Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetések a Szeinor Energetikusok Klubjának tagjaival

2011.05.15

Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) Szenior Energetikusok Klubjának a VII. kerületi Kazinczy u. 21. szám alatt található OMM Elektrotechnikai Múzeum ad otthont. Az előadások csütörtökönként 10:00-kor kezdődnek a múzeum második emeleti Zipernowsky termében. A programon leginkább a klubtagok vesznek részt, de a klub vezetője, Szabó Benjamin egy beszélgetés során elárulta, hogy valójában bármilyen érdeklődőt szívesen látnak. Így volt ez velünk, andragógia szakos hallgatókkal is.

A Klubot 30 éve alapították az energetikai szakmában hosszú évtizedek óta dolgozó mérnökök; akik nyugdíjas éveikben is hasznos időtöltéssel szeretnék elfoglalni magukat. A Klubnak körülbelül 60-70 tagja van nyilvántartva, az ország több településéről jönnek az előadásokra (Ajka, Tatabánya…), többségben férfiak. A Szenior Klub a programjait félévre előre határozza meg; amely alapvetően abból áll, hogy egy-egy meghívott vendégelőadó egy adott témában (pl. energiagazdálkodás, csillagászat, atomenergia, gazdasági helyzet, orvos fizika… stb.) tart egy 60 perces előadást, melyet egy rövid kávészünet és egy óra beszélgetés (kérdésfeltevések) követ. Az előadások projektoros vetítéssel és mikrofonos hangosítással zajlanak. Minden alkalomról videofelvétel készül, ami az Elektrotechnikai Múzeum archívumába kerül. A múzeum honlapján megtaláljuk a Klub programját, ezen kívül az ETE és a MEE is megjelenteti folyóiratában.

Íme, egy márciusi előadás rövid vázlata:

Hónig Péter (okleveles gépészmérnök) - Vállalati kultúra az átalakuló piacgazdaságban

„Az utolsó helyezett is fontos, mert nélkülük nincs verseny”(Hónig P.)

1.A világ gazdasági működésének bemutatása

2.Mi a többség elvárása, mi az, amit nem bír a többség

3.A hazai környezet bemutatása-negatívumok

- a gazdagok elnyomó viselkedése

- reakció: feketegazdaság

4.A külső környezet bemutatása-negatívumok

- az EU gyengébb működése az USA-val szemben

5.A vállalati kultúra elemei

- az arculat szerepe

- az ösztönzés fontossága

- szerény vezetés

 

 

Ebben a félévben az előadások mellett sor került két – egy kisebb és egy nagyobb – kirándulásra is (egy gyár- vagy üzemlátogatást minden félévben igyekeznek beiktatni a programba pl. a tavalyi évben a Paksi atomerőművet, ill. azelőtt a Hulladékégetőt keresték fel); március 31-én a 4. metró egyik épülő állomására, május 5-én pedig a keceli Pintér Művekhez látogatott el a Klub, ahová mi is többen elkísértük a szeniorokat.

 

Kirándulások

(4-es metró meglátogatása és a keceli Pintér Művek felkeresése)

Március 31-én a 4-es metró egyik épülő állomását volt szerencsénk megtekinteni, amelyre nagyon nagy volt az érdeklődés. Ezt jelzi, hogy sokkal többen voltunk, mint az előadásokon általában. Ennek egyik magyarázata, hogy az ilyenfajta programokon, mint a metrólátogatás a családtagok (házastársak) is részt szoktak venni. Nagyon pozitív volt látni azt, hogy az időskorú emberek milyen érdeklődéssel és kíváncsisággal hallgatták, ill. kérdezték a hölgyet, aki a vezetőnk volt. Mindenki látni szeretett volna minél több mindent, ezért szinte mindenki vállalta azt is, hogy öt emeletet lépcsőzik le, majd felfelé. Reggel fél 10-kor találkoztunk a Móricz Zsigmond körtéren. Miután megkaptuk a védősisakokat, lesétáltunk a metróállomás építkezési területére, egészen az alagútig. A látogatás házigazdája Bárdy László volt, aki a csoport elején haladt. Számos új információval gazdagodtunk: ez az egyik legelőrehaladottabb állomás, amelyet megtekintettünk, beszéltek a lehetséges átadás időpontjáról és a munka gyakorlati nehézségeiről.

Május 5-én a Klub az előre megbeszéltek szerint látogatást tett a Pintér Műveknél Kecelen, ahova az állandó klubtagok közül szinte mindenki eljött, és a metrós programhoz hasonlóan családtagok is. A gyár körüljárása során az idősek érdeklődése végig töretlen volt, kérdéseket intéztek az „idegenvezetőnkhöz”, aki a program végeztével külön meg is jegyezte, hogy mennyire örült annak, hogy a műszaki szakmában járatos látogatókat kalauzolhatott keresztül a gyártósorokon. Mindenki érezte, hogy talán egy egész nap sem lett volna elegendő arra, hogy minden látnivalót megnézzünk a Pintér Művekben.

 

Benyomásaink, megfigyeléseink, tapasztalataink:

 

A látogatások során közelebbről is megfigyelhettük a klub idősekre gyakorolt pozitív hatásait.

 

-         Elsőként a kapcsolatteremtést és kapcsolatfenntartást, mint a két legfontosabb jellemzőt emelnénk ki. A klubtagok között például olyan jó barátok is vannak, akik elmondásuk alapján már több évtizede – általános iskolásként, gimnáziumban, egyetemen, azonos munkahelyen, közös vállalkozásban is – „egymás mellett ültek” és most a klub előadásain újból „egymás padtársai”. Vannak olyanok is, akik itt ismerkedtek meg és kötöttek barátságot. A kis közösség „mi” tudatot teremt, amely segít az elmagányosodás leküzdésében, főleg egy egyedülálló idős ember esetében.

 

-         Az emberi kapcsolatok mellett ugyancsak meghatározó, hogy a klub „nem otthon van”, hanem egy meghatározott helyszínen, ahova el kell menni. Ez egy rövid időre kimozdítja az idős embereket a megszokott környezetükből.

 

-         A harmadik tényező pedig a szellemi frissesség, amelynek a megőrzésére hozták létre minden bizonnyal magát a klubot is (ill. bármely nyugdíjas- vagy idősek klubját). A mai gyorsan változó, pörgő világgal való lépéstartás időnként még a fiatalok számára sem egyszerű, hát még az idősebb generációknak. Az új tudományos eredmények megismerése egy természetes kíváncsiság, amely az idősek részéről is megnyilvánul. Ennek különböző formáival találkozhattunk a klub előadásain vagy éppen a kirándulásokon.

 

 

 

 

 

Interjúk

 

Ottó bácsi kisfilmeket is készít

 

A 70-es éveiben járó Ottó bácsi a nyugdíjazásáig okleveles villamosmérnökként dolgozott az Országos Villamostávvezeték Zrt.-nél. A Szenior Energetikusok Klubjáról – ahova három éve jár – munkatársától, a klub elnökétől, Szabó Benjámin bácsitól halott. A Szenior Klub mellett tagja további két egyesületnek is; a Magyar Közlekedési és Közművelődési Alapítványnak és a Magyar Emlékekért Egyesületnek.

Ottó bácsi nagyon aktívan tölti a nyugdíjas éveit, a munkahelyén mindig idegenkedett kicsit a számítógépektől, de nyugdíjazása után megtanulta azok használatát, továbbá elsajátította a mozgóképkészítés (kisfilm) módját is. Ez utóbbi hobbi keretén belül az előbb említett két egyesület számára készít analóg és digitális kisfilmeket (pl. párizsi magyar emlékekről, törökországi magyar emlékek… stb.) – eddig tizennégy készült el. A filmkészítés mellett nagyon szereti a fényképezést is – ezt én magam is tapasztaltam a keceli kiránduláson.

A Szenior Klub előadásaival kapcsolatban megtudtam, hogy az egyik alkalommal az Energetikusok számára a másik klubnak, amelynek ugyancsak tagja, a Magyar Emlékekért Egyesületnek a tevékenységét bemutató előadást is megszervezett.

A „szellemi hobbijai”, ahogyan ő nevezi az elfoglaltságait nagyon széles művelődési körből (műszaki, bölcsész) származnak, amely számomra nagyon pozitív benyomást keltett. Az energiaválságról, gazdasági helyzetről, történelmi személyekről, kulturális kérdésekről egyaránt beszélgettünk. Ottó bácsi a klubokban eltöltött időt és a programokra rááldozott munkát szellemi elfoglaltságként határozta meg. Így általában az Energetikusoknál csak azokon az előadásokon vesz részt, amelyek igazán érdeklik.

 

/Az interjút készítette: Böröndy Katalin/

 

 

A Klub egyik hölgy tagja

 

A hölgy 1942-ben született. Jelenleg Budapesten (Angyalföldön) él egy társasházban egyedül, férjét korán elvesztette, viszont gyermekével és unokájával sok időt tölt együtt. Nyugdíjasként mindemellett nem unatkozik, például a keceli kirándulás előtt jött haza egy háromnapos konferenciáról, amit Harkányban tartottak. Ez a Magyar Energiafogyasztók Szövetségének (MESZ) XVIII. Országos Konferenciája volt, ami a vezetékes energiaszolgáltatás aktuális kérdéseiről szólt. Kicsit fárasztó volt a három nap, így gondolkozott, hogy lemondja a keceli kirándulást, de utólag nagyon örült, hogy mégsem tette.

Elmondta, hogy a Műegyetemen végzett villamosmérnökként és több volt évfolyamtársa is a Klubba jár (vagy járt), jó kis közösségnek tartja a Szenior Klubot. A néni 1995 óta jár a Klubba, mellette még számos előadásra, szervezetbe jár. Elmesélte, hogy továbbtanuláskor azért választotta a mérnök szakmát, mert akkoriban erre volt szüksége az országnak, és nem is bánta meg, szerette/szereti szakmáját. Említette, hogy az egyetemen öten voltak lányok az évfolyamon. Testvérei közül volt, aki szintén mérnöknek tanult, édesapja tanár volt.

Élete folyamán dolgozott a Kispesti Erőműben, fordított német nyelvű szakszövegeket az Országos Fordító Irodának, utóbbi miatt megtanulta a gépírást, aminek nagy hasznát vette/veszi mind a mai napig. Minőségellenőrzési feladatokat is végzett, azt nagyon szerette, ezen kívül érintésvédelemmel és elsősegélynyújtással kapcsolatos oktatást is tartott. Szívesen ment továbbképzésekre, említette a brigádnapló vezetést is. Megtanulta a számítógépet is kezelni. Kapcsolatban volt a TIT-tel, és a MEH-hel (Magyar Energia Hivatal).

Említette azt is a néni, hogy a gyermekvállalás idején nehéz volt összeegyeztetni a munkát a családdal. Jelenleg nagyon sok minden érdekli, nem csak műszaki dolgok, hanem a művészet (fotózás, fotókidolgozás), sport, irodalom, kötés, hímzés. Szabadidejében előadásokra, konferenciákra jár, kirándul és unokázik, amennyit csak tud.

 

/Az interjút készítette: Pluhár Zsuzsanna/

 

Az ELEKTROTECHNIKA folyóirat szerkesztőbizottságának 75 éves elnöke

 

Kérem, mondjon magáról pár szót!

Amit magamról elsősorban mondhatok, hogy 1936. 06. 20-án születtem Budapesten. Tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végeztem, diplomámat 1962-ben szereztem, majd ugyan itt a doktori címemet 1988-ban, és 1999-ben szakvizsgát tettem.

Ami a személyes hátteremet illeti: nős vagyok, három gyermekem van (előző házasságomból) Feleségem Udvarhelyi Zsuzsanna a Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzetközi Főosztályának osztályvezetője.

 

Mivel tölti szívesen szabadidejét?

Hobbim a zene (főleg a barokk és a klasszikus) hallgatása, valamint ami az aktív kikapcsolódást illeti, szívesen síelek, kirándulok, és utazom

 

Kérem, mesélje el, mivel foglalkozott egyetem után, nyugdíjazása előtt!

Szakmai pályám a Villamosipari Kutató Intézetben kezdtem, ahol, mint tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos osztályvezető (1971-80), tudományos főosztályvezető, (1980-88), tudományos igazgatóhelyettesként (1988-91) dolgoztam. Az átalakulást követően a Villamos Hajtások és Járműelektronikai Kft, amerikai-magyar vegyes vállalat ügyvezető igazgatója voltam (1991-94), majd a privatizált EKA Rt. vezérigazgatója, – 1996. évi nyugdíjazásomat követően – műszaki-gazdasági főtanácsadó. 1998-2002 között a Gazdasági Minisztérium Belgazdasági Blokk helyettes államtitkára titkárságát, majd - miniszteri biztosként - a GM Tájékoztatási Kabinetjét vezettem. Közben 1999-ben miniszteri biztosként a Nemesfém Vizsgáló és Hitelesítő intézetben válságmenedzselést folytattam. Az államigazgatásban eltöltött négy évem alatt igen széles kapcsolati hálóra tettem szert. Ezt követően 2004 márciusáig az ITD-H-ban voltam különböző beosztásokban. 1998 májusától 2006 novemberéig a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) szakmai lapja, az ELEKTROTECHNIKA főszerkesztője voltam, és egyidejűleg energetikai témákban szakértői tevékenységeket végeztem. 2006. novembertől a MAVIR ZRt. vezérigazgatójának szakmai tanácsadója voltam. A Bajnai Kormány idején a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium miniszteri titkárságát vezettem.

 

S most dolgozik valamit?

Jelenleg az Elektrotechnika folyóirat Szerkesztőbizottsága elnöke vagyok (ezt társadalmi munkában végzem), emellett írok szakmai cikkeket, szerkesztek szakkönyveket.

 

Tudományos munkásságáról ha mondana pár szót...

1975-ben három hónapot töltöttem az angliai GEC (General Electric Company)-nál ENSZ ösztöndíjjal, majd 1981-ben újabb egy hónapot a British Council ösztöndíjával különböző egyetemeken. Több mint harminc szakmai cikket írtam, és számos előadást tartottam magyar, illetve angol nyelven, USA-ban, Angliában, Indiában, Egyiptomban, Hong-Kongban, illetve több kelet-európai országban.

A 1998-ban jelent meg az IEEE-IES és a CRC. Press Inc. közös gondozásában a „The INDUSTRIAL ELECTRONICS Handbook”, melynek társszerzője, fejezet társ-főszerkesztője, és az „International Advisory Board” tagja voltam.

1964-óta a MEE (Magyar Elektrotechnikai Egyesület) tagja vagyok. 1992. óta az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers Inc.) tagja, 1994-ben – szakmai munkám elismeréseként megkaptam meg az IEEE-től megtisztelő „Senior Member” címet. 1993-ban az IEEE-IES AdCom bizottsága tagja lettem (ez a bizottság a Society legfelsőbb fóruma). Bizottsági tagságom 1997. év végén járt le.

1993-ban a „The New York Academy of Sciences” aktív tagjai sorába választott. Közel egy évtizedet az OMFB Pályázati Iroda külső szakértőjeként is dolgoztam.

 

Milyen szakmai eredményeire a legbüszkébb?

1967-ben kitüntettek a Munkaérdemrend Bronz Fokozatával, 1999-ben és 2001-ben Miniszteri Elismerő Oklevéllel jutalmaztak, 2006-ban a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettől Déri díjat kaptam, MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) pedig 2008-ban tüntetett ki.

 

Ez igen! És mióta tagja a Szenior Energetikusok Klubjának?

Nem vagyok a tagja. Mint már korábban említettem, az ELEKTROTECHNIKA folyóirat szerkesztőbizottsága elnöke vagyok, (korábban voltam főszerkesztője), így rendszeresen – mondhatnám”hivatalból” olvasom a lapot. A lapban lévő tájékoztatóban minden alkalommal benne van a "Klub" programja. Egyebekben megjegyzem, ez egy nyílt klub, akit érdekel az éppen aktuális program, elmegy.

Nem látogatom a "klub" előadásait hétről hétre, azt hiszem mindössze néhány alkalommal vettem részt az előadásokon, akkor, amikor ez engem kimondottan érdekel. Gyakorlatilag a múlt év közepéig állásban voltam, így nem volt módom napközben előadásokra járni.

 

Mégis milyen hasznát látja annak, hogy az emberek hétről hétre ellátogatnak ide?

Járulékos haszon mindig a kapott információ. Dr. Petsching Mária Zita előadása érdekes és informatív volt. Ő egy közismerten jól képzett Ember, és jó előadó. A téma, amiről hallottunk, a társadalom bizonyos rétegeiben közérdeklődésre tart számot.

 

Ön szerint miért érdemes még nyugdíjas korban is tanulásra adni az embernek a fejét?

Tanulni mindig érdemes, mindig hasznos, de főleg a nyugdíjasok azon rétegének, akik még szándékoznak, vagy lehetőséget kapnak az alkotásra. A tanulásnak számos módja van, én például a globális energetikai híreket vadászom írott (hazai és külföldi lapokban), és elektronikus sajtóban. Erről rendszeresen írok az ELEKTROTECHNIKÁBAN. Ez részint hasznos időtöltés, és valami jövedelmet is jelent.

 

/Az interjút készítette: Csatai Luca/

 

 

 

Az Energetikus Tudományos Egyesület által kitüntetett 81 éves Schmidt József

Interjúmat Schmidt Józseffel készítettem melynek több oka is volt. Szülővárosom Ajka, melynek múltja és jelene is nagyon érdekel. Schmidt József bár Dombóváron (1930) született, de 1963 óta aktív részese Ajka város közoktatásának. Beszélgetésünkben többször előkerült az „ajkai lét”. Matematika-fizika szakos középiskolai tanárként dolgozott a Bánki Donát Szakközépiskolában, melynek az igazgató helyettesi posztját is betölthette. Az 1956-ban megszerzett matematika- fizika szakos (ELTE) diplomáját követően 1972-ben erősáramú villamosmérnöki diplomát is szerzett.

Az andragógia egyik legfontosabb feladata: az élethosszig tartó tanulásra, képzésre nevelni az embereket. Schmidt József 81 évesen is törekszik önmaga folyamatos képzésére, érdeklődési köre: Ismeretterjesztés az energiagazdálkodás területén.

Főbb előadásai ezen témakörben:      Vízlépcsők a Dunán

                                                           Vízierőművek a Dráván

                                                           A vízerő-hasznosítás jövője Magyarországon

2003-ban tudományos munkájáért az Energetikus Tudományos Egyesület kitüntetését is megkapta.

Mióta látogatja az Energetikus Klubot?

            1996 óta vagyok a tagja.

Hol/Kitől hallott a működéséről?

            Az Elektrotechnikai Folyóiratban találkoztam a programjukkal, felkeltette az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy nem vagyok energetikus. Meglátogattam őket, szerencsére befogadó társaságra találtam.

Mely előadás keltette fel leginkább az érdeklődését?

            Egyrészt a saját előadásaim melyeket itt tartottam, továbbá más vízenergiával (természetes energiaforrásokkal) kapcsolatos prezentációk.

Milyen gyakran érkezik új tag?

            Nem olyan gyakori, jellemző hogy olykor nem mutatkozunk be egymásnak. Főként a szakmai témán van a hangsúly. Sokan vannak, akik vidékről érkeznek, és előadás után már sietnek is a pályaudvarra.

Hogyan dől el, hogy milyen előadások legyenek?

            Természetesen mindenki elmondhatja véleményét, ajánlhat előadástémát. Tartunk klubnapot a félév végén ekkor van lehetőség megvitatni, hogy miről kívánunk bővebben ismereteket szerezni.

Ajánlott e már kirándulási helyszínt?   

            Igen ajánlottam, és szerencsére megvalósult. Az ajkai Hőerőműbe látogatott el az egyesületünk, ahol Németh Frigyes vezérigazgató kalauzolt el bennünket.

Milyen eszközökkel, módszerekkel képzi magát?

            Nagyon szeretem az ismeretterjesztő csatornák műsorait, hírcsatornákat, művészeti műsorokat.

Néhány fontos információ még Schmidt Józsefről:

Az aranydiplomát –mondják- nem kiérdemelni, hanem megélni kell. Mégis jó alkalom volt számára egy belső számvetésre, az addigi életpályája értékelésére. Így 1985-ben Ajka Város Közoktatásáért kapott kitüntetést.

Életpályája állami címerekben elbeszélve:

Elemi iskolai értesítőjén:                    Szentkoronás magyar címer   (Magyar Királyság)

Érettségi bizonyítványán:                  Kossuth címer                        (Magyar Köztársaság)

Tanári diplomáján:                             Rákosi-féle címer                   (Magyar Népköztársaság)

Mérnöki diplomáján:                          Kádár-féle címer                    (Magyar Népköztársaság)

Útlevelén majd halotti biz.-án:          Szentkoronás magyar címer   (Magyar Köztársaság)

„Így kerek a világ”(Schmidt József)

/Az interjút készítette: Hock Judit/

„Fizikai és szellemi frissesség” – P.Z. (89 éves)

 

P.Z. nem válaszolt rögtön a kérdésemre, hogy mennyi idős, kérte, hogy tippeljek. Gondoltam, hogy idősebb, mint amilyennek látszik, úgyhogy mondtam egy jóval nagyobb számot, mint amire gondoltam, 73-ra tippeltem. A hatodik tippem volt a helyes, P.Z. 89 éves. 1941-ben érettségizett egy nyíregyházi kereskedelmi középiskolában. Ebben az évben került Budapestre, az egyetemet az elektromos erős áram szakembereként végezte. De nem elégedett meg ennyivel. Vasesztergályos képesítést is szerzett, majd közgazdasági végzettségre is szert tett (munka mellett!), elvégezte a gépipari technikumot. Ezen kívül különböző – részben szakmájához kapcsolódó – továbbképző tanfolyamokon vett részt. A munkaerő-piacra Nyíregyházán lépett be, egy olajkereskedőnek dolgozott. Ezt követően egy villamos forgógépgyárban alkalmazták, „újítási megbízott” volt, pályázatokat írt. Aztán az erősárami igazgatósághoz került, majd a Magyar Szabványügyi Hivatal közgazdasági és jogi főosztályán tevékenykedett. Innen ment nyugdíjba 1984-ben, 62 évesen. Nyugdíjazása után még dolgozott a Konzum Banknál, később az Ipar Banknál. Erős árammal foglalkozó munkatársait 1982 óta bizonyos időközönként összehívja, szakmai konzultációt és hasonló rendezvényeket szervez, gyakran a Szenior Energetikusok Klubjában hallottakat osztja meg az ott jelenlevőkkel. Kezdetben 120 fő vett részt ezeken a találkozókon, mára ez 18 főre csökkent. De a lelkesedés nem hagyott alább. Néhány volt kollegáját már sikerült rábeszélnie, hogy látogasson el a Szenior Energetikusok Klubjába is, egyesek azóta is rendszeresen jönnek. Több alkalommal előadó szervezésével is hozzájárult már a klub működéséhez. P.Z. 40 éve tagja a klubnak. Úgy tartja, hogy az egyetemi professzorok előadásai a legnívósabbak. Bár negatívumként megemlíti, hogy a fiatal előadók nagyon halkan beszélnek, hiába a mikrofon. „Mindent el akarnak mondani, ezért gyorsan beszélnek, ezt az idősek nem mindig értik”.

Kérdésemre, hogy miért látogatja az előadásokat, azt a választ kaptam, hogy jó mindig értesülni a legújabb tendenciákról, jó tudni, mi történik a világban, a tv és rádió mellett ez remek kiegészítő információszerzés. P.Z. elve, hogy minden csak az akaraton múlik. „Kell az erős akarat, hogy az ember lásson a jövőbe is.” Interjúalanyom erről minden kétséget kizáróan gondoskodik.

 

 

Több klubnak is a tagja:

·         Magyar Elektrotechnikai Egyesület

·         Közgazdasági Társaság

·         Reuma Klub

·         Kelenföldiek Egyesülete (vezetőségi tag)

·         XI. kerületi Idősek Klubja

Iván László az Öregedés: Örök ifjúság című művében Hufeland (1796) írására hivatkozik, melyben megtalálhatjuk az „életet megrövidítő és meghosszabbító tényezőket". Hufeland 19 tényezőt sorolt fel, amely szerinte meghosszabbítja az életet – interjúalanyom csak kettőt. E kettő mégis lefedi mindazt, amit a szakirodalom hosszasan sorol. „Sport és tanulás. fizikai és szellemi frissesség.” Szerinte erre a két dologra mindenkinek szüksége van, időseknek, fiataloknak egyaránt. Próbáltam az erős belső motiváció kialakulására vonatkozó kérdéseket feltenni, de csak az derült ki, hogy ő egész élete során fontosnak tartotta, hogy folyamatosan tanuljon, és ezzel fitten tartsa magát. De nem csak a szellemi frissességet hangsúlyozta, a testit, fizikait éppúgy. P.Z. minden nap tornázik. A Reuma Klubban ő az előtornász. Már annyi kezelésen vett részt, hogy összeállította a saját gyakorlat-kombinációját. A gyakorlat mindössze 25-30 percet vesz igénybe. Masszázzsal kezdődik, tornával folytatódik és relaxációval végződik. Elmondása szerint jobban ismeri a tüneteit, mint az orvosa. „De a legkedvesebb sportom az unokáim” – tette hozzá mosolyogva.

/Az interjút készítette: Szakács Zsuzsa/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.