Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy Kitti: Őszi Rózsa Nyugdíjas Klub bemutatása

2012.05.25

Interjú a Klub vezetőjével, Nádas Emilné Katika nénivel

 
Hány éves múltra tekint vissza az Őszi Rózsa Nyugdíjas Klub működése?
Jövőre lesz 25 éves a Klub.
 
Ön szerint mi az alapvető funkciója, feladata a Klubnak? Miért jött létre ez a közösség? Mit szeretne nyújtani az idős embereknek?
Az alapvető feladatunk, hogy egy kisebb embercsoport számára, kellemes napokat szerezzünk és együtt legyünk. Nagyon fontosnak tartom a társas kapcsolatokat, a közösségi élményt, egy közösséghez, csoporthoz tartozás élményét, pláne ilyen idős korban, amikor is az ember hajlamos magába fordulni, s inkább a magányt választani. Ez sajnos sokszor az érdeklődés beszűkülésével jár, s ezt akadályozza meg ez a közösség, amely igyekszik az idősebb korosztálynak változatos programokat nyújtani. A különféle programok között egyaránt megtalálhatóak ismeretátadó és szórakoztató, kikapcsolódást segítő programok is, melyek kellemes időtöltést biztosítanak a nyugdíjasok számára. Nagyon fontos megemlíteni azt is, hogy mi az összejöveteleinken kívül is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot egymással. Tehát elmondható, hogy nagyon jó az összetartó erő a nyugdíjas klubban.
A klub
Mely intézmény ad helyet a Klub összejöveteleinek?
Az összejöveteleink a községi művelődési ház úgynevezett kistermében vannak, minden héten hétfőn, 14:00-16:30 óra között.
 
Hány főt számlál a közösség?
A Klub létszáma 88 fő. Az igazán aktív tagok száma: 50 fő!
 
A csoport összetétele mennyire heterogén, illetve homogén, ha az életkori, nemi és műveltségbeli sajátosságokat tekintjük?
A közösségben a 88 főből, csupán 10-15 férfit találunk. Mindössze 6-7 házaspár van, s a nagy többség az özvegy idős asszonyokból áll. Tehát ha a nemek szerinti megoszlást nézzük a csoporton belül, akkor megállapítható, hogy a nők vannak túlnyomó többségben.
Ha az életkor szerint nézzük a közösséget, akkor elmondható, hogy a Klubba általában 65 éves korban lépnek be a nyugdíjasok. Ezen felül szinte minden korosztály megtalálható, egészen a 90 éves korig.
Ha a műveltséget és ennek kapcsán a korábbi foglalkozásokat tekintjük, megállapítható, hogy nagyon vegyes a kép. A közösségünkben egyaránt megtalálhatóak az értelmiségiek és a kétkezű munkát végzettek is. Találunk szép számmal óvodai, iskolai pedagógusokat, köztisztviselőket, valamint háziasszonyokat is. Többnyire viszont elmondható, hogy a nyugdíjas csoport tagjainak nagy része nem csak háztartásbeli volt, hanem dolgozott. Azt még mindenképp elmondanám, hogy a bizonyos műveltségbeli különbségek a Klubbon belül semmissé válnak, hiszen itt minden ember egyenlő, semmiképp nem teszünk különbséget egyik és másik ember között.
 
Melyek a csoport jellemző tevékenységei? Milyen tevékenységekkel, programokkal töltik szívesen az időt?
A hétfői találkozások ne csak beszélgetéssel teljenek, hanem próbálom tartalmasabbá tenni egy-egy előadás meghallgatásával is. Ezeket elsősorban helyi előadók tartják. Itt megemlíteném elsősorban a nyugdíjas klub tagjait: Sziráki Sándor tanár úr Nagykörű történetéről, míg idős Barát József a tanyavilágról, a régebbi időszak életviteléről nyújt rendszeresen érdekes tudnivalókat. Ide sorolnám továbbá Németh Imre asztrológiával kapcsolatos előadásait, valamint a községi orvos, illetve védőnő egészségügyi előadásait, amelyek rendkívül hasznosak. Jogosan hívják Nagykörűt Magyarország cseresznyéskertjének, hiszen itt termesztjük a legnagyobb szemű és legropogósabb cseresznyét. Mivel szinte minden helyi lakos foglalkozik cseresznye, illetve egyéb gyümölcstermesztéssel előadást is szoktak tartani ilyen témákban, bár ezek ritkábban fordulnak elő. Persze a helyi előadókon kívül gyakran hív meg a Klub az önkormányzaton keresztül a környező településekből is előadókat, szakembereket. Gyakran szervezünk kézműves foglalkozásokat is a nyugdíjasok számára.
 
Azt sem szoktam elfelejteni, ha a községben új személy kerül vezetői pozícióba, például egy iskolaigazgató, plébános úr, esetleg orvos. Ilyenkor őt is meg szoktam hívni a Klubba, részben azért, hogy bemutassam, ha találkoznak vele az idősek, akkor tudják azt, hogy ki is ő. Másrészt az adott személy is érezze azt, hogy a község, szűkebb értelemben a nyugdíjas közösség is befogadta, szeretettel fogadja az ő jelenlétét.
Továbbá elmondható, hogy rendszeresen részt szoktunk venni bizonyos közösségi munkákban. Nem hiába mondják, hogy a „nyugdíjas a község jobb keze”, hiszen mindenben segítséget nyújtunk, amiben csak tudunk. E tevékenységek közé sorolnám például a település takarítását, amit a Föld napján szoktunk az általános iskolával közösen végezni. Továbbá itt említeném meg, hogy korábban rendszeresen sütöttünk kalácsot a Tájház felkérésére, valamint gyakran segítünk a Klub társainknak is, ha kell bizonyos munkákban pl.: szüretelésben, kerti munkálatokban.
 
Egész évben több rendezvényünk is szokott lenni bizonyos alkalmak kapcsán. Ilyen a nemzeti ünnep, nőnap, farsang, anyák napja, mivel ezek már nem igen vannak községi szinten megünnepelve, így ezeket mi rendszeresen tartjuk minden évben. A nyári időszakban említeném a Cseresznyefesztivált, amely minden évben július végén szokott Nagykörűben megrendezésre kerülni. Ezen a rendezvényen minden évben felszokott lépni az énekkarunk, illetve a színjátszó körünk, de ezenfelül, ha kell, bármiben segítünk a fesztivál ideje alatt pl. palacsinta sütés, ital kínálás…stb. Ősszel a művelődési ház szervez minden évben szüreti felvonulást, amelynek kapcsán mi, nyugdíjasok is rendszeres résztvevői vagyunk a programoknak. Mi névnapokat nem szoktunk tartani külön, csak egyet novemberben, ez a közös névnap. Ilyenkor mindenkit felköszöntünk. A Karácsony, nagyon családias, bensőséges hangulatban telik nálunk, ilyenkor mindenki kap ajándékot. Általában egy csomag kávét, vagy fél kilo szaloncukrot. Aki véletlenül nem tud eljönni a rendezvényre, annak elvisszük, tehát mindenkire próbálunk figyelni, hogy mindenki érezze azt, hogy fontos tagja ennek a közösségnek.
 
A tevékenységeink közé sorolnám továbbá a vendégfogadást, ugyanis több nyugdíjas klub fordult már meg községünkben, elsősorban a környező települések nyugdíjas közösségei. Ilyenkor általában mindenki tudja a feladatát, előzetes megbeszélések nélkül is, tehát egy összeszokott csapatmunka figyelhető meg egy-egy ilyen alkalommal. Ezt jól tükrözi például az is, hogy a közösségen belül rajtam kívül 5 csoportvezető van, akik az egyes területekért felelősek, így könnyebb a koordinálás és az ügyek, feladatok nyomon követése, átlátása. De nem csak hozzánk jönnek nyugdíjasok, hanem mi is el szoktunk látogatni más klubokhoz. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot például a rákóczifalvai és a dánszentmiklósi klubbal. Velük évente találkozunk. Tehát ezek felfoghatók kirándulásoknak is, de persze ezeken a látogatásokon kívül is szoktunk kirándulni évente többször. Ezek a kiruccanások általában egy naposak szoktak lenni. Tehát, próbálok arra odafigyelni, hogy minél színesebb, változatosabb és tartalmasabb programokat állítsunk össze a közösség tagjai számára.
 
Említette, hogy a Klubbon belül működik egy énekkar, s ezen felül, pedig egy másik művészeti csoport, egy színjátszó kör. Ezeket kérem, röviden mutassa be (mióta működnek, hány fővel, fellépések, elismerések)!
 
Igen, van egy énekkarunk, amely 18 fővel (6 férfi és 12 nő) körülbelül 5 éve működik. Vezetője a szintén nyugdíjas klubtag, Sziráki Sándorné Marika tanárnő. Hetente többször próbálnak, attól függően, hogy milyen eseményre készülnek, s ezen kívül hétfőnként, a csoport összejövetelein is gyakran dalra fakadnak. Általában minden községi és nyugdíjas klub által szervezett rendezvényen, illetve ünnepségen fellépnek, különböző dalcsokrokat előadva, vagy egyénileg, vagy esetleg az általános iskolás gyerekekkel együtt. Ide sorolnám azokat a fellépéseket is, amikor ellátogatunk egy-egy klubhoz. Ilyenkor többnyire kérni szokták a vendégfogadók, hogy együtt adjunk elő egy kis műsort, tehát itt is rendszeresen fel szokott lépni az énekkarunk.Klubtagok
 
A másik művészeti csoportunk, amit mindenképp kiemelnék, az a Pethes Ferenc Színjátszó Kör. Ez a csoport 6 éve alakult, és a vezetője a színész Barát Attila édesapja, a nyugdíjas id. Barát József, tehát valószínű, hogy öröklődött a művészi véna a családban. Az állandó tagok, szereplők száma 10 fő, de ehhez szinte minden darab bemutatásához szükség van statisztákra, akik szintén a nyugdíjas klubból kerülnek ki. Nagy segítségünkre van, a szintén művelődési házban működő bábszakkör vezetője, Kis Lajosné Évike. Ő sokat segít a darabok előkészületeiben, a kellékek és a ruhák, jelmezek beszerzésében.
Előadó
A színjátszó csoport többnyire régi falusi történeteket szokott előadni.  Minden évben részt szoktunk venni színjátszó találkozókon, valamint ősszel Adácson a háromnapos színjátszótáborban. A környező településekre is rendszeresen hívnak minket fellépni, többnyire falunapokra, Kőtelekre, Fegyvernekre, Tiszasűlyre, Besenyszögre, valamint a megyeszékhelyen, Szolnokon is vannak fellépéseink. Továbbá mint már az énekkarnál is említettem, egy-egy klubtalálkozó alkalmával is, ha van rá lehetőségünk, akkor fellépünk. Helyi, tehát községi szinten az előadásaink egyre inkább csak egy helyszínre összpontosulnak, mégpedig a művelődési házba. Az énekkarhoz hasonlóan alakulnak a színjátszó csoport próbái is. Általában hetente egyszer találkoznak, de ha készülnek valamilyen alkalomra, akkor viszont heti 2-3 alkalommal is próbálnak.
Jelentősebb elismerést ugyan nem kaptunk még eddig, hiszen nemigen veszünk részt versenyeken, de úgy gondolom, hogy ennek ellenére az évek során egyre több tapasztalatot szereztünk, és ez által egyre többet fejlődünk.
 
A csoport történetének melyek az eddig elért legkimagaslóbb eredményei?
2002-ben kaptunk a községi önkormányzat jóváhagyásával Nagykörűért kitüntetést. Ezt az elismerést nem pénzbeli juttatás, hanem oklevél formájában vehette át az Őszi Rózsa Nyugdíjas Klub. A másik nagyon komoly kitüntetésünk pedig a Szolnok Megyei Közművelődési díj volt. Ezt 2003-ban vehettük át, s ehhez kaptunk még 100 ezer forintot, mint már mondtam, a Kodály Kórustól. S nem utolsó sorban még egy elismerést emelnék ki, amely az énekkarunk tevékenységéhez kötődik. Ez 2006 szeptember1-jén Zagyvarékason, a VII. Vass Lajos Népzenei Találkozón bronz fokozatot értünk el.
 
Milyen módon történik a közösség működési költségeinek finanszírozása?
Először is tudni kell, hogy minden évben 1.200 forint tagdíjat szedünk be. Ezen kívül az önkormányzat költségvetésében 100 ezer forint van a részünkre elkülönítve. Korábban volt egy szolnoki támogatónk, aki szintén 100 ezer forinttal ajándékozott meg egy kitüntetés alkalmával bennünket. Ez a szolnoki Kodály kórus volt, aki miután 2003-ban átvettük a Szolnok Megyei Közművelődési Díjat, ajánlotta fel ezt a pénzösszeget a Klub számára.
Ezen kívül én még képviselő is voltam, 1990-től három választási cikluson keresztül. Nem túl sok, de szintén 100 ezer forint volt az éves tiszteletdíjam, amelyet a nyugdíjas klub közösségi céljainak támogatására fordítottam.
 
Hogyan jellemezné a Klub kapcsolatrendszerét? Milyen más intézményekkel, illetve közösségekkel tartják a kapcsolatot helyi szinten, illetve más településeken?
Helyi szinten, a község intézményei közül a művelődési házzal és az önkormányzattal tartjuk szorosabban a kapcsolatot. A helyi általános iskola és óvoda annyiban sorolható ide, hogy általában meghívnak az ünnepségeikre, s sok esetben együtt is szerepelünk a gyerekekkel. Egy évben egyszer ellátogatunk a nagykörűi Egyesített Szociális Intézménybe, ahol műsort adunk az otthon lakóinak, s ajándékokkal is kedveskedünk. Még esetleg a Tájházat lehetne megemlíteni, amely szintén gyakran biztosít helyszínt rendezvényeink számára. Itt helyben nem működik más klub, így itt nem beszélhetünk klubkapcsolatról.
Más településeket tekintve a klubok közül, csupán kettővel tartjuk szorosabban a kapcsolatot, de persze ezen kívül nagyon sok klubot látogatunk meg, illetve fogadunk. Ez a két klub, a dánszentmiklósi és a rákóczifalvai nyugdíjas közösség. A dánszentmiklósiakkal, mintegy 12 éve tartjuk a kapcsolatot. Ez a klub 45 fős. Évente szoktunk velük találkozni, egyik évben mi látogatunk el hozzájuk, s másik évben, pedig mi fogadjuk őket. A rákóczifalvai nyugdíjasokkal kb. 14 éve tartjuk a kapcsolatot. Ez a klub egy kicsivel nagyobb, mint a rákóczifalvai, mivel ez már 75 fős. Velük kétévente szoktunk találkozni, hasonlóképpen, mint az előző klub esetében, egyszer mi megyünk, a másik alkalommal, pedig ők jönnek.
 
  Úgy gondolom, hogy nagyon nagy hatással volt rám a nagykörűi Őszi Rózsa Nyugdíjas Klub. Látni azt, hogy ennyi kedves idős ember, hétről-hétre milyen nagy lelkesedéssel várja a hétfői klubtalálkozókat, amelyek erőt adnak nekik a szürke hétköznapok monotonitásának, valamint az esetleges időskori betegeskedések könnyebb elviseléséhez. Az ő kedvességük, közvetlenségük nagyon megragadt, és jó érzéssel töltött el. A későbbiekben, érzem, hogy biztosan találkozni fogok még e kis közösséggel, lehet, hogy éppen én fogok nekik szervezni valamilyen programot. Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen fogadnák ez irányú megkeresésem. Sőt, érdeklődtem, s azt tapasztaltam, hogy elsősorban régi filmek, esetleg korábbi közös rendezvények, programok vetítésének, visszajátszásának, illetve táncmulatságok rendezésének örülnének a legjobban. Továbbá többen jelezték, hogy szívesen hallgatnának még előadásokat, többféle témában. Itt az irodalom, a zene, a történelem témákban tartott, illetve időskori önismereti, s egészségügyi előadásokat említették. S végül a javaslatok között szerepeltek a növény és gyümölcstermesztéssel kapcsolatos ismeretterjesztő előadások, amelyek ugyan most is szerepelnek a klub programjai között, de nem túl gyakoriak. Bízom benne, hogy a későbbiekben lehetőségem nyílik különféle programokkal szórakoztatni az nyugdíjas közösség tagjait.