Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Almási Viktória:Berzsánék Időskorúak Gondozóháza

2013.06.04

 Én a A Berzsánék Idősek Háza Nonprofit Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságnál (Berzsánék Időskorúak Gondozóháza) voltam interjút készíteni néhány időssel, illetve a vezetővel.

Az otthon Tatabányán található egy kevésbé forgalmas, csendes, kellemes parkosított részen. Több mint 10 éve nyitotta meg kapuit a Berzsánék Időskorúak Gondozóháza, bár a jelenlegi engedélyen 2011. márciusi időpont volt. Valószínűleg azért, mert egy ilyen engedélyt 10 évre szoktak adni.

Hogy miért hozták létre?

A vezetőt, A.N. Magdolnát mindig is gyengéd szálak fűzték az idősebb emberekhez. Már gyerekkorában is sokat segédkezett, pl.: elment bevásárolni egy-két szomszéd néninek, mindig segített cipekedni, takarítani, a ház előtt virágot ültetni. Ebből kifolyólag jött az ötlet, hogy felnőttkorában is ezzel szeretne foglalkozni és az idősek megsegítésére létrehozott egy olyan otthont, ahol azok az idősek is támaszra lelhetnek, akiknek már semmijük nincs, gondolok itt családra, anyagi biztonságra, vagy esetleg már a megromlott egészségük miatt nehézkes az otthoni dolgok ellátása.

Manapság elég nehéz bekerülni egy olyan helyre, ahol az ember szívesen eltöltené a hátra maradt idejét. Vagy telt ház van, vagy túlzsúfolt szobák, ahol egy-egy szobában 6-7-en is alszanak. Ebben az otthonban, ahol voltam kellemes, családias légkör volt, két-három ágyas szobákkal, tele növényekkel, egy nagy kerttel, ahol 4-5 hintapad is van az idősek számára. Tehát azt tudom mondani, hogy ide szívesen megy az ember.

Interjút készítettem pár idős emberrel, és arról kérdeztem őket, hogy mit tanultak, hol dolgoztak, ismerik e a számítógépet, használták-e már, esetleg tudnak e valamit az online felületről, facebookról, ha nem, akkor szeretnék e megismerni, megtanulni, ha lenne rá ilyen lehetőség.

Először is egy párhoz mentem be, akik 9 hónapja élnek együtt. Itt ismerkedtek  meg az Otthonban. K. Lajos bácsi (83)  több mint másfél évvel, M. Annus néni (81) két évvel ezelőtt érkezett ide.

A beszélgetések során feltett kérdéseim elsősorban a tanulási életútra vonatkozott. A célom az volt, hogy képet kapjak arról, hogy az általam vizsgált időskorú hölgynek és úrnak mi a véleménye a tanulásról, és hogy jelenleg is tanul-e valamilyen területen.

Annus néni elvégezte az általános iskolát, utána munkába kellet állnia, mert a sok testvér mellett elég szűkös volt a megélhetés. Sok mindent csinált, igazi kis seftes asszony volt még fiatal korában. Volt olyan időszak, amikor külföldre utazgattak ruhákat, cipőket és egyéb tárgyakat vásárolni, hogy majd itthon eladják. Akkoriban főként ezzel tartotta el magát. Az utazgatást megunva már nem külföldön, hanem a Józsefvárosin vette a holmikat, amik aztán eladásra kerültek. Később takarításból élt. Nagyon sokat olvasott, szeret rejtvényt fejteni, szereti a memória játékokat, hogy az agyát tornáztassa és frissen tartsa.

Mikor megkérdeztem, hogy mennyire van barátságban a gépekkel, akkor csak legyintett egyet és azt mondta, hogy soha nem volt rá módja, hogy kipróbálja, így nem is nagyon érdekli. Inkább elkézimunkázgat (köt, hímez), kreatív dolgokat készít, mint például tolltartót wc-papírból, szalvétatartót és hasonló kis apróságokat.

Lajos bácsi műszaki szakember, aki a napjait jelenleg főként rajzolgatással tölti a számos játék mellett. Szinte az össze rajza kint van az otthonban. Ő sem ismeri túlzottan a számítógép világát. Annyit tud, hogy bekapcs-kikapcs és kész.

Régen a bányánál dolgozott, imádja ő is a rejtvényeket, hobbija a rajz és a versírás, szeret a parkban sétálni, még ha nehezen is megy neki, de semmiképp sem akarja elhagyni magát.

Mikor először beléptem a szobájukba éppen dominóztak. Készséggel álltak a rendelkezésemre, miután feleltek a kérdéseimre, mondtam nekik, hogy megmutatok a számítógépen egy-két alap és érdekes dolgot.

 

 

Miután bekapcsoltam megmutattam nekik néhány játékot, mivel amúgy is szeretik a kártyát, dominót, így gondoltam ezzel kezdem. Sikerült rábírni őket, hogy játszanak egy menetet közös erővel a „Pasziánsz” nevezetű játékkal. A kezdetleges ügyetlenség mellé rengeteg nevetés társult, aminek nagyon örültem, mert nem úgy élték meg ezt az egészet, hogy „jajj ők bénák és nem értenek ehhez és vigyem innen”, hanem hárman együtt nevetve megpróbáltuk megoldani és kivinni a játékot, ami nem mellesleg elsőre sikerült is J

 

Ezután rátértünk a „word”-re, mivel Lajos bácsi szeret verseket írni, gondoltam megmutatom, hogy ha megtanulja, akkor ezentúl a számítógépre is fel tudja vinni és elmenteni, kinyomtatni, esetleg, ha a későbbiekben olyan profi lesz, akkor még csinálhat egy saját blogot is, ahova ezeket felteheti. Amint ezt kimondtam, láttam, hogy felcsillant a szeme, és kezdett tetszeni neki ez a dolog. Az egyik versét be is pötyögte, ami lassacskán ment, úgymond „lecsap a sas” technikával, de kitartóan végig írta.

Rátértünk ezután az internetre. Megmutattam nekik, hogy mennyi mindent elérhetnek innen. Annus néni például imádja a virágokat, szeret kertészkedni és jelenleg ő birtokolja az Otthon kertjét is, amit minden nap rendbe tesz. Mutattam neki sziklakerteket és egyéb mást, hogy ihletet kapjon. Egy-kettő nagyon is tetszett neki, így kapott pár ötletet.

Mindkettőjük szeret újságot olvasni. Megmutattam azt, hogy mi történik, ha a keresőbe csak annyit írunk, hogy „hírek”. Kijött több oldal is, ami a friss hírekkel foglalkozik (origo, index, hír24 stb.) Látták, hogy pillanatok alatt újság nélkül is mennyi információt megtudtak a világról.

Mivel Lajos bácsi szeret rajzolni így neki is néztünk különféle oktató programokat, amivel fejlesztheti a tudását.

Mondtam, hogy rengeteg olyan képzés van a neten, ami ingyenes, esetleg jelképes összeget kell fizetni érte, vagy ha tanulni nem akarnak, akkor a rendezvényekről is gyorsan értesülhetnek, hiszen minden ott van a világhálón. Beszéltem nekik a Facebookról, meg is mutattam nekik, de azt láttam, hogy elég bonyolultnak találták, így nem is mentem bele annyira, nehogy a kedvüket szegjem.

Kezdték felfogni, hogy mennyi minden fele lehetne nyitni, ha ismernék az internet használat bravúrjait.

Megkérdeztem őket, ha lenne rá mód, akkor megtanulnák e kezelni és élnének e ezzel a lehetőséggel. Erre a válasz egyhangúan az volt, hogy „TERMÉSZETESEN!”

Több időssel is beszélgettem, bár sok volt a fekvőbeteg, de volt olyan az otthonban, aki alap felhasználói szinten ért a számítógéphez és ő nem más, mint a 62 éves Misi bácsi. Ő gépészmérnöknek tanult, nagyon intelligens és szellemileg is friss. az ő véleményét is kikértem, hogy mit szólna, ha valaki megtanítaná a számítógép kezelésének minden csínját-bínját. Neki is tetszett az ötlet.

Ezután elmentem a vezetőjükhöz és felajánlottam a segítségemet, hogy amennyiben egyetértenek ezzel a kis önkéntes programmal, akkor nyáron szívesen foglalkoznék és segítenék nekik. Felajánlottam egy számítógépet az otthon számára, amit ingyen nekik adok, hogy legyen mit használni.

A vezető nagyszerű ötletnek tartotta, de természetesen csak azzal a feltétellel, hogy nem megy a kézimunka és az egyéb foglalkoztatások rovására.

 

 

Így nyáron kezdetét is veszi a nagy tanítás J