Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aradi Anita: A szobi Nyugdíjas Klubja

2011.05.16

A  S Z O B I  N Y U G D Í J A S   KL U B

 

 

            Dolgozatomban a lakhelyemen működő nyugdíjas klubot illetve a klub két tagjával készült interjút szeretném bemutatni és a dolgozat végén tapasztalataimat szeretném összegezni.

 

 

SZOB VÁROSRÓL ÉS A DEMOGRÁFIAI ADATOKRÓL RÖVIDEN

 

 

A település a Duna és Ipoly torkolatánál, a Börzsöny hegység lábánál, a magyar-szlovák határon, Budapesttől 60 km-re, északra, a 12-es főút mentén fekvő, 147,93 km2 területű, körülbelül 3000 lakosú város. A településen minden megtalálható, ami az élethez normál működéséhez szükséges: óvoda, általános iskola, gimnázium, zeneiskola, könyvtár, múzeum, művelődési ház, orvosi rendelők, gyógyszertár és posta.

 

Az elöregedés mértéke, hasonlóan, mint Magyarországon, Szobon is fokozódott. A népesség struktúrája már nem mondható igazán kedvezőnek, mivel a 0-14 évesek száma alacsonyabb a 60 éven felülieknél (1. táblázat). Ez abból adódhat, hogy a fiatal korosztálytól várt magasabb gyermekvállalás nem valósul meg, mivel a házasságkötések és a gyermekvállalás ideje kitolódott.

 

 

1. Táblázat: A népesség fő korcsoportok szerinti megoszlása 1990-2008 között

 


korcso-portok

1990

1999

2005

2009

2010

%

%

%

%

%

0-14

662

24

571

21

416

15

429

15

414

15

15-39

963

35

1005

36

1048

37

1088

38

1032

36

40-59

671

24

820

29

812

28

806

28

878

31

60-

450

17

465

14

577

20

553

19

492

18

Összesen

2746

100

2861

100

2853

100

2876

100

2816

100

 

  Forrás: Szob Város Önkormányzata

 

 

 

 

A SZOBI NYUGDÍJAS KLUB

 

 

            A Szobi Nyugdíjas Klub 2010-ben ünnepelte alapításának 10. évfordulóját. A Klub minden hónap első szerdáján tartja vezetőségi ülését, ahol a vezető, a „kultúros” és a pénztáros vitatják meg a teendőket illetve a lehetőségeket. Tagsági összejöveteleit a Klub minden csütörtökön tartja. Ezen alkalmakkor a tagok beszélgetnek, teázgatnak. A tagok ezeket a csütörtöki napokat „traccspartinak” vagy „csütörtöki teadélutánnak” hívják. A csütörtöki napokon kívül vannak rendhagyó események, például idősek napja vagy kirándulás, ilyen alkalmak esetében a Klubvezető értesítést vagy meghívót küld az adott eseményre minden egyes tagnak.

 

            Jelenleg a Szobi Nyugdíjas Klubnak 120 tagja van, a tagok többsége, körülbelül 75 százalékuk 70 év feletti. A jelenlegi Klubvezető 11 éve nyugdíjas és a Klub tagja, ez idő alatt 8 évig volt a vezetőség tagja, 3 éve pedig a Klubvezetői pozíciót tölti be. Tervei között szerepel, hogy még 2 évig szeretné vezetni és szervezni a Klubot, azután pedig csak szimpla tag szeretne lenni. A Klubvezető elmondta, hogy ez csak terv, és ha rábeszélik őt a tagok a maradásra, akkor úgysem fog lemondani, mert nagyon szereti a Klubbot.

 

            A Klub jelenleg Szob Város Önkormányzatának tulajdonában lévő épületben folytatja működését, és az Önkormányzat finanszírozza az épület rezsijét. Míg néhány évvel ezelőtt az Önkormányzat pénzbeli támogatását is tudott adni a Klubnak a költségvetésből, addigra ma már a nehéz anyagi helyzete miatt csak az épület biztosításával és a rezsi kifizetésével tud hozzájárulni a működéshez. A Klub tervei között szerepel, hogy a jövőben szeretne egy másik helyre költözni, mert a jelenlegi épület a Duna-parton található és árvizek alkalmával rendszeresen elönti a víz. Mindemellett télen programokat sem tudnak tartani, mert az épületben a fűtés nem megoldható, így telente a Művelődési Ház biztosít helyet a Nyugdíjas Klubnak.  

 

            A Klub működése az anyagi támogatások lecsökkenése következtében nehézkessé vált, igaz a Klubvezető elmondta, hogy a városban még vannak olyan magánszemélyek, akik szívesen támogatják őket. Így ma a Klub a magánszemélyek támogatásából, a tagdíjból és a belépő jegyekből tartja fenn magát. A tagdíj havonta fizetendő jelképes összeg, évek óta 100 Forint. Belépőjegyek azokon az eseményeken vannak, ahol csak anyagi ráfordítással valósítható meg a program. Ilyen program például a minden évben a két alkalommal megrendezendő „gulyás parti”, amit május 1-én és augusztus 20-án rendez meg a klub, és 400 Forint a belépő jegy. A Klub minden eseményére, programjára meghívja, és szívesen látja a támogatókat és a város polgármesterét.

 

            A Klubvezető tapasztalatai alapján a régebbi kulturális programokkal szemben ma a könnyed, fürdőzéssel egybekötött programok a keresettebbek. A „csupán” kulturális programok nem keresettek, alkalmanként a tagok közül 10-15-en jelentkeznek csak. Régebben havi rendszerességgel rendeztek múzeum illetve színházlátogatást, mára ez lecsökkent évi 2-3 alkalomra. Az igényeket alapul véve, és azoknak megfelelően a Klubvezető az idei évben 5 fürdőzéssel egybekötött kirándulást szervez. A Klubban a tagok az informális tanulással találkozhatnak. Informális tanulás alatt a Klub esetében a tagok egymás közötti információ cserét értem. Például megbeszélik, hogy hogyan is működik egy háztartási gép, recepteket cserélnek, tanácsokat adnak főzéssel kapcsolatban… A Klub nem szervez olyan előadásokat, ahol meghívott előadó van. A településen a Könyvtár szervez ilyen programokat, s ezeken a programokon a Klub tagjai is szép számmal vesznek részt. A Klub tagjainak aktivitását és tanulási igényét továbbá mutatja az is, hogy 2009-ben a Művelődési Házban rendezett 3 napos számítógép-kezelői tanfolyamon is részt vettek néhányan a Klubból.

 

            A Nyugdíjas Klub programjait a vezetőség tervezi és szervezi meg. A Klub szinte az év összes hónapjában szervez programokat a heti csütörtöki napokon kívül. Állandó programjaik között megtaláljuk a farsangi bált, a nőnapot, az idősek napi vacsorát, a majálist, az augusztus 20-i ünnepséget, az október 23-i megemlékezést és az óévbúcsúztatót. Mindemellett a Klub minden alkalommal felköszönti a születésnapos tagokat, illetve betegség esetén meglátogatják a tagok egymást. Továbbá a Klubban lehetőség van a tagoknak énekkarban és tánckarban tevékenykedni, és ha megfelelő számú jelentkező van a csoportban, akkor a csoportoknak a város lehetőséget biztosít fellépésre a városi ünnepségeken. A városnapi ünnepségsorozat keretein belül a Szobi Nyugdíjas Klub tánccsoportja már több alkalommal is bizonyította elszántságát és tehetségét.

 

            A Klub tagjainak képzettségi és szociális körülményeiről a vezető elmondta, hogy nincsenek óriási különbségek. A tagok általánosságban normál körülmények között élnek, túlnyomó részük alacsony összegű nyugdíjból él.  Képzettség tekintetében a Klubvezető elmondta, hogy eddig nem volt felsőfokú végzettséggel rendelkező tagjuk, de ez most változhat, mert a helyi általános iskolából most nyugdíjba vonult 3 tanárnő jelentkezett nála, hogy szeretne a Klubhoz csatlakozni. A Klubvezető örül mindeninek a Klubban, legyen az a személy alacsony vagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező. A Vezető sikerként éli meg munkáját, mivel amikor 3 évvel ezelőtt átvette a vezetést 58 tagja volt Klubnak. Ma már a Klubnak 120 tagja, és a Klubvezető ezt egyik legnagyobb sikerének tartja. Sikerét a hozzáállásában látja, szívügye a Nyugdíjas Klub.

           

INTERJÚK

 

            A dolgozat alkalmával a Klub tagjai közül két személlyel készítettem interjút. Az interjúk alkalmával a következő kérdéseket tettem fel a tagoknak:

 

            - Milyen volt a gyermekkorra? Meséljen valami élményt!

            - Meséljen a családjáról!

            - Milyen tanulmányokat folytatott?

            - Szülei hogyan befolyásolták a pályaválasztásban?

            - Milyen munkahelyeken dolgozott?

            - A munkahelyein részesült-e képzésben?

            - Hogyan élte meg a nyugdíjazást?

            - Mivel foglalja el magát nyugdíjas éveiben?

            - Hogyan látja az idősek helyzetét?

            - Mit tanácsol a mai fiataloknak?

- Van-e valamilyen betegsége? Gyógyszert szed?

- Vannak-e céljai? Ha igen, mi? Ha nem, akkor ennek mi az oka?

- Miért jó a Nyugdíjas Klub?

1. interjú:

 

            Interjúalany neme: nő

Interjúalany kora: 66

            Interjú felvétel helye: Az interjú alany otthonában

            Interjú felvétel ideje: 2010. 03. 24.

 

 

Milyen volt a gyermekkorra? Meséljen valami élményt!

 

            Te jó Isten! Szobon nőttem fel és van egy testvérem, aki gyermekkorunkban mindig felbosszantott. Mindig kergettem, hogy megverjem. 8 évvel fiatalabb nálam és mindig magammal kellett vinni és ezt nem szerettem. Anyám mindig azt mondta, hogy „viszed magaddal”. Szüleinkkel sokat kirándultunk, voltunk Visegrádon, Esztergomban hajóval. És nagyon szerettem a kacsahúst, mindig azt ettem volna. Képzeld el, hogy egyszer elúsztak a Dunán és keresni kellett őket. Mi nagyon jól éreztük magunkat a keresés közben, de a szüleink nagyon mérgesek voltak.

 

Meséljen a családjáról!

 

            Itt ahol lakom régen vágóhíd működött, anyám és apám is itt dolgozott. 1 testvérem van, akiről már meséltem, ő most Budapesten él, egy általános iskolában igazgatóhelyettes. Mind a ketten elváltunk, és gyermekünk sincs, így csak mi maradtunk egymásnak. Azonban az Alföldön még élnek rokonaink, velük tartjuk a kapcsolatot. Minden évben vagy ők jönnek vagy mi megyünk hozzájuk nyáron.

 

Milyen tanulmányokat folytatott?

 

            Az általános iskolába Szobra jártam, utána a szüleim Aszódra küldtek Gimnáziumba. 2 évig jártam oda, de nem szerettem ott tanulni. Ezért a szüleim beleegyeztek, hogy Vácon fejezzem be a gimnáziumot.

 

 

Szülei hogyan befolyásolták a pályaválasztásban?

 

            Ahogy már mondtam, ők küldtek Aszódra gimnáziumba. Azt mondták, hogy gimnáziumba kell menni, mert ha később tanulni akarok még, akkor ennek kell lennie.

 

Milyen munkahelyeken dolgozott?

 

            Csak egy munkahelyem volt, itt dolgoztam egész életemben. A szobi SZTK-ban dolgoztam, mint orvos asszisztens közel 40 évig. Szerettem itt dolgozni, de lehet, ha újrakezdeném az életet, akkor több helyen is kipróbálnám magam. Az első fizetésem 850 Forint volt. Emlékszem retikült, szandált és ruhát vettem belőle.

 

 

A munkahelyén részesült-e képzésben?

 

            Igen, a gimnázium után az SZTK-ban kezdtem dolgozni, és egy 2 éves képzés volt Pesten a Rókus Kórházban a munka mellett. Ezután többször kellett még képzéseken részt venni, de azok csak 1 naposak voltak. Ilyenkor mindig helyettesítettük egymást az SZTK-ban.

Hogyan élte meg a nyugdíjazást?

 

            Jól, mert már nagyon vártam, jó itthon lenni, de nagyon kevés a nyugdíj. Örülnék egy kicsit többnek, nem kérnék sokat, nekem százezer is elég lenne, abból vígan lennék, de most mindig számolgatnom kell, hogy mire mennyi van.

 

Mivel foglalja el magát nyugdíjas éveiben?

 

            Tagja vagyok a Nyugdíjas Klubnak és a Vidám Barátok Természetjáró Körnek. Sokat kirándulunk, mindig van valami. Már ingyen utazok, sokat megyek. Testvéremhez sokszor meglátogatom, reggel megyek, este jövök. Sokat járok sétálni a Duna-partra, ott találkozok az ismerősökkel és beszélgetünk. Régebben a templomban segédkeztem, de azt abbahagytam, mert sok volt már. 

 

Hogyan látja az idősek helyzetét?

 

            Nehéz, mert kevés a nyugdíj. Mindig azon kell gondolkodni, hogy elég-e lesz a pénz a következő nyugdíjig.

 

Mit tanácsol a mai fiataloknak?

 

            A mai fiatalok helyzete teljesen bizonytalan, a jövő kilátástalan. Azt mondanám, hogy több lábon próbáljanak meg állni, tanuljanak, szerezzenek több szakmát, és minden lehetőséget próbáljanak meg elcsípni.

 

 

Van-e valamilyen betegsége? Gyógyszert szed?

 

            Nincs semmi, szerencsére. Gyógyszerből vérnyomásmérőt szedek, de hát azt ki nem szed?

 

Vannak-e céljai? Ha igen, mi? Ha nem, akkor ennek mi az oka?

 

            Már nincsenek céljaim. Ami van én azzal már elégedett vagyok, én csak várom a halált…

 

Miért jó a Nyugdíjas Klub?

 

            Azért, mert aki egyedül van, mint én legalább társaságban tud lenni. Meg tudom beszélni a problémákat, tanácsokat tudok kérni. A Klubban nem érzem magam egyedül.

 

 

2. interjú:

 

Interjúalany neme: nő

Interjúalany kora: 72

            Interjú felvétel helye: Az interjú alany otthonában

            Interjú felvétel ideje: 2010. 04. 24.

 

Milyen volt a gyermekkorra? Meséljen valami élményt!

 

            Nagyon szép gyermekkorom volt, öten voltunk testvérek, én voltam a legidősebb, nagyon sokat játszottunk. Mivel én voltam a legidősebb az általános iskola után dolgoznom kellett menni, nem tanulhattam tovább, segíteni kellett a családot. Testvéreim közül már csak ketten maradtunk, a legidősebb és a legfiatalabb.

 

 

Meséljen a családjáról!

 

            Két gyermekem van, egy fiú és egy lány. Fiamnak még nincs gyermeke, lányomnak két fia van. Nagyobbik unokán most fog érettségizni, a kisebbik első osztályos. A lányomék Vácon laknak. Férjem 8 éve meghalt, azóta egyedül élek.

 

Milyen tanulmányokat folytatott?

 

            Általános iskolába Szobra jártam. Tovább nem tanultam dolgozni mentem Dunakeszire a Konzerv gyárba. Itt 6 évig dolgoztam, az első gyermekem születéséig. Fiam születése után Szobon folytattam a munkát a Betonüzemben. Innen elküldtek iskolába Budapestre, nehéz és könnyűgépkezelői tanfolyamoz végeztem el. Ez kellett a munkahelyre. Itt a lányom születéséig dolgoztam. Utána az Öregek Otthonában dolgoztam a nyugdíjig. Az Önkormányzat el akart küldeni iskolába, hogy gondozó női vizsgát tegyek, de nem mentem, mert mire vége lett volna az iskolának addigra 55 éves lettem volna, és akkor már minek, mert úgyis nyugdíjba megyek lassan. Nyugdíjasan nincs szükségem rá.

 

Szülei hogyan befolyásolták a pályaválasztásban?

 

            Nem befolyásoltak, akkoriban természetes volt, hogy a legidősebb gyerek dolgozni megy, és segít a családnak. Szüleim taníttatni úgysem tudtak volna, nem volt miből és még volt másik négy gyerek.

           

Hogyan élte meg a nyugdíjazást?

 

            Örültem, hogy nyugdíjas lettem, mert több időt lehettem a családdal. Édesanyám életének utolsó 14 évben vak volt, férjem is beteg volt, ápolnom kellett őket. Munka mellett nehéz volt, nyugdíjban már sokkal könnyebb volt. Ma már egyikük sem él, egyedül maradtam, gyerekek is elköltöztek.

 

Mivel foglalja el magát nyugdíjas éveiben?

 

            Művelem a kertet, állatokat tartok, mindig annyit dolgozom, amennyit bírok. Ma reggel is kapáltam a kertet, de fél óra után abba hagytam, mert bírtam. Csütörtökönként elmegyek a Klubba és tagja vagyok a templom énekkarának is. Sokat járok az unokákhoz is. Minden héten találkozunk, vagy én megyek, vagy ők jönnek.  

 

Hogyan látja az idősek helyzetét?

           

            Rossz. A nyugdíjak befagyasztásával teljesen ellehetetlenítették az életünket. Télen volt olyan, hogy a nyugdíjam nem volt elég a rezsire. A nyugdíj jóformán semmire sem elég. Most is, hogy valami pluszhoz jussak, elpártoltam egy nénit, akinek a lánya külföldön él. Legalább kapok egy kis pénzt és nem vagyok egyedül. Amit kapok, megpróbálom félretenni, akkorra amikor a nyugdíj nem elég. Amikor jönnek, a gyerekek mindig hoznak valamit, sosem jönnek üres kézzel. Mindig mondom nekik, hogy ne hozzanak semmit, ne költsék a pénzt.

 

Mit tanácsol a mai fiataloknak?

 

Sajnálom a fiatalokat, nehéz nekik. Teli vannak adósággal, nincsenek munkahelyek, ahol dolgozzanak. Minden nagyon drága, nem tudom mi lesz velük.

 

Van-e valamilyen betegsége? Gyógyszert szed?

 

            Két évvel ezelőtt kivették az egyik vesémet. Addig nem volt semmi bajom. Két éve ősszel influenzás lettem és kórházba kerültem. A kórházban kiderült, hogy daganat van az egyik vesémen, ki kell venni. Semmi előjele nem volt. Gyógyszereket, ha nem kell, nem szedek, a nyugdíjból se nagyon jutna gyógyszerre.

 

 

 

 

Vannak-e céljai? Ha igen, mi? Ha nem, akkor ennek mi az oka?

 

            Nagyon szeretek külföldre utazni, a gyerekek minden évben elvisznek valahová magukkal. Idén síelni voltunk. Nekem csak ez egy célom van, hogy minden évben el tudjak utazni a gyerekekkel külföldre.

 

Miért jó a Nyugdíjas Klub?

 

            Közösség van, összejövünk, beszélgetünk. Mindenki jól érzi ott magát. Olyan dolgokat csinálhatunk, amit csak csoportosan tudunk, és ha a Klub nem lenne, akkor ezek sem lennének.

 

 

ÖSSZEGZÉS
 

            Az interjúkból kiderül, hogy a két interjúalany teljesen különböző életpályával rendelkezik, az indulási körülmények, a tanulási lehetőségek, a család, a gyermekvállalás és a munka tekintetében. Az első interjúalany családjának anyagi körülményei lehetővé tették számára a tanulást, élete során csak egy munkahelye volt, férjétől elvált, gyermeke nincs, és egy testvére van. Ezzel szemben a másik interjúalany a rossz anyagiak miatt nem tanulhatott, férjezett volt, két gyermeke született, négy testvére volt és több munkahelyen is dolgozott aktív éveiben. Azonban ezek a különbségek csak az interjúkból derültek ki, mindkét megkérdezett pozitívan és segítőkészen állt az interjúhoz, minden kérdésre szívesen válaszoltak, pedig az interjú elején elmondtam, hogy ha olyan kérdés van, amire valamilyen okból nem szeretnének válaszolni, mondják meg nyugodtan. Örültek annak, hogy segíthetnek egy fiatalnak, és átadhatják tapasztalataikat.

 

Véleményem szerint a nyugdíjas klubok hasznosak a társadalom számára, és sokkal nagyobb figyelmet és támogatást kellene adni nekik. Ezek a klubok közösségeket hoznak létre. Mindkét interjúból kiderül, hogy az egyedül élők számára a klub fontos hely, mert legalább az ott eltöltött néhány óra alatt nem érzi magát egyedül az ember. Akkor, amikor az ember családja messze él, akkor a klub támaszul szolgálhat az egyénnek, ott legalább egy kis időre elfelejthetik problémáikat. Amikor a Klubban jártam úgy tapasztaltam, hogy bárki, aki belép az ajtón érzi, hogy itt jó helyen van, barátokkal lehet.

 

Azonban a nyugdíjas klubok mellett fontos megemlíteni az időskorúakat is, és az ő problémáikat.  Tapasztalataim szerint ma az időskorúakra sokan úgy tekintenek, hogy csak a probléma van velük és terhet jelentenek a fiatalok számára. Pedig ez nem igaz. Az időskorúak a koruknál fogva rengeteg tapasztalattal, tudással rendelkeznek. A ma 60, 70, 80 vagy 90 évesek olyan rendszerekben élték életük nagy részét, amelyeket mi fiatalok csak a könyvekből ismerünk. Úgy gondolom, hogy az időskorúaknak lehetőséget kellene adni a tapasztalatok átadására, és ez nemcsak nekünk fiataloknak lenne jó, hanem az időseknek is, mert éreznék, hogy igenis fontosak és szükségünk van rájuk. Az időseket nem tehernek kell venni, hanem meg kell, hogy becsüljük őket, amíg csak lehet. Sajnos erre sokan csak akkor ébrednek rá, mikor már elvesztettek valakit az életben, és már késő.

 

Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az időskorúak aránya a társadalomban növekszik, ezáltal még nagyobb figyelmet kellene fordítanunk az idősekre. Mindezeket az 1997-es Hamburgi Nyilatkozat így írja le: „Korunkban több idős ember él a Földön, mint bármikor ezelőtt, és arányuk a lakosság egészéhez viszonyítva tovább növekszik. Ezek az idős felnőttek nagymértékben hozzá tudnak járulni a társadalom fejlődéséhez.”

 

A mai társadalomnak nagyon sok tennivalója és változtatni valója van az idősekkel kapcsolatban. Mindenképpen feladatunk, hogy az időseket:

                        - cselekvésre ösztönözzük, munkájukat elismerjük, hogy ezek által ismét
                            teljesnek érezzék életüket, és ne úgy tekintsenek magukra, hogy ők
                            feleslegesek és nincs szükség rájuk,

- figyelemmel, empátiával és tisztelettel kezeljük,

-  és a nyugdíjas szervezeteket támogassuk,

- megbecsüljük.

 

Úgy gondolom, hogy ezek a feladatok a mai kor nagy kihívásainak tekinthetjük. Remélem a jövőben minden fiatal felfigyel ezekre a problémákra és törekedni fog arra, hogy minél hamarabb megoldódjanak. Hiszen minden fiatalnak eszébe juthatna, hogy neki is vannak szülei, akik előbb utóbb megöregednek, és ő maga is meg fog öregedni a jövőben. És nem tudom, hogy akkor ő, hogy fogja érezni magát, ha az akkori fiatalok teherként fognak rá tekinteni és feleslegesnek fogják tartani. Örülnék, ha ezt minden fiatal átgondolná, és így alakítaná az életét a jövőben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.