszerű módszereiről és eszközeiről. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 9-14., 81-83., 122-123.,143-156.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/fktanulmanyok/andragogia.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. november 17.

       Lannert Judit et al (2006) A felnőttek digitális írás- és idegennyelv-tudása. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 5-83.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/2006pdf/07_lannert.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. november 18.

       Dr. Matheidesz Mária et al (2006) Általánosan elérhető nyelvoktató programok Magyarországon. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 28-36.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/2006pdf/08_mateidesz.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. november 18.

       Medgyes Péter (1995) A kommunikatív nyelvoktatás. Eötvös József Kiadó, Budapest. 9-38., 75-77.

       Médián - Szénay Márta (2005) Az idegennyelv-ismeret. Jelentés az országos nyelvtudás-felmérés kvantitatív szakaszáról. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 7-99.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/2005pdf/19median.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. november 18.

       Molnár Andrea (2001) Idegennyelv-tanítás – másképpen (?). Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 11., 14., 39.

       N. Kollár Katalin – Szabó Éva (szerk.) (2004) Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest. 169-191.

       Öveges Enikő (szerk.) (2008) Beszéljünk nyelveket! Wendover Oktatási és Tanácsadó Kft., Budapest. 44-45., 56., 81-82.

       Polónyi István (2002) Az oktatás gazdaságtana. Osiris Kiadó, Budapest.

http://www.tankonyvtar.hu/gazdasagtudomany/oktatas-gazdasagtana-080904-31#d4e2130

Letöltés ideje: 2010. március 28.

       Romsics Ignác (2005) Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest. 324-325., 361.

       Schirrmacher, Frank (2007) A Matuzsálem összeesküvés. Scolar kiadó, Budapest. 9-194.

       Sz. Molnár Anna (2005) Az idős felnőtt rétegek (45 év felettiek) felnőttképzési igényei és képzési lehetőségei. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 5-121.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/2005pdf/15szmolnar.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. december 11.

       Sz. Tóth János (2006) Európai kihívások – magyar lehetőségek. A felnőttkori tanulás jövőképének körvonalai. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 9-168.

https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003-2007/fktanulmanyok/eu_kihivasok.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. november 17.

       Vágó Irén (szerk.) (2007) Fókuszban a nyelvtanulás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 10-71.

       Zrinszky László (2008) A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába. Budapest, Okker Kiadó. 27-31., 123., 150.

 

Cikkek, tanulmányok:

 

         Életszínvonal- és Munkaügystatisztikai Főosztály Munkaügy-statisztikai Osztály: A munkaerőpiac változásai Magyarországon 1998-2007 (2008) Statisztikai Tükör, II. évfolyam, 2008/49. 1.

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/mpiacal9807.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. december 9.

         Fazekas Ágnes: Sosem késő nyelvet tanulni (2010) Korhatár, V. évfolyam, 2010/3. 20.

         Kempf Zita: Tenni kicsit másokért (2008) Nők Lapja Évszakok, X. évfolyam, 2008/3. 140.

         Kovács Gábor: A nyelvtanulás pszichológiája (2008) Előadássorozat az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, 2008. október 29., november 5., november 12. Budapest. 1-2.

http://www.oik.hu/meghivok/2008/20081029_nyelvtanulas/A%20nyelvtanul%E1s%20pszichol%F3gi%E1ja%20-%20%D6sszefoglal%E1s.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2010. február 24.

         Központi Statisztikai Hivatal (2004) Az élethosszig tartó tanulás - Lifelong Learning. 7-46.

http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/lifelong_learning.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. december 9.

         Lemieux, Andrè – Martinez, Mariano Sanchez: Gerontagogy beyond words: A reality (2000) Educational Gerontology, 2000/26. 475–498.

http://hera.ugr.es/doi/14999973.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2009. október 10.

         Matalin Dóra: 10 év múlva az idősek országa leszünk.

http://nol.hu/lap/mo/20100227-tiz_ev_mulva_az_idosek_orszaga_leszunk

Letöltés utolsó ideje: 2010. február 27.

         Merriam, Sharan B. (2001) Andragogy and Self-Directed Learning: Pillars of Adult Learning Theory. New Directions For Adult And Continuing Education, 2001/89. 1-12.

http://www.fsu.edu/~elps/ae/download/ade5385/Merriam.pdf               

Letöltés utolsó ideje: 2009. október 10.

         dr. Petrétei József (Szerk. eln.) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról (2009) Magyar Közlöny, 2009/73. 17089.

http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK09073.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2010. március 20.

         Szaszkó Rita: Felnőtt nyelvtanulók motivációja és interkulturális találkozásai (2007) Iskolakultúra, 2007/4. 138-144.

http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2007/2007-4.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2010. március 1.

         Szaszkó Rita – Csizér Kata A felnőtt magyar nyelvtanulók interkulturális találkozásainak és angol nyelvtanulási motivációjának összefüggése: egy strukturális modell tanulságai. 1-12.

http://www.nytud.hu/alknyelvdok07/proceedings07/Szaszko-Csizer.pdf

Letöltés utolsó ideje: 2010. március 1.

         Sz. Molnár Anna: Tanulás idős korban

http://www.europeanhouse.hu/h/kepezze/download/29szmolnarbp.ppt

Letöltés utolsó ideje: 2010. február 20.

 

Egyéb (internetes) források:

 

         Barta Zsolt: Munka és tanulás 50 felett.

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/orszagos-foglalkoztatasi-alap/munka-es-tanulas-50-ev-felett-155399

Letöltés utolsó ideje: 2010. január 20.

         Evergreen nyelvtanfolyam

http://www.dover.hu/info-evergreen_nyelvtanfolyam@1

Letöltés utolsó ideje: 2010. március 25.

         Kétnyelvű iskolák, óvodák.

http://ketnyelvu.lap.hu/#b19338231

Letöltés utolsó ideje: 2010. március 25.

         Molnár Ágnes: Tippek a nyelvtanuláshoz.

http://www.pszichologia.hu/cikk/cikk.phtml?id=27

Letöltés utolsó ideje: 2010. február 27.

         Milyen nyelvet tanuljak?

http://74.125.77.132/search?q=cache:2diXFg8B6osJ:www.felvi.hu/hallgatoknak/hetkoznapok/tanulas/milyen_nyelvet_tanuljak+felvi+jap%C3%A1n+nyelv&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Letöltés utolsó ideje: 2010. április 2.

         http://nyelvoktatas.lap.hu/

Letöltés utolsó ideje: 2010. március 29.

         Nyelviskolák Szakmai Egyesülete

http://www.nyelviskola.hu/cgi-bin/nyelviskola/index.cgi

Letöltés utolsó ideje: 2010. február 23.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.