Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Horváth László: Rövid áttekintés az időskori tanulással foglalkozó tudományterületekről

2013.05.20

 Jelen dolgozatban az Educational Gerontology című folyóirat részletes bemutatása kerül terítékre, illetve ezen belül a folyóirat egy szabadon választott szakcikkét fogom részletesen, szakmailag elemezni és bemutatni.

Az Educational Gerontology folyóirat a Taylor and Francis Online információ alapján[1] a „felnőttoktatás és egész életen át tartó tanulás” és az „oktatás” kulcsszavak alá tartozó folyóirat. Nyomtatott és online ISSN számmal egyaránt ellátott, évente 12 számmal megjelenő tekintélyes szaklap. Célját tekintve naprakész, eredeti kutatásokat kíván publikálni a gerontológia, a felnőttoktatás, a társadalmi- és viselkedés-tudományok területéről. Nemzetközi szakirodalomként a világ minden tájáról születnek publikációk benne és ez lehetővé teszi a nagyszabású hozzájárulást a terület tudományos életéhez.  A lap célközönsége elsősorban a gerontológusok, a felnőttoktatók, és viselkedés- és társadalom tudósok.

A lap 1976-ban indult első lapszámával és azóta, minden évben, 12 példányszámban megjelent, így már tekintélyes szakanyagot halmozva fel maga után. Belepillantva az egyes lapszámokba, megállapíthatjuk, hogy széleskörűen foglalkozik a címben megjelölt témával. Találhatunk például cikket az idősoktatás problémáiról a japán és amerikai idősek összehasonlításában, az időskorral összefüggő sztereotípiákról, a memória pontosságáról és sebességéről, az idős nők szerepfelfogásáról, a felsőoktatásban tanuló idősekről, az idősek halálról alkotott elképzeléseiről vagy az idősek érték orientációjáról a tanulás irányába.

Az általam választott szakcikk a folyóirat 2000. évfolyamából, tehát viszonylag újabb merítésből, az 5. számból származik. Címe: Gerontagogy beyond words: a reality[2] és szerzői André Lemiux a Quebeci Egyetem Oktatási Tanszékének munkatársa és Mariano Sanchez Martinez, a Granadai Egyetem Szociológiai Karának munkatársa.  

A cikk felépítését tekintve egy különálló pdf fájlban tölthető le. Az első oldalon szerepel a folyóirat neve és az adott szám adatai a bal felső sarokban, jobb oldalon pedig a Taylor&Francis logója található. Ez alatt következik balra zárva, nagy betűvel a cím, két vastag vonal közé zárva, jól kiemelve. A cím alatt közvetlenül, jobbra zárva olvasható a szerzők neve és az intézményük, majd pedig a cikk rövid összefoglalása következik, szintén dőlt betűkkel. Ez után következik maga a tartalom. A lábjegyzet és a tartalmi rész az oldal alján nem válik el élesen (nincs egy elválasztó vonal pl.), ez zavaró lehet. Maga a szöveg egységes, a fejezetek, alfejezetek megfelelő nagyságú betűkkel vannak jellemezve, a nagyobb idézetek is eltérően vannak szedve, jobban beékelve a szövegtörzsbe. A tartalmi résznél az oldal fejlécében a páratlan oldalakon a cikk címe, a páros oldalakon a szerzők neve található. Az oldalszámozás is fent látható.

Tartalmát tekintve a cikk egy általános bevezetővel kezd, mely a diszciplínák fejlődéséről szól, ezek tartalmáról, néhány főbb kérdés mentén és így definiálja az időskori tanulás tudományát. Több szakirodalmat is idéz ennek során, melyekre kritikai reflexiót alkalmaz a szerzőpáros. Azt mutatják be, hogy a gerontológia alapvetően először az orvostudomány horizontján jelent meg és azóta próbálja a tudományterület kikövezni önmaga számára, hogy önálló diszciplína legyen. Azonban a vizsgálódásának tárgya nem képezheti összehasonlítások alapját. Illetve a geriátria tudományától eltekintve nincs más diszciplína, ami kifejezetten azt állítaná, hogy egy bizonyos korcsoport problémáival foglalkozik teljes mértékben. A gerontológia és a geriátria szakterületének Jean-Marie Charcot és Elie Metchnikoff adott életet a század elején. A gerontológia pedig multidiszciplináris tudományterületként vetette meg a lábát (biológia, pszichológia, társadalom és ember-tudományok), mely az öregedés, az idős felnőttek vizsgálatát tűzte ki célul. A szerzők ezt a multidiszciplináris megközelítést használják a továbbiakban.

A következőkben a terület multidiszciplináris jellegét elemzik a szerzők. Konklúzióként azt emelik ki, hogy a multidiszciplináris megközelítés korlátozó ebben az esetben és inkább interdiszciplináris megközelítést javasolnak. Ez több mint egyszerű kooperáció, a területek összegzése. Az interdiszciplinaritás magában foglalja a konfrontáció, a módszerek és nézőpontok cseréjének lehetőségét. A fő probléma, melyre megpróbál megoldást találni, az idősek tanításának-tanulásának sajátosságaival való foglalkozó tudomány körülhatárolása. Végső soron egy hibrid tudományt javasolnak, ahol ötvözik a gerontológia és az időskori oktatás területét, így megalkotva a gerontagógia fogalmát. Míg a gerontológia esetében a fókusz az öregedés tanulmányozásán van, az időskori tanulás megközelítésében pedig az öregedés tanulással összefüggő aspektusai, addig a gerontagógia az oktatási gyakorlatra és annak tanulmányozására helyezi a hangsúlyt, de nem az öregedési folyamat részeként értelmezve azt, hanem elsősorban az emberek tanításának és tanulásának szemszögéből, figyelemmel az egyén megkülönböztető sajátosságaira, mint a kontextus, személyes és társadalmi élet.

A következő fejezet Peterson és Glendenning megközelítését foglalja össze a gerontológia és a gerontológiai oktatás témakörében. Peterson megteremtette az alapját egy integratív szemléletnek az időskori oktatás területén, Glendenning pedig a kritikai geragógia fogalmát alkotja meg. Ezek a megközelítések lehetővé teszik, hogy jobban árnyaljuk a gerontagógia területét.

A következő rész a gerontagógia diszciplináját vizsgálja. Először egy új elméleti modellt állít fel az oktatásról az alapképzési modellt (initial training model), mely a tudás elosztásának paradigmájára épül. Ebben a modellben fiatalokat készítünk fel arra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra. Ezen keresztül mutatja be a szerzőpáros a pedagógia területét. A következő modell a fejlesztés és átképzés modellje, mely főleg a szakmai-technikai képzésekre épül. Célcsoportja az a populáció, akik már rendelkeznek szaktudással, de valamilyen oknál fogva kiegészítésre, valamilyen speciális ismeret megszerzésre szorulnak, például a gyorsan változó technológiai feltételek miatt. A szerzők ezt jellemzik andragógiaként. A harmadik modell a kompetencia modell, melyben olyan emberek vesznek részt, akik már tanultak, sőt, már átképzéseken is részt vettek, tehát ez elsősorban a továbbképzésre, a folyamatos, élethosszig tartó tanulásra fókuszál, melynek célja a fizikai, pszichológiai, szociális jóllét fejlesztése. Középpontjában az önmegvalósítás, mint a tudás újraszervezése a jobb személyes és társadalmi élet igazgatásáért áll. Ez a rész a szerzők lehatárolásában a gerontagógia. A folytatásban ennek a modellnek az etikai és episztemológiai dimenzióját, alapelveit vizsgálják. Ennek fényében kiemelik a nyitottság filozófiáját. Az episztemológiai megközelítésben egy tervezett tanulási folyamat kialakítása mellett érvelnek, melynek négy eleme szükséges: kurrikulum, módszertan, küldetés, tanár. A továbbiakban új terminológiák, koncepciók felmerülését veszik sorra, melyet a kompetencia modell hozott magával. A gerontagógia a tanulás fogalmára, tanulásról való gondolkodás alakulására kiváltott hatását elemzik.

A következő fejezet a geragógia és a geriagógia fogalmát magyarázza. A geragógia az idősek, idősek általi tanulása. Ez főleg a szociális kapcsolatok ápolására építő elképzelés. A geragógia, szintén az idős, a viselkedés vizsgálatára irányul etimológiailag, de gyökere a geriátriából származik, tehát ez a terület az idősek tanulásával foglalkozik, mely a deficitek miatt a geriátria területéhez tartoznak. Ebből kiindulva a geriátria az elméleti bázisa a geragógiának.

A kitérő után ismét a gerontagógiáé a főszerep, mely fogalmat először Lessa és Bolton, az 1978-as években használtak. Lehatárolják a gerontológiáról és az időskori tanulásról.

Az utolsó részekben különböző gerontagógiai programokat mutatnak be a szerzők, először bemutatva a programfejlesztés modelljét ebben a kontextusban. Kitér az időseknek szóló programok fejlesztésére és az idősek tanítóinak szóló programok fejlesztésére egyaránt.

A záró részben amellett érvelnek a szerzők, hogy munkájuk hozzájárulhat a gerontológia tudományának tisztázásához és annak alkalmazásához a speciális programfejlesztések területén és kifejezik reményeiket, hogy amit ők tapasztaltak a tudás boldogságaként, ezt be tudják vinni a szakértők a kurrikulumba.

Összességében a cikk egy igen komoly tudományelméleti körüljárást végez a gerontagógia területén, jól lehatárolva a hasonló tudományterületeket, a társtudományokat és alaposan feltárva a megfelelő kapcsolatokat. Végül gyakorlati alkalmazhatóságra is kitér, így túllép az elméleti kereteken, mely a cikk egyik pozitívuma.



[2] Lemieux, A. és Martinez, M. S. (2000): Gerontagogy beyond words: a reality. Educational Gerontology. 26. 5. sz. 475-498. o.