Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mázló Tímea - Molnár Attila Károly: Amour (r: Michael Haneke)

2015.04.21

A kétórás francia–osztrák–német filmdráma a párkapcsolatok értékeire, egyúttal az élet múlandóságára hívja fel a figyelmet. A történet eleje már sejteti a tragédiát azzal, hogy egy percre előrehozza a végkifejletet: „A tűzoltók feltörik egy városi bérház egyik lakásának ajtaját, miután a szomszédok már régóta nem látták az ott lakókat. A rendőrök egy szigetelőszalaggal körberagasztott ajtót találnak. Amikor azt kinyitják, egy idős asszony holttestére bukkannak, aki látszólag már hosszabb ideje halott. A holttest az ágyon fekszik, szinte felravatalozva, ünneplőruhában, felvirágozva.”

A filmet az egyetemi kurzuson külön férfi és női szemmel is értékeltük, valamint bevontunk további, kurzuson kívüli nézőket, akiknek összegyűjtöttük a véleményét.

A film rendezője Michael Haneke, a két főszereplő Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva. Az alkotás a 2012-es Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma Díjat nyert.

 

Női szemmel (Mázló Tímea) 

A Szerelem című film számomra nehezen, lassan indul, ezáltal unalmasnak hathat elsőre. A néző szerintem folyton azon gondolkodik, arra vár, hogy megértse: pontosan mit is akar közölni a film, mi a mondanivaló, a tanulság. Mivel én színésznő is vagyok, nagyon szeretek filmet nézni. Siketként pedig a jó vizuális kép szórakoztat, jobb, érthetőbb információt ad, és plusz tartalmat közöl a puszta szöveghez képest. Nekünk, akik a vizuális csatornán keresztül kommunikálunk, sokkal többet jelent egy arc, egy mozdulat, a testbeszéd, és ha egy filmben sok a vágókép, a vizuális tartalom, akkor jobban tudom követni.

Visszaemlékszem a nagymamámra (az édesapámnak az anyukájára), akinek annak idején eltört a gerince, majd a kórházi kezelés után hazaküldték. Édesanyám az otthonában ápolta 3 hónapig, egészen a bekövetkező haláláig. A baleset miatt ebben a három hónapban ágyhoz volt kötve, nem mozdulhatott. Az elején még nem volt nagy probléma, anyukám el tudta látni gond nélkül. De az első hónap után lassanként már csak vele foglalkozott édesanyám, és már alig jutott ránk ideje, alig törődött velünk, magával meg még annyira sem. Én akkor kezdtem el gimnáziumba járni, és rendszeresebben hazajártam, míg addig kollégiumban laktam egészen óvodás korom óta. Látva anyukám kimerültségét, próbáltam tanácsolni, hogy próbáljuk meg átvinni nagymamámat az idősek otthonába. Nem akartam, hogy anyukám belerokkanjon ebbe a munkába, óvni akartam őt. De anyukám nagyon erős asszony.

A történetben elég megrázó az, ahogy a férj csak a feleségével foglalkozik, és a nő irányítja őt mindenben, hogy mit kell csinálnia. A férfi nagyon türelmes, mert szereti a feleségét. Az ilyen erős szeretet, törődés nagyon ritka, főleg férfi részéről.

Amit én a saját életemben nem tudnék soha megígérni a páromnak, hogy ha beteg, baja van, ne küldjem őt kórházba. Én a megmentésért tenném, azért hogy segítsenek rajta. Velem is megtörtént hasonló, amikor a volt párom kétszer is öngyilkossággal kísérletezett. Én azonnal hívtam mentőt tolmács segítségével. Nem engedhettem, nem hagyhattam őt meghalni. Meg is fenyegetett, de mégis megtettem, azért hogy életben maradjon. Szerinte csak azért tettem, hogy ott haljon meg a sürgősségin.

A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségében vetítést szerveztem az egyik klubban. 60–70 év közötti idősek megnézték ezt a filmet. Azt mondták, hogy ők nem lennének képesek mindazt megtenni, amit a filmben láthattak. Néhányan mondták, hogy ez már gyilkosság volt. Többségében nem értették meg, hogy mi lett az idős bácsival.

 

Férfi szemmel (Molnár Attila Károly) 

A film elemzését megelőzően négy időskorúval nézettem meg az alkotást. A szakirodalmi források, valamint a nézőktől kapott visszajelzések alapján több nézőpontból vizsgáltam a mű hatásait. Ezek között szerepel a mű befogadása, a tartalmi kulcspontok, a művészi hatások, az eszmei hatások, valamint a nézők nyitva maradt kérdései.

Az idősek életéhez kötődő számos aspektusban a gerontológia tudománya vizsgálódik. E tudományterület elnevezésével kapcsolatban több fogalmi magyarázat létezik, ebből most csak azt idézném, amelyik legközelebb esik a témához: „...a gerontológia gyűjtőfogalomként működik, s igyekszik befogadni és hasznosítani minden idősekkel foglalkozó tudomány eredményeit. Az utóbbi évtizedek gyakorlata azonban arra utal, hogy sokkal inkább a specializálódás irányába mutatnak a törekvések, a hangsúly az időskorúak megbetegedéseinek diagnosztizálására és terápiájára helyeződik.” (Pethő, é. n.) Szóba kerül tehát az egészség, mellyel kapcsolatban Bárczy Gusztáv szavai lehetnek irányadóak: „Szeresd egészségedet, mert ez a jelen. Védd a kisgyermeket, mert ez a jövő. Őrizd szüleid egészségét! – mert a múlton épül fel a jelen és a jövő.” (Iván, 1997. 1. o.)

„A kutatások egyik súlypontja az öregkorra való felkészülés. Gyakorlatilag minden kutató hangsúlyozza a korai előkészület fontosságát, de bölcs tanácsok katalógusán és pontatlan elképzeléseken kívül nincs meggondolás arról, hogy gyakorlatilag hogyan kellene egy ilyen előkészítést megszervezni és intézményesíteni.” (Bangó, 1999, 4. fej.)

A mű befogadásakor a nézőkben leginkább az emlékek látszottak előjönni. Erre utal egy 81 éves férfi megjegyzése, aki a 13 évvel azelőtti időszakra gondol vissza, amikor is feleségét ápolta élete utolsó hónapjaiban. A filmet szintén megtekintő 96 éves férfi is sok olyan ismerős momentumot fedezett fel a filmben, mely hosszú élete során megélt hasonló emlékeit elevenítette fel. A gondolatok terén több megnyilvánulást tapasztaltam. Egy 79 éves nő szerint „ez a film megmutatja, hogyan vészeli át két öreg ember  az öregség és betegség minden rémségét, ha  életüket  közösen élték le  szeretetben és még a mai napig is szerelemben.” 69 éves férfi nézőm szerint pedig a filmben bemutatott eset bármikor bárkivel megtörténhet. Az érzések tekintetében a nézők körében az alábbi megnyilvánulások voltak. „Kölcsönös bizalom, szeretet időskorban is.” „A nehéz percekben szinte némán cselekednek a szereplők. Nincs szükség egyáltalán a szavakra: pontosan értik egymást. A másik iránti teljes szerelemről tanúskodnak olyan csodás jelenetek, mint pl. amikor a feleséghez odamegy a WC-re a férje, hogy rásegítse a fehérneműt, vagy amikor  »felkanalazza« a földről, és egy szó szemrehányás nélkül szedi össze.”

A mű tartalmi kulcspontjainak vonatkozásában megemlítendő a pár életében az egymás iránti figyelem jelenléte. Egy nézőm azt jegyzi meg, hogy figyelemre méltó a másik akaratának tiszteletben tartása: „a férj nem erőlteti a kórházat.” Amikor az életösztön került középpontba, volt, aki megjegyezte az életben maradásról: „a kórházból való hazakerülés után is folytatódik a kultúrélet.”. Ezzel kapcsolatban a szakirodalom ekképpen fogalmaz: „Amikor az időskori tanulás, művelődés és önnevelés kérdéseiről beszélünk és gondolkodunk, ezt csak az életkori sajátosságok messzemenő figyelembevételével tehetjük meg. Tudnunk kell, hogy ezek az életkori sajátosságok mennyiben és hogyan befolyásolják a számunkra biztosított tanulási, művelődési folyamatok tartalmi és formai jellemzőit.” (Hidy, 2006. 20. o.) A film történetében felismerhetők a korlátok: a második stroke után kártyavárként dől össze a család – az addig élhető élet élhetetlenné változik, s ez nemcsak a pár kapcsolatában, de a külső kapcsolatokban is megnyilvánul. A segítségnyújtás kapcsán nézőimtől elhangzott az a vélemény, hogy a külsősök (szakápolók, önkéntesek) segítségének elfogadása nem egyértelműen könnyű, hiszen idegenekről van szó, s egy idegen – mint olyan – nem azzal a törődéssel cselekszik, mint a beteggel évtizedeken át együtt élő családtag. A helyzet adta újbóli szocializáció problémája is megjelenik a filmben, hiszen mind a betegnek, mind párjának egy új élethelyzetre kell berendezkednie.

Igen erősen érezhetőnek nevezték a filmnézők az alkotás egy visszatérő hatását, miszerint túlságosan lassú jeleneteken keresztül halad előre a cselekmény. Volt, aki így reagált: „A film tempója érthető módon lassú, de a vége felé már bántóan lelassul.”

Az eszmei hatások sem kerülték el a nézők figyelmét. A szenvedéssel kapcsolatban többen megjegyezték, hogy az nemcsak a betegben megy végbe, hanem kiterjed környezetére is – a segítők, a családtagok szintén szenvedői a folyamatnak.

Néhány kérdés megválaszolatlanul maradt a mű befogadói között. Az egyik ilyen kérdés: „Megöli? Megsegíti?” A filmet megtekintők többsége úgy gondolja, lehetőséget kellene adni arra, hogy az ember emberhez méltó módon fejezze be az életét. Felmerül a férj tettével kapcsolatban a gyilkosság kérdése is: „Vajon mi válthatja ki a férjben azt a kegyetlen lépést, hogy megfojtsa imádott feleségét, amikor olyan nagy kitartással és türelemmel ápolta hosszú ideje.” Külön figyelmet fordított a nézők mindegyike arra, hogy vajon hogyan élhető meg a fizikai fájdalom. Bárdos György több forráson keresztül mutatja be a fájdalom értelmezésének lehetőségeit; kitér annak fizikai és lelki vonatkozásaira is.

A rendező kommentje szerint a forgatókönyvének fő témája nem is az öregedés és a halál, „hanem az a kérdés, hogy miként tudja kezelni egy ember egy szerettének a szenvedését”.

A mű kapcsán összegyűjtött információk ismeretében a kurzus keretein belül csoportos beszélgetést folytattunk az oktató vezetésével. E beszélgetés során a hallgatók elmondták személyes véleményüket, ütköztették a nézőpontokat, és vita keretén belül egyeztették a lehetséges megoldásokat egy, a filmbeli történet lehetséges valóságos vonatkozására kivetítve. Szóba került az eutanázia fogalma és annak értelmezése, alkalmazhatósága, valamint a szereplők magatartásának értékelése. Utóbbi gondolattal kapcsolatban elhangzott olyan vélemény is, mely szerint a feleség arra vonatkozó kérése, hogy otthon ápolják, meghatározó volt a tragikus végkimenetelben. Nyitott kérdés maradt, hogy a férj vajon határozott megfontolásból ölte-e meg feleségét, vagy elméjének egy elgyengült, elborult állapotában tette-e azt.

 

Felhasznált irodalom 

Bangó Jenő (1999): Az időskorúak szociológiája. Időskori tanulásról időseknek és fiataloknak. URL: http://www.idostanulas.eoldal.hu/cikkek/oktatok--szakemberek-tanulmanyai-az-idoskori-tanulasrol-es-muvelodesrol/bango-jeno--az-idoskoruak-szociologiaja-.html

Bárdos György (2006): Az élet árnyoldalai: fájdalom, öregedés, halál. Scolar, Budapest

Hidy Pálné (2006): Tétlenül és tehetetlenül? A tanulás funkcióváltozásai az időskorban. Felnőttképzés, 4. 2–3. sz. 20–25. o.

Iván László (1997): Ne féljünk az öregedéstől! SubRosa, Budapest

Pethő László (é. n.): A komfortérzet megtartása – tanulmány az időskorúak tanulásáról. Időskori tanulásról időseknek és fiataloknak. URL:

http://www.idostanulas.eoldal.hu/cikkek/oktatok--szakemberek-tanulmanyai-az-idoskori-tanulasrol-es-muvelodesrol/petho-laszlo--a-komforterzet-megtartasa---tanulmany-az-idoskoruak-tanulasarol.html

A film adatai, tartalmi ismertető:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerelem_(film,_2012)

A film aspektusait összegző prezentáció:

https://www.mindmeister.com/523582731

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.