Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fazekas Enikő: Aktivitás és érdekképviselet időskorban

2013.05.20

 

       I.            Bevezetés

  Az Egyesült Államokban rohamosan nő az idősek, azon belül is a 65 éven felüliek aránya, a társadalomnak egyre növekvő igénye mutatkozik az idősödéssel kapcsolatos ismeretek iránt. Azonban hiányoztak az olyan szakmai oktatási programok, amelyek az idősödéssel és az idősödéssel együtt járó jelenségekkel foglalkoztak volna. Nyilvánvaló, hogy jelentős igény lépett fel egy olyan professzionális, elméleti és gyakorlati ismereteket ötvöző segédletre, amely bármely – formális, illetve nem kreditalapú – oktatási formában tanító által, a saját képzésének megfelelően adaptálható ismereteket, módszereket tartalmaz. A kötet[1] minden fejezete egy-egy olyan témát dolgoz fel, amely az idősekkel dolgozók számára releváns. A fejezetek azonban nemcsak a témához kapcsolódó legfontosabb ismereteket tartalmazzák, hanem minden témakörhöz hatékony tanítási/feldolgozási stratégiát ajánlanak, illetve segítséget nyújtanak a tanulók, hallgatók teljesítményének értékeléséhez is. Ezeket a stratégiákat, illetve módszereket a szerzők a saját – akadémiai pályafutásukat megelőzően – felnőttképzési területen szerzett tapasztalataikra építve, azokból merítve dolgozták ki.

   II.            A szerzőkről

A kötet két szerkesztője Terry Tirrito és Nieli Langer. Mindketten a fordhami egyetemen szereztek doktori fokozatot, Tirrito gerontológiából (alibris.com), míg Langer szociális munkásként (gerontológia specializáció) végzett. Tirrito a columbiai dél-karolinai egyetem doktori programjának vezetője, illetve a Szociális Munkások Főiskolájának[2] professzora, publikációi történeti kategóriába sorolhatók, tanulmányait az idősödés, az idősök spirituális élete, vallásos és közösségi tevékenységek tanulmányozására építi. (WorldCat Identities) Tirrito nemcsak szerkesztette, de szerzőként is részt vállalt a tanulmánykötet elkészítésében, a későbbiekben részletesen bemutatott első fejezetet[3] írta. Langer egy new-yorki főiskolán (New-Rochelle) tanít, a „humán szolgáltató[4]” másoddiplomás képzésben. (Tirrito, Langer, 2004.) Publikációi gerontológiai témakörben jelentek, illetve jelennek meg. (WorldCat Identities). Érdemes szót ejteni Julie Miller-Cribbsről, aki a tulsai egyetemen megvalósuló Szociális Munkák Iskolája[5] program koordinátora. Egyetemi karrierjét megelőzően hét évig dolgozott a St. Louis-i Traumatológiai Intézet szociális munkásaként, az így szerzett tapasztalatai jelentik/és jelentették pályafutásának alapját. (University of Oklahoma honlapja)

III.            A kötet felépítése

Az Aging Education: Teaching and Practice Strategies tíz fejezetből, tanulmányból áll. Az egyes fejezetek először rövid összefoglalást, áttekintést adnak az adott témáról, illetve annak aktualitásáról, majd a téma kifejtése következik. A szerzők gyakorlati tapasztalataikból, más szerzők műveiből, illetve kutatási jelentésekből dolgoztak. Ezt követően a korábban ismertetett téma oktatási helyzetben történő leghatékonyabb feldolgozásához nyújt segítséget a szerző, egyrészt azzal, hogy módszereket ajánl az elsajátításhoz, másrészt olyan könyvek, illetve internetes források összegyűjtésével, amelyek további ismeretanyagot szolgáltatnak.

Az első fejezet az idős felnőttek számára releváns programokkal, szolgáltatásokkal foglalkozik, míg a második fejezetben Miller-Cribbs az idősöket érintő politikai változásokat, szabályozásokat, azok kialakulásának történetét dolgozza fel. A következő fejezet foglalkozik az időskori mentális egészségügyi problémákkal, illetve azzal, hogy ezeket a problémákat magukkal az idősökkel hogyan lehet feldolgozni, a feldolgozás folyamatában a segítő szakembereknek milyen feladataik, lehetőségeik vannak, és hogy ezen feladatok elvégzéséhez szükséges kompetenciák, tulajdonságok kialakításában hogyan tud a képzés segíteni. A harmadik fejezet témája, hogy a családnak milyen szerepe van az Alzheimer betegségben szenvedők gondozásában, támogatásában, illetve, hogy az ápolás során ezek a családtagok milyen kihívásokkal, akadályokkal szembesülnek, s hangsúlyt helyez a szerző arra, hogy a szakemberek feladata itt elsősorban a családtagok szakszerű támogatása. Az ötödik fejezet az idősek spirituális jólétét, lelki egészségét helyezi a középpontba, illetve a spiritualitásra, mint az idősek mentális és fiziológiai egészségének fontos összetevőjére tekint a szerző.  A hatodik fejezetben a gyász, veszteség, halál feldolgozásához kapcsolódó elméleteket ismerhetünk meg, illetve olyan módszereket, amelyek segítségével az idősökkel foglalkozó szakemberek tudatosíthatják gondolataikat, érzéseiket, attitűdjeiket a halállal, gyásszal kapcsolatban, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy később a témában valós segítséget nyújtsanak az időseknek. A következő fejezet témája az aktív nyugdíjaskor. Az átlagos élettartam egyre hosszabb a jóléti államokban, így az Egyesült Államokban is, az idősek a visszavonulás (nyugdíjba vonulás) után egyre több időt szeretnének aktívan eltölteni: önkénteskedéssel, tanulással, karrierépítéssel, utazással, stb..  A fejezet azzal foglalkozik, hogy a tanácsadók, szakemberek hogyan tudják segíteni az idősöket azon problémák megoldásában, amelyek az aktív idősödéssel függnek össze (például pénzügyi, szociális, egészségügyi gondok, ellátás kérdései). Ezt követően a nyolcadik fejezet az időskori önkénteskedéssel, az idősökben rejlő lehetőségek kiaknázásával, illetve ehhez kapcsolódóan a közösségi támogatás formáival foglalkozik. A kilencedik fejezet témáját az időseket érintő visszaélések visszaszorításában tett közösségi erőfeszítések jelentik, illetve az, hogy a jogi és bűnügyi igazságszolgáltatást ezekbe a közösségi kezdeményezésekbe hogyan lehet bevonni, milyen erőforrások állnak a szakértők rendelkezésére a probléma megoldásához. Az utolsó fejezet egy „idősgondozó specialista” szakember képzésének lehetőségét vizsgálja, aki menedzsment, kommunikációs és ápolási ismeretei felhasználásával empatikusan lenne képes az egyre nagyobb számú időskorú szakszerű ellátására, illetve a jelenleg elégtelenül működő szociális ellátórendszer hiányosságainak betöltésére.

IV.            Szellemi frissesség időskorban is[6]

Az első fejezet különböző, idősek számára nyújtott programokról és szolgáltatásokról szól. Tirrito ezen programok áttekintését nemzetközi perspektívából kezdi, bemutatja a dél-koreai, szingapúri és ausztráliai ellátórendszereket, illetve az ehhez kapcsolódó attitűdöket. A rövid nemzetközi kitekintés után az amerikai szociális és egészségügyi ellátórendszer, illetve az idősek különböző egyéb lehetőségeit mutatja be. A szerző a fejezetben foglalkozik az idősek lakhatási kérdéseivel, szociális otthonokkal, szociális szolgáltatásokkal, az idősek szabadidős tevékenységeivel, illetve azok lehetőségeivel, az elderhostelekkel, és a generációk közti együttműködést erősítő programokkal.

1.     Ellátórendszerek és problémáik

Az Egyesült Államokban az állami nyugdíjrendszer (az ausztrál modelltől eltérően) instabil és állandó változás alatt áll. Az egészségügyi szolgáltatások, biztosítási programok (pl. Medicare) emellett az alacsony jövedelemmel rendelkező idősek számára nem, vagy nehezen érhetők el; illetve ezeknek a rendszereknek a kialakítása és működtetése államonként változik, így a jogosultságok megállapítása, illetve az ellátási rendszer minden államban másképpen működik. Az időskorúak orvosi ellátásának alternatívái lehetnének az idősek otthonai, ahol a bentlakóknak a megfelelő orvosi segítség mellett lakhatást és emocionális, fizikai és pénzügyi biztonságot nyújtanak. Azonban – egyrészt a magas költségek, másrészt a visszaélések magas száma miatt az idősek otthona nem kedvelt az amerikai nyugdíjasok körében. Ezért, a tartós ápolásra szoruló idősek egy része az otthoni ápolási rendszer lehetőségeit használja ki. Az otthoni ápolási rendszer keretein belül orvosi és nővéri ellátást, takarítás, szociális szolgáltatásokat, mentális egészséget megőrző programokat, étkeztetést vehetnek igénybe a páciensek; azonban magas költségek és jól képzett szakemberek hiányában ez a rendszer csak néhány államban működik. A napi gondozás sokkal inkább kiváltja az idősek otthona által nyújtott szolgáltatásokat. A napi gondozás egészségügyi modelljében orvosi és szociális ellátást, fizikoterápiát, míg a közösségi modellben közösségi és rekreációs lehetőségeket veszik igénybe az idősek. Nagy előnye, hogy így az idősek megőrizhetik önállóságukat, és saját házukban lakhatnak.

2.     Lakáskérdés

Hasonlóan nagy volumenű kérdés az idősek lakhatásának kérdése, amelyet az idősek otthonával már részben érintettünk. Az nyugdíjasok számára sokféle lehetőséget kínálnak az Egyesült Államokban: léteznek együtt lakó nyugdíjas közösségek, „nagyiházak”, támogatott otthonok és ellátó-központok, és egyéni megegyezések is. A „nagyiházak” és az együtt lakó nyugdíjas közösségek igen kedvelt lehetőségek. A „nagyiház” egy önálló lakóegységet jelent, ami a családhoz, illetve rokonokhoz közel helyezkedik el, mégis lehetővé teszi az idősek számára, hogy megőrizzék függetlenségüket. A nyugdíjas közösségekben lehetőség van önellátó életvitelre, de állandó nővéri szolgáltatások igénybevételére is, egészségi és mentális állapottól függően. Nagy előnye, hogy az idősek így a közösség aktív tagjai maradhatnak. A támogatott otthonok hasonló elven működnek, azonban egy főre jutó havi költségük elérheti a 3000 dollárt is. Természetesen az amerikai idősek gyakran élnek felnőtt gyerekeikkel, azonban önszántukból kevesen választják ezt a lehetőséget, mivel időskorban is nagyra értékelik a függetlenséget.

3.     Szellemi aktivitás, tanulás, generációk közti párbeszéd

Különböző oktatási programokat és szolgáltatásokat is nyújtanak az idősek számára, ilyenek például az LRC[7]-k, vagyis Nyugdíjas Tanulók Központjai, amely szervezet 200 intézménnyel áll kapcsolatban, és ahol különböző formális képzésekben vehetnek részt a nyugdíjasok. Az elderhostelek kedveltek az amerikai idősek körében. Ez a rekreációs forma az utazás és tanulás összekapcsolását teszi lehetővé. Az Államokon belüli utazások általában 5-6 naposak, 14-45 fő vesz részt rajtuk, az összköltség 300-400 dollár között mozog. Vannak nemzetközi programok is, ott a desztinációtól függően 2500-5500 dollár is lehet az egy főre jutó költség. Ma az Egyesült Államok minden államában, Kanadában és 45 más országban is működnek elderhostelek, több százezer résztvevővel.

Ezt követően a szerző azokat a programokat ismerteti, amelyek a generációk együttélését, összekapcsolását támogatják. Ezek általában valamilyen egyéb szolgáltatással, például gyermekfelvigyázással vagy iskola utáni korrepetálással függnek össze, és céljuk a generációk közti párbeszéd megteremtése.

4.     Hogyan tanítsuk a szakembereket?

A fejezet végén Tirrito arról ad áttekintést, hogy ezeket a programokat hogyan, milyen módszerrel lehet leghatékonyabban megismertetni a hallgatókkal. Fontosnak tartja a szerző, hogy az előadások mellett audiovizuális eszközöket is alkalmazzanak az oktatók, illetve vendégelőadókat hívjanak meg, akik a programok valós működéséről beszélnek a diákoknak. A vendégelőadók között gyakran a programok résztvevői is megjelennek, akik a saját igényeiket, szempontjaikat ismertetik. Fontos ezen túl a témák egyéni és csoportos feldolgozása, e-learning kurzusokon való részvétel, videók, fényképek, újságcikkek megtekintése, stb.. A cél, hogy a diákokat olyan kompetenciákkal vértezzék fel, amelyek képessé teszik őket az idősökkel való együttműködésre. A hallgatóknak képesnek kell lenniük: kritikai értékelést adni a jelenlegi programokról, átlátni az egész rendszer működését, az azt befolyásoló tényezőket és hatásokat, és ismerniük kell a nagyobb szervezeteket (Older Americans Act, Social Security, SSI, Medicare, Medicaid, stb.),.

   V.            Önszerveződés és érdekképviselet[8]

Miller-Cribbs szerint a szociális munkások bevonódása az idősekkel való foglalkozásba egyre nagyobb mértékű, azonban az ezt a területet (szociális ellátórendszert) érintő jogszabályok, irányelvek fejlesztése elmaradt más területek szabályozása mellett. (Tirrito, Langer, 2004.) A fejlesztés megvalósítása és az ezzel összefüggő lobbi a szerző szerint egyrészt a szakemberek, másrészt a szakembereket képző oktatók feladata.

A tanulmány írója ahhoz, hogy a gerontológiai tanulmányokat folytató hallgatók az időseket érintő politikaalkotás folyamatával megismerkedjenek, 4 terület ismeretét tartja fontosnak: a politikaalkotás történetét, a társadalmi problémákat és kihívásokat, az irányelvek és szabályozás leírásainak ismeretét, illetve az érdekképviselet kérdését. A történeti rész az amerikai szociális ellátórendszer kialakulását foglalja magában, illetve a fejlődés fontos mérföldköveit ismerteti meg az olvasóval, többek között a Social Security, az Older Americans Act, vagy a Medicare kialakulásának folyamatával. A társadalmi problémák érintik az életkori diszkriminációt, a homoszexuális, biszexuális és leszbikus idősek nehézségeit, a kisebbségeket, nőket, szociális szolgáltatások problémáit (pénzügyi, emocionális visszaélés az idősekkel szemben, alultápláltság, közlekedési gondok, lakhatási problémák), és az informális gondozók helyzetét is. A mélyebb megértés érdekében a fent említett témákat a szerző nemzeti, állami és helyi szintű példákon keresztül mutatja be, illetve hangsúlyt helyez arra, hogy ezek a problémák hogyan befolyásolják, alakítják a politikát. Az időseket érintő szabályozás több jogi területet érint (pénzügy, egészségügy, közlekedés, lakáskérdés, stb.), ezért az oktatásban is fontosnak tartja Miller-Cribbs a holisztikus szemléletet.  A hallgatók, tanulók legkönnyebben úgy tudják megismerni a szabályozás menetét, ha a szerző által közölt táblázatban megjelenő (10. táblázat a kötet 58-60. oldalán) vitatémákat és módszereket alkalmaznák az oktatók a képzés során. Ilyen módszerek például a rövid dolgozatok megírása, csoportos munka a témák felosztásával, viták rendezése.

A negyedik terület, amit a szerző kiemel, az érdekképviselet. Az Egyesült Államokban az idősek támogatásának fő szereplője kezdetben a Social Security Act volt, azonban napjainkban országszerte vannak egyéb kezdeményezések. Az egyik legismertebb érdekképviseleti szervezet az AARP[9], amit a szerző is megemlít, azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt két évtizedben egyre több, az idősek érdekképviseletét megvalósító szervezet jött létre. Ezek azonban kevés állami támogatást (pénzügyi és ideológiai) kapnak, illetve ezek a szervezetek egymástól elkülönülten működnek, s ez sebezhetőbbé, támadhatóbbá teszi őket. Miller-Cribbs fontosnak tartja az ezen szervezetek közti szorosabb együttműködés megvalósítását, illetve azt, hogy ennek jelentőségével (illetve a szervezetek történetével, működésével, kihívásaikkal, politikai szereplőkkel) a gerontológiát hallgató, tanuló diákok, felnőttek is tisztában legyenek.

VI.            Összefoglalás

Véleményem szerint a tanulmánykötet legnagyobb pozitívuma, hogy az idősödés, illetve az ahhoz kapcsolódó problémák sokféle aspektusát vonultatják fel a szerzők, illetve, hogy a különböző kutatások alapján szerzett adataik, információik felhasználásával az idősek segítésével kapcsolatos gyakorlati tanácsokat adnak, mind az idősek segítésével foglalkozó szakemberek képzésére, munkájára és mindennapjaira vonatkozóan, mind pedig a téma iránt érdeklődők számára.

A kötet szerzői magasan kvalifikált szakemberek, akiknek a tanulmányok megírásával céljuk volt, hogy az idősöket támogató szolgáltatásokhoz kapcsolódó szakemberek képzését, illetve a szakemberek szakmai ismereteit megújítsák, a képzés minőségét javítsák, s ennek segítségével hozzájáruljanak az idősek élete és ellátása színvonalának javításához.

A tanulmányok a legfontosabb, időseket érintő kérdésekkel foglalkoznak, és a szerzők azok megoldási lehetőségét a naprakész ismeretekkel rendelkező, azokat plurális és multikulturális környezetben felhasználni tudó, megújulni képes szakemberek képzésében látják.

Felhasznált források:

A University of Oklahoma, Anne and Henry Zarrow School of Social Work honlapja, URL: http://socialwork.ou.edu/julie-miller-cribbs, Utolsó letöltés: 2013. 04. 27., 15.20

Az alibris ismertetője Terry Tirrito-ról, URL: http://www.alibris.com/search/books/author/Terry-Tirrito%2C-PhD/aid/5019142#, Utolsó letöltés: 2013. 04. 27., 15.05

Langer, Nieli és Tirrito, Terry (2004): Aging Education: Teaching and Practice Strategies, University Press of America Inc., Lanham, Maryland, 325 p., URL: http://books.google.hu/books?id=kcNBvWt9XSYC&pg=PR1&hl=hu&source=gbs_selected_pages&cad=3#v=onepage&q&f=false, Utolsó letöltés: 2013. 04. 27., 15.00

Nieli Langer lapja a WorldCat Identities-en, URL: http://orlabs.oclc.org/identities/lccn-n95-86322, Utolsó letöltés: 2013. 04. 27., 15.15

Terry Tirrito lapja a WorldCat Identities-en, URL: http://orlabs.oclc.org/identities/lccn-n95-86318, Utolsó letöltés: 2013. 04. 27., 15.10



[1] Terry Tirrito és Nieli Langer (szerk., 2004): Aging Education: Teaching and Practice Strategies

[2] College of Social Work

[3] Programs and Services for Older Adults: A National and International Focus

[4] Human Services

[5] School of Social Work’s

[6] Első fejezet – Programs and Services for Older Adults: A National and International Focus (Terry Tirrito): Programok és Szolgáltatások az Idősödő Felnőtteknek: Nemzetközi és Nemzeti Áttekintés

[7] Learning in Retirement Centers

[8]Második fejezet – Strategies for Teaching Aging: Social Welfare Problems and Policies (Julie Miller-Cribbs) Stratégiák az Idősödés Tanításához: A Szociális Ellátórendszer Problémái és a Politika

[9] American Association of Retired Persons