Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


'Sigmond Bertalan: Az aktív idősödés nyolc éve a Polgárok Házában

2012.06.03

 

„Fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát és megőrizni ezeket a késői öregségig, amikor betegség és küzdelem nélkül a test és lélek búcsút mond egymásnak.” (Van Boerhaave, holland orvos, 200 éve)

 

 

A Polgárok Háza különleges, egyedi intézmény Budapest nyolcadik kerületében, a Józsefvárosban. Különleges egyrészt azért, mert ebben a nem tipikusan polgári közegben sikerrel honosította meg a polgári-nemzeti kultúrát, közéletet. De ami még inkább egyedi sajátossága: talán nincs még egy olyan kulturális központ, mely ilyen kevés fizetett munkatárssal dolgozik, és a feladatok jelentős részét napi rendszerességgel önkéntesek végzik. E sorok írója megnyitása óta, immár nyolc éve az Intézmény munkatársa, ezért egyrészt belülről jól ismeri a Polgárok Háza múltját és jelenét, másrészt természetes módon elfogult megfigyelő, és személyes kötődése van a következőkben bemutatott emberekhez, mely bizonyára a sorok között érezhető lesz. Kérem tehát a Kedves Olvasó megértését, és egyúttal bíztatom, jöjjön el a Polgárok Háza valamelyik rendezvényére, és maga is győződjön meg mindarról, amiről én beszámolok.

 

 

Az Aktív Idősödés és Nemzedékek Közötti Szolidaritás Európai Éve

 

A 2012-es Európai Év alappillére az a gondolat, hogy az idősödés számos lehetőséget is rejt, és a társadalom egyre inkább értékeli mindazt, amit az idősebb emberek adni tudnak. Ezért három dimenzióban kell különösen foglalkozni az idős emberek lehetőségeivel: egyrészt a foglalkoztatási lehetőségek bővítése, munkaerő-piaci helyzet javítása, másrészt az önkéntesség általi részvétel a társadalomban, végül pedig az önálló életvitel lehetővé tétele és támogatása (euvonal.hu).

 

A cél tehát az, hogy az idősödés ne problémaként, hanem kihívásként jelentkezzen, az idősek lehetőségeit a társadalomban való aktív részvétellel is növelni kell. Így elérhető, hogy az egészségben és a méltóságban megélt idősödés követendő példa legyen a fiatalok számára is, az idősebb korosztálynak helye legyen a családban, társadalomban, ennek haszonélvezője pedig - végső soron - az egész társadalom. (A gondolatok Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter beszédéből származnak, mely elhangzott „Aktív idősödés és nemzedékek közötti szolidaritás európai éve 2012” konferencián, 2012. március 5., Budapest.)

 

Az idős korban fenntartható egészség lelki tényezői közül a kutatásom vonatkozásában kiemelendő: az öntevékenység, aktivitás; a valakihez-, valamihez, - valahová tartozás; és a motiváltság. (E gondolatokat Prof. Dr. Iván Lászlótól, a Semmelweis Egyetem pszichiáter és gerontológus doktorától idéztem; elhangzott a Polgárok Házában, 2012. március 29.)

 

 

 

A Polgárok Háza

 

nevtelen.jpgAz elvesztett 2002-es választások után Orbán Viktor  felhívására országszerte polgári körök szerveződtek.  Korunkban példátlan közadakozással, huszonhatezer  közös értékrendet valló ember és csoport  összefogásából jött létre a Polgárok Háza, melyet  2004-ben az alapítók, Orbán Viktor és Makovecz Imre  avattak fel. A Polgárok Háza világnézetileg elkötelezett,  közhasznú, alapítványi közösségi, kulturális és oktatási  intézmény, mely gazdag kulturális és közéleti  programkínálattal várja az érdeklődőket.

 

 

A Polgárok Háza önkéntes háziasszonyai

 

Az Intézmény működését megnyitása óta tíz-tizenöt úgynevezett „háziasszony”, és egy-két „háziúr” segíti. A "Ház asszonyai" többnyire nyugdíjas hölgyek, akik szabadidejüket a Polgárok Házában önkéntes munkára áldozzák, méghozzá rendszeres napi beosztásban, önszerveződően, a hét minden munkanapján! Úgy érzem, ők azok a nyugdíjas emberek, akik idős korukat aktivitásban, önzetlen segítőkészségben, s ezáltal kiteljesedésben élik meg.

 

nevtelen3.pngNyolc éve ugyanaz a legaktívabb mag, akik jelenlétükkel az Intézménynek egyedi hangulatot kölcsönöznek: A közönség velük találkozik már a bejáratnál, közvetlen, családias hangulatot teremtenek segítőkész modorukkal, kedvességükkel.

Generációk dolgoznak itt együtt, hiszen a fiatal munkatársak tiszteletteljes, baráti viszonyban vannak a háziasszonyokkal.

Az önkéntesek a feladatok széles skáláját végzik: rendezvények alkalmával a vendégeket fogadják, kalauzolják, tájékoztatják, esetenként étellel, itallal is ők kínálják. Ha szükséges, beállnak a ruhatárba, jegyet adnak, őrzik a kiállítótermet, vagy akár segítenek a tárlatrendezésben. Ugyanakkor a recepciós melletti napi „hostess” munkát is ők végzik, valamint gondozzák a virágokat, de nekik jut a borítékolás, szórólap-hajtogatás, és a szendvics-készítés a fellépő csoportoknak.

 

Az itt bemutatott önkéntesek körében végeztem egy kérdőíves kutatást, válaszadóim a legaktívabbak közül kerültek ki, négy háziasszonnyal és egy háziúrral beszélgettem. Lássuk tehát, honnan ered ez az aktivitás és közéleti elkötelezettség, találunk-e olyan közös pontokat, melyek ezeket az embereket összekötik.

Feltételezésem az volt, hogy válaszadóim középosztályi, esetleg úri, polgári-értelmiségi származásúak, nagycsaládban nőttek fel vagy maguknak is több gyermekük van, és a szocializmus alatt sérelmeket szenvedett a családjuk, mely világnézeti elkötelezettségüket megalapozta. Emellett fontos számukra a kereszténység, és polgári környezetben, lakóhelyen élnek. A későbbiekben látni fogjuk, hogy e feltételezések csak felerészben igazolódtak.

A kérdőív a következő témákat tartalmazta: családi háttér, neveltetés, iskola, vallásosság; világnézet, közéleti aktivitás. A Polgárok Házával kapcsolatban pedig arra voltam kíváncsi, hogy hogyan került kapcsolatba az Intézménnyel, mi tartotta meg ebben a munkában nyolc éve, mik önkéntes munkájának motivációi, és mi volt számára a legemlékezetesebb esemény/találkozás a Polgárok Házában.

Mivel önkénteseink esetében a Fidesz, és főként Orbán Viktor személye iránti szimpátia természetes, erre nem is kérdeztem rá külön a kérdőívben, és szükségtelennek tartottam a hipotézis részévé tenni.

 

A kérdőívek összegzése alapján a következőket lehet összefoglalni: Családi háttér, származás tekintetében jellemzően 40-es években Budapesten, nem nagypolgári közegben, átlagosan kétgyermekes családba született emberekről van szó. A szülők között – várakozásaimmal ellentétben – kisebbséget képeznek az értelmiségiek, a többség fizikai munkás vagy háztartásbeli. Valamennyien házasok vagy azok voltak, de feltételezésemmel ellentétben egyikük sem nagycsaládos. Egyikük sem végzett egyházi iskolát (ennek oka a szocializmusban megtizedelt egyházi iskolahálózat is lehet), de hittanra jártak, egy kivétellel ma is aktívan vallásosak.

Mindannyian valamilyen emberekkel kapcsolatot tartó beosztásban dolgoztak, amely megalapozhatta emberekhez vonzódásukat nyugdíjas korukra is.

 

A szocialista rendszerhez való (v)iszonyukat előbbi betűjáték is érzékelteti, hiszen valamennyi családban súlyos örökséget hagyott hátra a diktatúra: az egyik Édesapának 4 év GULÁG, bányában végzett kényszermunkával, másik Édesapának munkahelyi meghurcolása hozzájárult megbetegedéséhez, így korai elhalálozásához. Egy Nagyapa a Horthy-korban postaigazgató volt, ezért utána meghurcolás, nyomor várt a családra. Egyik alanyom szülőjének 4 fiútestvére harcolt 56-ban, közülük kettő eltűnt, és egy öngyilkos lett. Egy középparaszti család mindenét elvették a TSZ-esítésnél, így szegénység várt rájuk, és még lehetne sorolni a megindító történeteket.

 

Világnézet, közéleti aktivitás tekintetében uralkodó a keresztény, konzervatív, hagyománytisztelő világnézet, közéleti tisztség és párttagság nem jellemző, viszont szinte mindenki polgári köri alapító tag, és a helyi és országos közéletben nagyon aktívak.

 

A Polgárok Házával fennálló kapcsolatuk az Intézmény megalakulásától tart, többen pénzbeli vagy tárgyi adományokkal hozzájárultak a Ház létrehozásához.

nevtelen4.pngArra a kérdésre, hogy mi tartotta meg az  önkéntes-munkában nyolc éve, a következő válaszok  születtek: magukénak tekintik a Házat, úgy gondozzák,  „mintha az otthonuk lenne”, a „szolgálat”, önzetlen  segíteni akarás vezérli őket; élményt jelent az  örömszerzés a munkatársaknak, vendégeknek,  közönségnek. „Soha nem kérünk, csak adunk”  fogalmazott egyik válaszadóm, „le se lehetne minket  erről beszélni” – mondta egy másik.

Fontos számukra a közösség: értelmes, kellemes,  hasonló világnézetű emberekkel, jó együtt politizálni.  Fontos a hasznosság érzése, a megbecsültség.  Családias a légkör, szeretik a programokat,  munkatársakat. Emellett közösségi, művészeti, lelki  élményekben van részük, mely által feltöltődnek, megerősödnek.

 

Mit akar adni és kapni ezzel az önkéntes munkával? – kérdeztem.

Tenni gyermekei, unokái jövőjéért – mondták, és hozzájárulni ahhoz, hogy harmonikus legyen az emberek mindennapja. Emellett fontos a politikai motiváció is: az ország sorsának jobbra fordítása, összefogni a polgári oldalt, tartani a lelket az emberekben, támogatni az Orbán kormányt, melynek értékrendjével egyetértenek, és ahogy egyik válaszadóm sarkosan fogalmazott, „a neoliberális marhaság” elutasítása.

 

Legemlékezetesebb események között valamennyien megemlítették az Orbán Viktorral való személyes találkozásokat, közvetlenségét, udvariasságát. Emlékezetes még Makovecz Imre 70. születésnapja, ill. a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás emlékestjén Tőkés László és más határon túliak beszéde: „ők nem haragszanak ránk”. A rendszeres programok között kiemelték az Echo TV Civil Akadémia c. sorozatának élő felvételeit, Takaró Mihály irodalomtörténeti estjeit, és fontos élmény a népművészeti esteken a határon túli magyarok összehozása.

 

Hipotézisem tehát csak részben igazolódott.

Nem igazolódott a származásra vonatkozó feltételezésem, hiszen nem jellemző sem az úri/középosztályi-polgári-értelmiségi származás, sem a nagycsaládi háttér.

Részben igazolódott a neveltetésre vonatkozó elképzelésem, hisz válaszadóim keresztény neveltetést kaptak, de nem egyházi iskolában. Polgári környezetben lakik a többség, de józsefvárosi és vidéki is akad.

Maradéktalanul igazolódott viszont az a feltevés, hogy a szocializmus alatt elszenvedett családi sérelmek a nemzeti-konzervatív világnézet megalapozói.

 

Zárásképpen álljon itt egy idézet, mely a Polgárok Háza önkéntes háziasszonyainak ars poeticája lehetne:

 

„Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, és úgy találjuk, jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.”(Charlotte Brontë)

 

 

nevtelen2.jpg

 

 

 

’Sigmond Bertalan

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1089 Bp. Orczy út 41.

(Hélisz György, 2012.06.05 19:54)

Kedves Berci !
Gratulálok a tanulmányodhoz , rendkívül pontosan , hűen fogalmaztad meg a Polgárok Háza feladatait, hangulatát, az ott tevékenykedők hozzáállását, a háziasszonyok önfeláldozó munkáját. Remélhetőleg aki olvassa majd ezeket a sorokat , kedvet kap ellátogatni a Visi Imre utcába és bekapcsolódik a Ház életébe, programjaiba.
Üdvözlettel "egy háziúr "